Lakoma a szemnek

Pablo Gil

„Minden egy ügyfél kérésével kezdődött, hogy az általuk készített hamburgerek összetevői szerepeljenek egy képen – bemutatva a természetes és friss alapanyagokat.”

Ez az egyszerű kérés elültetett egy ötletet Pablo Gil fényképész fejében; hogyan lehetne jobban bemutatni egy hamburger valamennyi összetevőjét, mint külön-külön felfüggesztve a levegőben?

Meglehetősen drámai látomás egy egyszerű hamburgerfotózáshoz, de az ételfotózási piacon, ahol óriási a verseny, a fényképész az ötleteivel tud kitűnni a tömegből.

pablo gil Sony alpha 7RII egy hamburger alkotórészei a levegőben úszva.

„Általában megpróbálok valamit közölni a képeimen keresztül azzal, aki megnézi őket. Nem különálló képkockaként gondolok a képeimre, hanem egész történetekként. Megpróbálok olyan látványt kialakítani a kompozícióval és a világítással, amely az ételt teszi a sztori főszereplőjévé. Hogy ne egyszerűen a kép tárgya vagy egy kellék legyen, hanem a főhős maga.”

Ami egy hamburgerrel kezdődött, az a közelmúltban egy második fotósorozatot is életre hívott. A képek – ugyanazt a technikát alkalmazva – ezúttal egy italcsaládot reklámoznak. Az étel „lebegtetésén” kívül ez alkalommal Pablónak azzal a nehéz feladattal is meg kellett birkóznia, hogy a mozgó folyadékot a tökéletes pozícióban kapja le. Bár sokan gondolhatják, hogy a képeken megjelenő folyadék képe számítógép által létrehozott speciális effektus, az valójában teljesen valódi, amit 100 százalékban a fényképezőgép rögzített egy igen hosszú és fáradságos folyamat eredményeként.

pablo gil Sony alpha 7RIII egy pohár milkshake alkotóelemei a levegőben úszva

„A kép megalkotása önmagában is az ismétlések története. Először is vázlatot készítünk arról, amilyennek a végleges képet látni szeretnénk, beleértve a látszólag mozgásban lévő csészéből kiömlő folyadék megörökítendő mozzanatát is. Aztán készítünk úgy 100–150 képet, miközben a pohár mozgatásával imitálni próbáljuk az esésének a szögét. Imitálni akarjuk az esés szögeit, úgyhogy megismételjük az esést a végleges szöghöz legközelebb álló szöggel. Addig próbálkozunk, ameddig csak szükséges annak érdekében, hogy a folyadék által felvett alakzatok a lehető legvalódibbaknak hassanak, de mivel folyadékról van szó, az eredmény teljesen véletlenszerű. Addig mozgatjuk a csészét, és addig kattintgatunk, amíg a folyadék mozgása és cseppjei fel nem veszik pontosan azt a pozíciót, amelyikre vadászunk.”

Pablo minden képét egy Sony α7R III készülékkel fotózta. „A fényképezőgép sok különböző módon segít nekem. Mivel gyakran többféle szögből kell nagyon nagy mennyiségű képet készítenem, a gépnek nagyon könnyűnek kell lennie, hogy sokáig tudjam tartani. A dönthető képernyő is nagyszerű. A segítségével kényelmesen tudom az ételt magasról, nehéz szögekből fotózni. Ebben a fényképezőgépben először a fantasztikus színei és a dinamikatartománya fogott meg. Amellett, hogy az ételek káprázatos megjelenésűek a képeken, ez a gép az utómunka-szerkesztési fázisban is nagy rugalmasságot ad.”

pablo gil sony alpha 7RIII egy csészényi forró csokoládé a levegőben, lebegő sütik gyűrűjében

A lebegő hatás eléréséhez Pablo és asszisztense, Monica Sanz, egy keretről lógatják le a tárgyakat, hogy azok tökéletes pozíciót foglaljanak el a kép háttere előtt.

„Nagyon fontos a háttér, mert a történet harmadik elemét jelenti. Környezettel gazdagítja a fotót. A kép szemlélője megtudja belőle, hogy modernista vagy klasszikus stílusú képet, vagy esetleg egy rusztikus stílusú fotót lát-e éppen – keretet ad az egésznek, szó szerint és átvitt értelemben is”– mondja Pablo.

A hátterek Pablónak olyan fontosak, hogy ő és az asszisztense egyenként, kézzel készítik el őket. Így mindig pontosan az kerül a képre, amire az adott fotóhoz szükség van. „Használunk fát, szövetet, műanyagot és kartont is – bármit, amit az adott fotó háttere igényel.”

pablo gil sony alpha 7RIII egy edénynyi tej úszik a levegőben körülötte lebegő tortával

Ezután a felszerelés jelentőségéről beszél. „Az objektívek minősége lényeges az ételfotózásban, mert az étel képe a fotón nem tűnhet deformálnak vagy torzítottnak. Ezért nem használok nagylátószögű objektíveket. Régebben a Sony 90mm f/2.8 makró objektívjét használtam. Sok éven át ez volt a kedvenc objektívem. Nemrég azonban felfedeztem a 100mm STF f/2.8 objektívet. A bokeh elképesztő – hihetetlenül organikus a látványa. Ez az új szerelmem, a kedvenc objektívem!”

Bár az elkészült képet utómunkával lehet még alakítgatni, magától értetődő fontosságú az, hogy a fény tökéletesen rendben legyen a fotózáskor. Mint sok más ételfotó készítését, a Levitation sorozatét is a megvilágítás egyszerűsége jellemzi. Pablo nagy méretű softboxot használt a természetes, lágy fény érdekében, egy szemben elhelyezett reflektorral pedig sikerült lágyítania egyes árnyékokat a képen.

A fény, a dráma, a háttér és a színek kombinációja szemet gyönyörködtető képsorozatot hozott létre.