Fókuszban a kép

Ez itt Karl – egy csodálatos ember. Csak nézd meg a szemét. Szerintem jó páran egyenesen szerelmesek ebbe az embertípusba, hiszen annyira őszinték és igazak. Nem vezet gyors sportkocsikat, és nem visel álarcot. Pontosan olyan, amilyennek a képen is látod.

Antwerpenben időztem egy hűvös napon, amikor megláttam Karlt, amint éppen egy sört iszogatott. Kíváncsi voltam, milyen ember lehet. Elkezdtünk beszélgetni, és furcsamód azt mondta, hogy Hollandiából származik, de Antwerpen utcáin egyszerűbb az élete hajléktalanként. Az egész életét végigdolgozta, és kemény gyermekkora volt. Meglátta a fényképezőgépemet, és azt kérdezte: „Szeretnél lefotózni?”. Természetesen szerettem volna, de egy ilyen helyzetben mindig meg akarom ismerni a másik személyt – nem szeretném, hogy bármilyen kellemetlen szituáció alakuljon ki közöttünk, és kihasználni sem szeretném a helyzetet. Mindig beszélgetek az alanyommal, és igyekszem őt megismerni, bárkiről is legyen éppen szó – pontosan úgy, mintha egy stúdióportrét készítenék. „Én ezt az életmódot választottam” – árulta el Karl, és azt is megosztotta velem, hogy a múltban több lakhatási lehetőséget is visszautasított.

Az utcai portréimhoz mindig a Sony Alpha 7C II fényképezőgépemet használom. A váz kicsi, a képkereső pedig a bal oldalon helyezkedik el, így ha fekvő tájolással fotózok, akkor a jobb szememmel használhatom, miközben a bal szememet a jeleneten tarthatom. 100-ból 99 alkalommal egy fekete-fehér kreatív stílusra állítom a fényképezőgépet a fotózáshoz. Ez visszarepít a fiatal éveimbe, amikor az édesapám fényképezőgépeivel fotóztam. Fotós és dokumentumfilm-készítő volt, aki mindig fekete-fehér filmmel dolgozott. És én is úgy fotózok, mintha filmet használnék – elkészítek egy fényképet, és több felvétel nem is készül.  Előszeretettel használom a Szem AF-et, mert lehetővé teszi, hogy jelen legyek a pillanatban – erre a kapcsolódásra mindenképpen szükségem van, nagyon fontos a számomra.

A dokumentarista utcai fotókhoz és az ezekhez hasonló utcai portrékhoz mindig az FE 35mm f/1.4 GM objektívet választom. Fix objektívet használok, mivel ismerem a keretemet – a ráközelítéshez előrelépek, a távolításhoz pedig hátra. Ennél a felvételnél szerettem volna némi mélységélességet is, így nem f/1.4-es blendével készítettem. Az f/3.2-es blende némi élességet kölcsönzött a háttérnek. Karl a lépcső előtt áll, mivel ez a lakóhelye bejárata. Számomra rendkívül fontos volt, hogy megmutassam ezt a kontextust, és hogy a városképből is adjak egy kis ízelítőt.

Néhány hét múlva visszatérek Antwerpenbe. Azt tervezem, hogy készítek egy nyomatot a felvételből, és megkeresem Karlt. Szeretném, hogy lássa a képet, és hogy büszkeség töltse el. Hogy büszke legyen arra, hogy ember. Ez a kép szinte életre kel, köszönhetően Karl pillantásának és a velem létesített szemkontaktusnak. Pontosan látod, hogy ki is ő.

Annyira hálás vagyok, hogy elkészíthettem róla ezt a felvételt.