Florian Rouzic vagyok, fotós és tartalomkészítő, a szenvedélyem az utazás és a vizuális történetmesélés. Imádom azokat a pillanatokat elkapni, amelyek arra inspirálják az embereket, hogy kiszakadjanak a hétköznapokból, miközben olyan emlékeket teremtek, amelyeket idővel én magam is megőrizhetek.

Ez a projekt teljesen magától értetődő módon, egy madeirai utazás során született meg. Ahogy bejártam a szigetet, a saját szemszögemből, magával ragadó és filmbe illő képeken keresztül szerettem volna átadni az egyes helyszínek hangulatát. Nem csupán egy úti célt akartam megmutatni, hanem azt a megfoghatatlan érzést, milyen volt valóban ott jelen lenni.

Ezen az utazáson döntöttem úgy, hogy a Sony Alpha 7C II vázra bízom a munkát. Szükségem volt egy fényképezőgépre. Dolgoztam már sok, egymástól gyökeresen eltérő helyszínen, köztük Izlandon, Namíbiában, Madeirán, Japánban és az Egyesült Államokban is. Utazásaim során leginkább az a környezeti és hangulati sokszínűség nyűgöz le, amellyel lépten-nyomon találkozom. Izlandon a vulkanikus tájak nyersnek és eleminek hatnak. Namíbiában a sivatagok hatalmas végtelensége mutatkozik meg. Madeirán a hegyek és a sűrű erdők – mint például a Fanal – teljesen más atmoszférát teremtenek. Japánban, Tokióban pedig az energia sokkal városibb, pörgősebb és ritmusosabb.

Minden egyes úti cél más-más megközelítést kíván. Nem próbálom ugyanazt a stílust mindenhol erőltetni; ehelyett ahhoz alkalmazkodom, amit az adott hely természetéből fakadóan nyújt. A helyszíntől függően van, hogy valami nagyszabású és látványos vonz, máskor pedig valami egyszerűbb és minimalistább. A szándék viszont mindig ugyanaz marad: megragadni a felfedezés élményét.

a felszerelés teljesítménye: Sony Alpha 7C II

A Sony Alpha 7C II gyorsan bizonyított a terepen. Könnyű, kompakt és sokoldalú, ami azt jelentette, hogy a legkülönfélébb helyzetekben is használhattam anélkül, hogy túl sokat kellett volna agyalnom a felszerelés beállításain. Ez lehetővé tette számomra, hogy mindvégig magára a kompozícióra és a képre összpontosítsak.

Segített abban, hogy sokkal gördülékenyebben dolgozzak, miközben mind fotós, mind videós téren kiváló képminőséget biztosított. A terepen rendkívül megbízhatónak bizonyult, még az időnként embert próbáló körülmények között is – legyen szó a változó fényviszonyokról, a gyors mozgásokról vagy a kiszámíthatatlanabb környezetről.

Ami a leginkább megfogott benne, az a reakcióidő és az autófókusz hajszálpontos precizitása volt. Mindkettő lehetővé tette számomra, hogy magára a pillanatra összpontosítsak, ahelyett hogy a fotózás technikai oldalával lennék elfoglalva. A felbontása emellett igazi szabadságot ad az utómunka során – különösen, amikor vágásról vagy a kompozíció finomhangolásáról van szó, anélkül hogy a képminőség rovására menne.

Ugyanakkor a kompakt méretének köszönhetően mindig kéznél lehet a gép, ami őszintén szólva gyökeresen megváltoztatja azt, ahogyan a mindennapokban fotózom.

Technikai és filmbe illő megvalósítás

Madeirán főként az FE 20-70mm f/4 G objektívvel dolgoztam. Rengeteg rugalmasságot biztosított a terepen, így könnyedén válthattam a nagylátószögű tájképek és a részletgazdagabb kompozíciók között.

Ma már leginkább az FE 24-70mm f/2.8 GM II objektívet használom, ami mindig velem van, akármit csinálok – legyen szó utazásról vagy egy fotós projektről. A 24 mm-es gyújtótávolság lehetővé teszi, hogy a tájakat a maguk teljességében örökítsem meg, miközben megadja azt a rugalmasságot is, hogy gyorsan reagálhassak, ha megváltozik a jelenet.

Ennek a projektnek a kulcsképe, a „csúcsfotó” egy Madeirán készült hosszú expozícióval készült felvétel, amin egy elhaladó autó piros fénycsíkot húz maga után a képkockán. Egy ilyen fotónál a legfontosabb az, hogy ott maradj a helyszínen, és felkészülten várd a legmegfelelőbb pillanatot az exponálásra. Ebben nyújt igazi segítséget az Alpha 7C II: nem kell sok felszerelést cipelve mozognom, gyorsan reagálhatok, és egyetlen döntő pillanatról se maradok le.

Művészi jelleg és Tanács

Amikor az emberek rátekintenek erre a projektre, szeretném, ha az utazás és a felfedezés érzésével távoznának. Nem feltétlenül egyetlen konkrét képet felidézve, hanem azzal a vággyal, hogy kiszakadjanak a mindennapokból, felfedezzenek új dolgokat, és más szemmel tekintsenek a világra.

A jövőbe tekintve az Alpha ökoszisztémát olyan eszközrendszernek látom, amely lehetővé teszi számomra, hogy még gördülékenyebben váltsak a fotózás és a videózás között anélkül, hogy az megszakítaná a munkafolyamatomat. A cél az, hogy megőrizzem ezt a terepen tapasztalt szabadságot, és minden helyzethez gyorsan tudjak alkalmazkodni.

A saját stílusukat építeni kívánó tartalomkészítők számára szerintem a legfontosabb az, hogy alaposan ismerjék a gépvázukat, és előre beállítsák azt. Azzal, hogy a mentett beállításaimat megőrizve tudok váltani a fotó és a videó funkciók között, rengeteg időt spórolok meg, és ez segít abban, hogy ne maradjak le bizonyos jelenetekről.

A technikán túl főleg azt mondanám: ne próbáld meg erőltetni a stílust. Az idővel magától alakul ki – azon keresztül, ahogyan megfigyeled, értelmezed és elmeséled mindazt, amit magad körül látsz.