Ínycsiklandóan szép

„Pályafutásom során sokszor kértek fel arra, hogy olyasmit fotózzak, ami elüt a lényemtől” – meséli Kate Kirkman. „Gyakran mondtam nemet, az ételfotózást viszont mindig nagyon érdekesnek találtam. Kreatív és kihívást jelentő munka, így mindig örömmel teszek eleget az ilyesféle megkereséseknek.”

Kate elsősorban portrékat fotóz, de gyakran készít személyes márkafotókat séfek vagy táplálkozási szakértők számára. Képzőművészeti tapasztalatának és részletek iránti figyelmének köszönhetően az ételfotózás tökéletesen illik hozzá – olyannyira, hogy Kate foodbylumiere.co.uk néven ételfotós weboldalt is üzemeltet.

„Részben az ételfotózás bonyolultsága vonz” – mondja. „Egyszerűnek tűnhet, de technikai és esztétikai szempontból is óriási kihívást jelent. A legmagasabb szinteken előfordul, hogy van food stylist vagy kellékes, de a leggyakrabban a stylingért is a fotós felel. A kompozíció és a színelmélet nagyon fontos, ahogyan a világítás is. Egyes képek letisztultak, mások nagyon összetettek, ami azt jelenti, hogy ételről ételre és étteremről étteremre minden egyes étel története egyedi.”

Kate nemrégiben egy hangulatos gasztropub, a The Hundred számára dolgozott egy projekten. „Ebben a munkában mutatkozott meg igazán, mekkora hatása van az ételek alkotóinak a fotózás során” – magyarázza Kate. „Lehet, hogy én a saját stílusomat tükröző módon szeretnék fotózni, de a séfnek vagy a stylistnak más elképzelései vannak. Ebben az esetben egyszerű, de nagyszerű képeket szerettek volna, mindent lecsupaszítva. Semmi olyan nem lehetett a képen, ami elterelné a figyelmet az ételről. Ezenkívül a holisztikus hangulat megteremtése érdekében azt szerették volna, ha a pub saját asztalai és falai szerepelnek a fotókon.”

Kate egy sor úgynevezett „flat lay” (sík felületen elrendezett, csendéletszerű) kompozíciót és hagyományos szögekből készített képet is fotózott az étterem enteriőrjén kívül. Ami az előbbit illeti, Kate szerint „ez a felső szögből fényképezett stílus nagyon népszerűvé vált, és valószínűleg sok fotózásnál ez a szempont a legfontosabb. Rengetegszer találkozni vele a közösségi médiában, az okok pedig egyértelműek: a kompozíció merész és feltűnő, az asztallap révén kész háttérrel rendelkezik, és lehetővé teszi, hogy kreatívan játsszunk azzal, mi kerül fel a fotóra. Persze van, amikor nem bevethető ez a stílus, mégpedig akkor, ha az ételeknek „magasságuk” van” – nevet Kate. „Egy toronymagas hamburger vagy egy halom gofri esetében például érdemes más megoldást keresni.”

„A felülről készített felvételekhez Sony Alpha 7R IV fényképezőgépemet egy házilag készített támaszra szerelem, amely egy pár reflektorállvány tetején nyugszik. Ez nagyobb stabilitást és rugalmasságot biztosít, mintha csak háromlábú állványt használnék. A fényképezőgépet egy képernyőre vagy laptopra csatlakoztatom, és azt használva komponálok, a gép helyett pedig inkább a témát mozgatom arra a helyre, ahol a legjobban mutat. Az emberi, vagyis nagyjából 20-45º-os látószögre való váltás már trükkösebb” – folytatja. „Ebben az esetben több szerepe van a helyiségnek, és persze mindent, ami a képre kerül, meg kell világítani és stilizálni.”

