Egy ideje már tervezgettem, hogy elutazom Portugáliába, és mindenképpen azt szerettem volna, hogy a fényképezőgép-táskám a lehető legkisebb és legkönnyebb legyen. Ezért úgy gondoltam, itt a remek alkalom, hogy kipróbáljam a kompakt Sony G prímobjektíveket, így a szokásos, nagyobb objektívek helyett ezt a 24, 40 és 50 mm-es triót vittem magammal.

Elsőként az tűnt fel, hogy fémszerkezetük ellenére milyen kicsik és könnyűek. Kézben tartva tömörnek és masszívnak érződnek, az egységes méret pedig külön tetszett, ezáltal ugyanis csak egyetlen ND- és polarizációs szűrőkészletre volt szükségem. Az objektívek szűrőmenete 49 mm-es, ami egyben azt is jelenti, hogy minden tartozék kis méretű és kompakt kialakítású. Ez pénz- és helytakarékos megoldást jelent, ami számomra különösen fontos, amikor túrázom, lakókocsiban lakom és/vagy új városokat fedezek fel. Gyakran fáj a hátam, tehát az utazásaim során az egyik legfontosabb tényező, hogy könnyű legyen a táskám (és hogy ez ne menjen a minőség és a profi eredmények rovására).

Amikor utazunk vagy sokat mászkálunk, bizony történhetnek hibák. Ha az ember ki-be rakosgatja az objektíveket a fényképezőgép-táskába, az az objektívek sérüléséhez vezethet, én azonban biztos voltam abban, hogy a G prímobjektívek elbírják ezt a megterhelést. Az objektívek masszív, megbízható és tartós érzetet keltenek – nyoma sincs a műanyagnak vagy az olcsóság érzésének. Az elöl lévő fedetlen üveg kicsi, ami azt jelenti, hogy kisebb az esély az elülső elemek megkarcolódására vagy sérülésére.

Már a fotózás első pillanataiban elbűvölt az objektívek képminősége. Az 50 mm-estől voltam a leginkább elragadtatva. Néhány képet visszanézve szinte hihetetlen, mennyire élesek, mindezt úgy, hogy nem tűnnek túlságosan digitálisnak, a színek pedig tisztán és élénken jelennek meg. Sammel (a film videósával) együtt teljesen le voltunk nyűgözve az egyes objektívek által keltett objektív-becsillanásoktól és bokeh-hatástól (például, hogy hogy jelentek meg a fókuszon kívüli víztükröződések Portugália kék vizeiben). Minden becsillanás formája eltérő volt – mindegyik tetszett, amikor kreatív célokból volt rájuk szükségünk. Az objektívek egyforma méretűek, mégis eltérő optikai elemekkel rendelkeznek a különböző fókusztávolságokhoz. Az ED-üveg segít a kromatikus aberráció és a színhibák elnyomásában, ami nem kerülte el a figyelmünket.

A 24 mm-es gyújtótávolság sokak kedvence a tájkép- vagy városképfotósok és videósok körében. Portugáliában a sziklafalak, keskeny partok és érdekes sziklaképződmények fotózásához használtam ezt az objektívet. A tájképeimen emberi alanyt is szoktam szerepeltetni, az objektív pedig képes volt arra, hogy ténylegesen elválassza az alanyt a háttértől. Úgy döntöttem, hogy a szabályokat megszegve portrékhoz is kipróbálom ezt az objektívet a városban – ekkor vettem észre, hogy gyenge fényviszonyok mellett is csak enyhe torzítást és hihetetlen teljesítményt biztosít. A nap legzordabb óráiban az árnyékba burkolózó városi utcákon észlelhető kontraszt komoly kihívás elé állította az objektívet.

Leginkább a 40 mm-es objektívre voltam kíváncsi, ezt a gyújtótávolságot ugyanis még soha nem használtam, mostanra viszont nélkülözhetetlenné vált számomra. Ez tipikusan egy olyan objektív, amelyet egész nap használhatsz, és nagyszerűen tudsz vele dolgozni. Szinte magától értetődőnek tűnt, hogy ezt fogom használni a dokumentum- és városfotózáshoz. Tökéletes átmenet a 24 mm-es és 50 mm-es objektív között. Sokszor azon kaptam magam, hogy nem tudok választani a 40 mm-es és az 50 mm-es között, mivel mindkettő bámulatos teljesítményt nyújt, függetlenül az adott körülményektől.

Amikor a szerkesztés során a képeimet értékeltem, elgondolkodtam, hogy egy-egy kép vajon hogyan sikerült volna egy szélesebb látószögű objektívvel. Imádom ezt a rejtélyt. Mindkét objektív őszintén meglepett.

