A nevem Stijn Dijkstra – olyan fotós és videós vagyok, akit mély szenvedély hajt a Föld kultúráinak felfedezésére. A munkám során arra koncentrálok, hogy nyers és szűretlen pillanatokat örökítsek meg a világ legtávolabbi és legritkábban látogatott úti céljain, ahol a hagyományokon nem fog az idő.
A legutóbbi projektem során Marokkóba látogattam, ahol belevetettem magam a nomád életmódba. A Szaharán helyi nomádok társaságában átutazva igyekeztem dokumentálni a hagyományos életmódjukat és a mély kapcsolatot, amelyet a földdel ápolnak, generációk óta töretlenül. A sivatag mellett Fez nyüzsgő városát is felfedeztem, ahol magamba szívhattam az emberek energiáját és a több évszázados város lényegét.
A felszerelésem kiválasztásakor az egyik elsődleges szempont a könnyű kialakítás és a profi teljesítmény kombinációjának egyensúlya, és az FE 16mm f/1.8 pontosan ezt nyújtja. Három napon keresztül utaztunk a homokon, így minden gramm többletsúly számított. Az úti célunkon, ahol végeláthatatlan homokdűnék vettek körül bennünket, az ultraszéles látószögű objektív felbecsülhetetlennek bizonyult, mivel lehetővé tette, hogy a tájat teljes pompájában örökítsem meg.
A gyors, f/1,8-as blende remek teljesítményt nyújtott még a sivatagi éjszakák gyenge fényviszonyai mellett is, így megörökíthettem a hatalmas, csillagos ég békés szépségét. Ahogy a tűz mellé kuckózva ültem a lángok lágy derengése és a sivatagi szél halk zúgása által körülölelve, az objektív könnyedén életre keltette a jelenetet. Az objektív minden részletet lenyűgözően tisztán örökített meg, a tűz meleg, aranyszínű árnyalataitól az éjszakai ég mély kékjéig, így ezek a szaharai pillanatok igazán felejthetetlenné válhattak.
Az objektív által kínált, különlegesen nagy látószögtől némi torzítást vártam volna, de alig észrevehető, különösen a keret széleinél. Az objektív emellett iszonyú közeli, akár mindössze 15 cm-es fókuszt tesz lehetővé! Ennek köszönhetően érdekes kompozíciókat is kipróbálhattam, még f/10 érték mellett fotózva is.
Szerettem volna arcképeket készíteni a vezetőimről. Általában az ilyen képekhez az FE 24-70mm f/2.8 GM II objektívemet használom, de kíváncsi voltam, mit hozhatnék ki az ultraszéles objektívből. Annak ellenére, hogy nagyon közel voltam a témához, a kép mégis rendkívül természetesnek hat. A széles blendének köszönhetően a háttér elmosódását is könnyedén meg tudtam oldani..
A sivatagot hátrahagyva Fez városába látogattam, amely Marokkó egyik legrégebbi és egyben legnagyobb kulturális hagyatékkal rendelkező városa. Itt éreztem át igazán az Alpha 7C II és a 16 mm-es objektív kompakt méretének előnyeit – szinte olyan volt, mintha nem is lett volna nálam fényképezőgép, nemhogy egy olyan, amely ilyen kiemelkedő teljesítményre képes.
A szűk sikátorok ellenére meg tudtam örökíteni a város nyüzsgő lényegét, a sokszínű, díszes falakat és a lenyűgöző építészeti remekműveket.
Még a helyi állatok is rendkívül fotogénnek bizonyultak!
Felfedezés közben rábukkantam egy öreg, gyönyörű mecsetajtóra, amely a gyönyörű színeivel és összetett mintáival az elmúlt generációk történeteit mesélte el. A nagylátószögű objektívvel az egész látványt egyben megörökíthettem anélkül, hogy a szűk utcán a megfelelő távolság kihívásával kellett volna küszködnöm.
Amióta a Sony objektívjeit használom, fel sem merül bennem, hogy lecseréljem őket. Az összeszerelési minőséget nagyra értékelem. Robusztusak, és a mozgó alkatrészeik teljesen zökkenőmentesen teszik a dolgukat. A Sony objektívjeinek köszönhetően a munkafolyamataim is sokkal egyszerűbbek lettek, különösen ha nagy sebességű vagy változékony környezetben fényképezek. A rossz fényviszonyok közt nyújtott teljesítményükre gyakran támaszkodom, és magabiztos lehetek, hogy olyan pillanatokat is megörökíthetek, amelyeket máskülönben elszalasztottam volna. Mindent összegezve a Sony objektívjeinek köszönhetően a munkám tisztább és rugalmasabb, így én a kreativitásom megélésére koncentrálhatok anélkül, hogy a felszerelésem visszafogna ebben.
Amikor utazom, az FE 24-70mm f/2.8 GM II objektívet mindig magammal viszem. Mindig is szerettem a zoomobjektívek sokoldalúságát, a minősége pedig kiemelkedő. A marokkói út során, amikor csak a 16 mm-es objektív volt nálam, tetszett, hogy nekem is mozognom kellett, hogy megalkossam a kompozícióimat, ahelyett, hogy egy helyben állva túlságosan a zoomra támaszkodnék. Ezáltal organikus módon közelebb kerültem a történésekhez, és be kell vallanom, élveztem ezt az élményt és az új megközelítést.