A fókuszálást Kate leginkább manuálisan végzi, a Sony Alpha 7R IV fókuszcsúsztatását használva. „Nagyon gyakran használunk mélységélesség-kalkulátort, hogy kiszámoljuk, a téma mekkora részének kell élesnek maradnia. Általában FE 50 mm f/2.8 makróval dolgozom, mivel kicsi és könnyű, de szélesre nyitott, így nagyon sekély fókuszt is el lehet vele érni. Ideális esetben szeretném, ha a téma 90%-a fókuszban lenne, például a tányér nagy része, az evőeszközök, és persze az étel. Így egy kis lerekeszelés normális, de nem jelent gondot a fényképezőgép zárolásakor.”

„A másik csodálatos dolog az Alpha 7R IV-gyel kapcsolatban, hogy 60,2 megapixeles felbontásának köszönhetően egyetlen ételfotóból akár több kompozíciót is kivághatok. A legalacsonyabb ISO-értékkel kombinálva így gyönyörű nyomatokat kaphatunk, ez pedig nagyon fontos, mivel sok fotóm jelenik meg magazinokban vagy étlapokon, ahol az élesség elengedhetetlen” – folytatja Kate.

Amire viszont nagyon figyelni kell, az a tükröződés. „Ha nem vigyázunk, az egész folyamat egy rémálommá válhat, mivel a tükröződés feltűnő, ormótlan kontrasztot eredményez, és elvonja a tekintetet az ételről. Ennek kiküszöbölésére lágyító fénymódosítókat, például softboxokat használunk, ezenkívül olyan evőeszközöket és tányérokat választunk, amelyek matt felületűek vagy gazdag patinájúak. Semmiképp ne a tükröződés alapján állítsuk be a fény pozícióját – a legfontosabb, hogy a téma szempontjából mi a legjobb. Ha már mindent kipróbáltunk, szerezhetünk be mattító spray-t, amellyel megszüntethetjük a tükröződést, ezután viszont tilos elfogyasztani a tányérra tálalt ételt.”

A sikerhez Kate szerint nagymértékben hozzájárul, hogy a legtöbbet hozza ki a fényképezőgép előnézetéből. „A fotó közvetlenül az érzékelőről érkezik, így könnyebben tudom módosítani az expozíciót és a fókuszt. De, mivel a gép állványon vagy támaszon helyezkedik el, vaku helyett folyamatos fényt használhatok, ami segít megjeleníteni, hogyan mutat majd a képen a világítás. Igazából csak akkor használunk vakut, ha részletekről kell pillanatképet megörökítenünk, például, ha egy ételt önteni kell, vagy mondjuk porcukrot szórunk a levegőbe.”

„A lehető legtermészetesebb világításra törekszem, de az ételek formáját és textúráját is ki szeretném emelni” – folytatja Kate. „Ez persze majdnem ugyanaz, mint a hagyományos csendélet-világítás, ami szöges ellentéte azoknak a fényeknek, amelyeket általában a portréimnál használok. Ha a fény elölről érkezik, a kompozíció nagyon laposnak tűnhet, ám itt a kiemelés és az árnyék sokkal fontosabb. Ezért gyakran inkább oldalról vagy hátulról világítok. Ha pedig áttetsző témáról van szó, teljes háttérvilágítást alkalmazok, és reflektorokat vagy fehér táblákat használok a kitöltéshez.”

„Minden témánál a legfontosabb az, hogy kialakítsuk a saját stílusunkat” – zárja gondolatait Kate. „Tudnunk kell, hogyan szeretnénk fotózni. Én a hangulatos képeket kedvelem; a kontrasztokkal, a fénnyel és az árnyékkal játszom. Nem baj, ha az ügyfél mást szeretne, csak tudni kell alkalmazkodni. Végső soron az a feladat, hogy a fotón szereplő étel ínycsiklandóan szép legyen, ha pedig ezt elértük, akkor megtettünk minden tőlünk telhetőt. Ez mindenképp az egyik ok, amiért érdemes ezt csinálni.”