Mindegyik objektívet jó érzés volt kézben tartani, amikor felszereltem őket az Alpha 7 IV fényképezőgépemre. Kicsit aggódtam, hogy „palacsinta” objektív érzetét fogják kelteni, de általánosságban elmondható, hogy mind a kinézetük, mind a fogásuk telitalálat. Utazás közben nem szeretek feltűnést kelteni a felszerelésemmel, ez a kombináció pedig nem túl szembeötlő, és nem vonja magára a nemkívánatos személyek figyelmét.

Szeretem, ha egy felszerelés kompakt és gyorsan eltehető, és ez a kombináció tökéletesen megfelel ennek. Portugáliában napkeltekor fejeztük be a munkát, aztán elindultunk egy kései reggelire – az objektíveket el tudtam tenni a kézitáskámba, a fényképezőgépet pedig kitettem az asztalra. Kicsit olyan, mint egy tartozék, ami viszont szinte túlcsordul a minőségi funkcióktól.

Úgy tapasztaltam, hogy mindegyik objektív azonos, széles körű funkciókkal rendelkezik. A fényképezéshez mindig használok autofókuszt, a videókhoz azonban nem – rendkívül egyszerűen tudtam váltani a kettő között. Rengeteg gyönyörű, felhőtlen napfelkeltében volt részünk Portugáliában, amikor megörökíthettük a barlangokkal és sziklafalakkal övezett sziklás partokat. Kora reggel, amikor a Nap még nem ért a sziklák árnyékába, az objektívek probléma nélkül fókuszáltak, illetve megörökítették a részleteket. Amikor a Nap már az égen ragyog, akkor a fény nagyon erős és éles, az objektívek azonban ebben a helyzetben sem keresgéltek, és nem veszítették el a fókuszt – különösen, amikor háttérvilágításként a Nap becsillanásait alkalmaztuk a teljes kompozícióban. Ez remekül szemlélteti az Alpha 7 IV briliáns dinamikatartományát, azonban a G prímobjektívek és az f/2.5-ös blende tette lehetővé, hogy minden tájat tökéletesen meg tudjunk örökíteni.

A tapintás rendkívül fontos számomra, és fényképezés közben folyamatosan fogom az objektívet – erre valószínűleg a videokamerák és a manuális fókuszálás miatt szoktam rá. Ha a blendét a kezemmel, és nem egy gombbal változtathatom meg, akkor közelebb érezhetem magam a fotózási folyamathoz. A gyűrű vékony, viszont mélyen barázdált, és könnyen megkülönböztethető a fókuszgyűrűtől. Használat közben kattan, és véletlenül nem lehet elmozdítani a helyéről. Az, hogy a gyűrű egy gördülékenyen és simán (de nem túl simán) elfordítható blendegyűrűre cserélhető, nagyszerű hír a videósok és filmkészítők számára.

Rendkívül üdítő volt kipróbálni ezeket az objektíveket – különösen a 40 mm-es objektívet, amely hatalmas meglepetést okozott. Imádom az egyszerűségüket és a praktikus kialakításukat, a kevesebb tényleg több! Fotósként elmondhatom, hogy ha nagyon megbonyolítod a felszerelésedet, az felérhet egy katasztrófával. Azon felhasználók számára, akik az átlagosnál többször használják a zoomot, a prímobjektívek tökéletesek a tudatosabb fotózási élményhez, mivel lehetővé teszik a valódi kreatív elképzelések megvalósítását. Ezek olyan objektívek, amelyeket felkaphatsz, különösebb gondolkodás (és súlytöbblet) nélkül eltehetsz a táskádba, és ennek ellenére is olyan objektíveket vihetsz magaddal, amelyek életre szóló minőséget garantálnak. A fémszerkezetnek és a festést helyettesítő gravírozott jelöléseknek köszönhetően mindegyikük prémium fogást és élményt biztosít. Akár van lehetőséged a teljes trió beszerzésére, akár nincs, mindegyik objektív egyedi tényezőkkel rendelkezik, amelyek garantálják, hogy a Sony számtalan tükör nélküli rendszerével használhatod őket. A teljes trió birtokában minden úti fotós és dokumentumfotós különböző gyújtótávolságok használatával hívhatja életre az áhított történetet és kompozíciókat – mindezt anélkül, hogy bankot kellene rabolnia, vagy eltörne a gerince a felszerelés súlya alatt!

Valóban úgy tűnik, hogy a jó dolgok hármasával jönnek.