Alice Greenfield brit fotós és filmkészítő számára az utóbbi az utazások és kalandok nyara volt. Alice a saját szemével láthatta a Botswanában található Okavango-delta napszítta síkságait és porfelhőit, lenyűgöző utazása megörökítésében pedig strapabíró és megbízható Sony Alpha 7 IV fényképezőgépe volt a segítségére.

Alice mindennapjai manapság teljesen máshogy telnek, mint amikor még Londonban élt és dolgozott. „Minden hétvégén eljöttem Londonból, és vidékre vagy a tengerpart felé vettem az irányt” – mondja Alice. „Úgy vélem, akkor tudjuk a legjobb formánkat hozni, amikor a szabadban vagyunk – hiszen eredetileg arra születtünk, hogy a szabad ég alatt éljünk. Egyek vagyunk a természettel, és hozzá tartozunk.”

Alice bízott a megérzéseiben, és maga mögött hagyta a várost, hogy a szenvedélyének hódolva több időt tölthessen a természetben. Munkája jelenleg a világ számos különböző pontjára szólítja, ahol a kültéri tevékenységek és az utazás ágazata számára készít tartalmakat.

A Kwapa táborban Alice az Alpha 7 IV segítségével különböző marketinganyagokat készített egy, a Natucate és a The African Guide Company által szervezett vidéki szafarihoz, amelynek túravezetői feladatát Alan McSmith látta el. „Amikor egy szafarira gondolunk, akkor gyakran légkondicionált dzsipek és gyönyörű luxussátrak jutnak eszünkbe, ez azonban teljesen más volt; a lényege, hogy megmutassuk az embereknek ezt a környezetet, az önkéntes munkán keresztül érdemi és fenntartható élményt nyújtsunk számukra, valamint hogy valódi, soha nem tapasztalt kapcsolatot építsenek ki a természettel. Ahogy a kitaposott útról letérve a delta nyílt síkságaira értünk, túlélési és nyomkövetési készségeket is elsajátítottunk” – emlékszik vissza a fotós.

Alice nem azzal a céllal indult útnak, hogy vadállatokat fotózzon, hanem a szafari emberi oldalát szerette volna megörökíteni. „Valójában nem vagyok természetfotós, mégis hihetetlenül izgalmas feladat volt megörökíteni, hogy hogyan lépünk kapcsolatba ezzel a környezettel” – folytatja Alice. „Mivel nem vagyok természetfotós, hosszú objektívet sem vittem magammal – ami azt illeti, nincs is ilyen objektívem. Emellett a felszerelésemet illetően is szigorú súlyhatárt szabtam meg, így csak két objektív kapott helyet a fotós táskámban: az FE 24-70mm f/2.8 GM II és az FE 70-200mm f/2.8 GM OSS II objektív, valamint egy 1,4×-es telekonverter arra az esetre, ha egy kis extra gyújtótávolságra lenne szükségem néhány vadállat lefotózásához.”

Alice elsősorban a 24-70 mm-es objektívet hívta segítségül az út pillanatainak megörökítéséhez. „Videotartalmakat is készítettem, ehhez pedig a 24-70 mm-es objektív tökéletes választás. Olyan zoomtartományt biztosított, amellyel megörökíthettem az utazás életstílusbeli aspektusait, a résztvevők között zajló emberi interakciót, valamint azt a varázslatos jelenséget, amikor mindenki a tűz köré telepedett, hogy elkészítse a reggeli kávéját. Az objektívnek köszönhetően emellett a síkság fölött gyönyörűen kirajzolódó Tejútról is elképesztő felvételeket készítettem. Ez az objektív minden pillanathoz tökéletes volt.”

Bár a hangsúly elsősorban a szafari résztvevőinek dokumentálásán volt, Alice kedvenc pillanatainak és képeinek középpontjában mégis a vadállatok álltak. „Afrika azon kevés helyeinek egyikén voltunk, ahol az elefántpopuláció növekvő tendenciát mutat. Az elefántok a tábor közelében maradnak, mivel a vízszivattyúzási tevékenységnek köszönhetően olyan lagúnák jönnek létre, amelyek segítik a túlélésüket. A tíz nap során rengetegszer találkoztunk elefántokkal, azonban volt egy kép, amelyért igen keményen meg kellett dolgoznom. Volt egy elefántcsoport, amely kora este mindig ellátogatott ugyanahhoz a vízgyűjtőhöz – őket szerettem volna megörökíteni. A talaj száraz volt, és amikor az elefántok végre megérkeztek, felverték a port a lábukkal. Több órányi várakozás után sikerült elkészítenem ezt a lenyűgöző felvételt, amelyet a háttérvilágítás és a gyönyörű kompozíció tesz igazán különlegessé. Amikor viszont tudtam, hogy megvan a kép, emlékeztettem magam, hogy tegyem le a fényképezőgépet, és élvezzem ki ezt a soha vissza nem térő pillanatot.”

A Sony Alpha 7 IV rendelkezik egy olyan funkcióval, amelyről hibrid tartalomgyártóként Alice képtelen lenne lemondani: ez nem más, mint az egyéni videós és fotós beállítások közötti váltás. „A videó üzemmódot 24 vagy 25 képkocka/mp sebességre és 4K-s felbontásra állítottam be. Ha viszont fotókat kell készítenem, átválthatok fénykép üzemmódra, és máris használhatom a kedvenc expozíció- és képbeállításaimat. Néhány szempillantás alatt válthatok az üzemmódok között, és megkezdhetem a felvételkészítést.”

Az otthonához közelebb készített reklámfotók esetében Alice egy Alpha 7R V készüléket is használ, azonban továbbra is az Alpha 7 IV fényképezőgépet tartja a „mindenes” készülékének. „Ha egy távolabbi helyszínre utazom, garantáltan számíthatok rá” – mondja Alice. „Botswanában rengeteg volt a por, különösen azért, mert éppen aszály van. Nagyon ügyeltem arra, hogy minden tiszta maradjon, a fényképezőgép védelmével azonban nem igazán törődtem – tudom, hogy strapabíró és megbízható. A fényképezőgépet eszköznek tekintem. Lehet, hogy már nem olyan szép, mint újkorában, de tudom, hogy a világ bármely pontjára visz is az utam, erre a készülékre mindig számíthatok.”