A történelem során a művészek mindig is vonzódtak az Alpokhoz. Európa leghíresebb hegyvonulata mintegy 1200 km-en át ível a nyugati csúcstól, Nizzától, keletre, Triesztig és Bécsig, meredeken emelkedve a franciaországi Monaco, Svájc, Olaszország, Liechtenstein, Németország, Ausztria és Szlovénia tájai fölé. A hegyvidéki táj szakértője, Maciej Pesko is osztja ezt a szenvedélyt. „Az Alpok csendje megnyugtatja a lelket, de ha felpillantasz a csúcsokra, szaporábban ver a szíved” – mondja. „Ezek olyan helyek, amelyek alázatot és félelmet keltenek – úgy érzed magad, mint egy vendég egy hatalmasabb jelenség jelenlétében.”

A hegyvidék számos helyszínén járt már, többek között „a meredek, függőleges mészkő Dolomitokban, a Júliai-Alpok vadonjában és ősi, vad vidékén, valamint az osztrák Alpokban, ahol a zabolátlan természet harmóniában találkozik az emberi jelenléttel. Csak nemrég, a svájci és francia Alpokban jött rá, hogy ezek a tájak valóban lenyűgözőek. „Ezeken a területeken” – mondja ragyogó arccal – „éles gránitcsúcsok, buja zöld völgyek, egyenesen az alpesi tavakba ereszkedő gleccserek találhatók... sokszínűségük ámulatba ejtő.” Hogyan örökíti meg kamerájával ezt a drámaiságot és erőt? „Először is tudatosítani kell magunkban, hogy a hegyek kiszámíthatatlanok” – magyarázza Maciej. „Ezek olyan helyek, ahol a fény egy pillanat alatt megváltozhat, és az időjárás teljesen új forgatókönyv szerint alakul. Fotózás szempontjából ugyanolyan igényesek, mint fizikai vonatkozásukban.” Szerinte a válasz: „türelem és nyitottság. A hegyek vezetnek téged – csak meg kell várnod a fényt, amely megmutatja igazi arcukat.”

„Technikai szempontból segít, ha rétegekben gondolkodunk” – folytatja –, „az előtér, a középtér és a háttér szabályai szerint. Ez mélységet teremt, ahogyan az is, ha a tekintetet a kép belsejébe tereljük, ösvények, hegygerincek vagy patakok segítségével. Az időzítés is fontos, mert a hegyek igazi jellegzetességei gyakran napkeltekor és napnyugtakor mutatkoznak meg, amikor a fény kiemeli textúrájukat, a kontraszt lágyabb, és a felhők vagy a köd leegyszerűsíti alakjukat vagy kihangsúlyozza magasságukat.” A Sony Alpha 6700-as géppel készített legújabb kedvencei közül három különböző technikát és objektívválasztást emel ki. Az első, „a Mont Blanc csúcsa, amely színes, hangafüves virágok felett emelkedik, és tele van kontrasztokkal” – magyarázza. „Itt a Sony E 11mm f/1.8 objektív szélességét használtam ki, hogy mélységet adjak a képnek és bevonzam a nézőt a jelenetbe, valamint az Alpha 6700 fókuszbracketing funkcióját, amelynek segítségével tökéletesen éles képet tudtam készíteni az előtértől a háttérig.”

A második képen a Matterhorn látható alkonyatkor. „Itt a fény volt a lényeg” – magyarázza Maciej. „Naplemente után néhány perccel az utolsó sugarak vörösre festették a csúcsot. Az expozíciót pontosan be kellett állítanom, hogy megörökítsem a finom ragyogást, anélkül hogy a sötétbe burkolózó völgy részletei elvesznének, ezért a fényképezőgép automatikus expozíciósorozatát használtam, ügyelve arra, hogy a tónusok ne vesszenek el.”

A harmadik kép egy ködbe burkolózott alpesi erdőt ábrázol. „Ez a kép egy esős hegyvidéki nap hangulatát hivatott megjeleníteni” – magyarázza. „A felhők eltakarták a közeli csúcsokat, de sikerült elkapnom azt a tökéletes pillanatot, amikor felszakadoztak láthatóvá téve a hegyoldal természetes kontúrjait és finom színátmeneteit. Ezúttal a Sony E PZ 18–105mm f/4 G OSS objektívet használtam 105 mm-es fókusztávolságon, amivel ki lehet emelni a táj egy részletét a hangulat kihangsúlyozása mellett.”

Ezek az objektívek „óriási rugalmasságot nyújtanak a hegyekben” – folytatja Maciej. A 11 mm-es objektív lehetővé teszi, hogy széles látószögben fotózz, és az előteret is belevedd a képbe azért, hogy érzékeltesd a tér és a méret viszonyát, de a tudatos kompozíció kulcsfontosságú. Ügyelni kell arra, hogy legyen egy erős előtér, amely irányítja a néző tekintetét, és az objektívet lehetőség szerint tökéletesen vízszintesen kell használni, különben a képek természetellenesnek tűnhetnek. A 18–105 mm-es objektív lehetővé teszi, hogy a távoli részleteket, például a csúcsot megvilágító fényt vagy a gleccser textúráját helyezzem előtérbe, valamint kreatív módon sűrítsem a rétegeket. A kettő együtt gyakorlatilag minden igényemet kielégíti.” Az Alpha 6700 eközben Maciej első számú választása lett a hegyi fotózásokhoz. „A már említett módok mellett imádom az autofókusz sebességét és pontosságát, ami a gyorsan változó fényviszonyok között óriási jelentőséggel bír” – magyarázza. „A képminőség pedig lenyűgöző, még magasabb ISO-értékek mellett is, amire gyakran szükségem van gyenge fényviszonyok között.”

„A kamera mérete is igazi előnyt jelent” – folytatja Maciej. „A kisebb méretű vázzal kevesebb terhet kell a hátizsákban cipelni, és minden gramm számít, amikor órákig mászol felfelé a többi felszereléseddel, az ellátmánnyal és biztonsági felszereléssel együtt. De tapasztalatom szerint a kisebb méret soha nem rontja a végeredményt. Sőt, olyan lehetőségeket nyit meg, amelyek egyébként elérhetetlenek lennének. Úgy gondolom, hogy ez egy igazán remek készülék.” A további alpesi utak előtt Maciej úgy érzi, hogy kapcsolata egyre erősebbé válik a géppel. „Mint minden tájfotós, én is klasszikus, képeslapszerű felvételeken szeretném megörökíteni a hegyeket, de egyben személyesebb módon is tanulmányozni szeretném őket. Több időt szeretnék tölteni az egyes csúcsok alatt, hogy megismerjem azok jellegét. Most pedig megvan hozzá a tökéletes fényképezőgép és az objektívek.”