„Az az érzés, hogy ott vagy” – válaszolja Alice Greenfield arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb alkotóeleme gyönyörű utcai, életmód- és utazási fotóinak. Álomszerű nosztalgiától ragyogó képei olyan helyek emlékeit idézik fel, ahol a szemlélő talán soha nem is járt. „Számomra a fotózás egyfajta időutazás” – folytatja –, „ezért az én feladatom az, hogy a nézőt bevonjam az adott helyzetbe, és ehhez sok mindenre van szükség.”

Az emlékek olyan történetté állnak össze, amelyet magunknak és másoknak is mesélünk, és mivel Alice kiváló kommunikációs készségekkel rendelkezik, nem meglepő, hogy operatőrnek tanult. Ez egy olyan terület, ahol fontos, hogy a fény, a mozgás, a szín és a kompozíció bevonzza a nézőt a történetbe. De fotói őszinteséget is árasztanak, amint az legutóbbi olaszországi utazásán, a napsütötte Amalfi-parton készült képein is látható. „Akár otthon vagyok, akár külföldön, valójában az adott hely lényegét keresem” – magyarázza –, „és őszinte sorozatot szeretnék készíteni az élményeimről. Tényleg mesemondónak tartom magam, de mindig nagyon emberi szemszögből közelítem meg a dolgokat. Szeretném, ha az emberek éreznék, hogy a kamera mögött is áll valaki, és ez nagyrészt abból fakad, hogy nagyon érzelmes típus vagyok. Naplót vezetek, szavakkal és képekkel gyűjtöm össze az életem élményeit. Valójában a portfólióm egy gyönyörű helyekről szóló napló.”

A napló „oldalainak” elkészítéséhez Alice a várakozás, a gondos kompozíció és az alkalom szülte lehetőségek kihasználásának kombinációját alkalmazza a fotózás során. „Amikor tanultam, még filmet használtunk” – mondja –, „így átvettem azt az elvet, hogy szelektálni kell és tudatos cselekvésre van szükség. Nagy gondot fordítok arra, hogy a megfelelő dolgok kerüljenek a fényképezőgépbe. Azt lehet mondani, hogy a szerkesztés már jóval azelőtt megkezdődik, hogy megnyomnám az exponálógombot.” Ez a gondosság nagyrészt a színekre vonatkozik. „Úgy gondolom, hogy a színek rendkívül fontosak” – mondja –, „mind a felvételek készítése, mind az utómunka során, és mindig igyekszem olyan színpalettát használni a képeimen, amely nosztalgikus hangulatot áraszt. Mivel tudom, melyik szín működik jól, válogatnom kell. Ha tehát a képen lenne egy élénkzöld autó, amit nem akarok, akkor átkomponálom a felvételt. Vagy megvárom a tökéletes piros Vespát, mert nem akarok fehéret... Lényegében élőben szerkesztem a színeket, ami sokkal nagyobb elégedettséggel jár, mint ha később tenném.”

Alice szerint a fényképezőgépek megfelelő kombinációja is elengedhetetlen az utcai fotózáshoz. „A Sony Alpha fényképezőgépeket választottam, mert kiválóan megfelelnek a munkámhoz szükséges hibrid megközelítésnek, de tudom, hogy attól függően, hogy milyen gépet viszek magammal, más érzéseket kelt bennem, és más eredményeket érhetek el. Az utcán és az utazások alkalmával a kis méretű fényképezőgépeket szeretem, és a Sony Alpha 7C II, amelyet az Alpha 7 IV-gyel együtt használtam az amalfi utazáson, tökéletesen megfelelt erre a célra.” „Az Alpha 7C II ugyanolyan képességgel és fejlettségi szinttel rendelkezik, mint az Alpha 7 IV, de vonzerejének nagy része abban rejlik, hogy milyen érzést kelt bennem” – folytatja. „Tetszik, hogy kiváló minőségű elektronikus keresővel rendelkezik, ergonomikus és megbízható, mint egy igazi munkaeszköz. Az autofókusz teljesítménye és sebessége ugyanolyan kiváló, mint a Sony nagyobb kameráinak, és képei rendelkeznek a kívánt mélységgel, élességgel és színekkel, de a legfontosabb, hogy annyira emlékeztet egy filmes kamerára, hogy teljesen nyugodtan végezhetem a munkám.”

„Ez hatással van a fotózásomra és más emberekre is” – folytatja. „Diszkrét akarok lenni és a biztonságra törekszem, az Alpha 7C II pedig segít a névtelenség megőrzésében is. Legtöbbször „légy a falon” stílusban dolgozom, de vannak olyan esetek, amikor portrét kérek, és egy kis kamerával mindig jobb portrékat lehet készíteni.” Az Alpha 7C II és az FE 40mm f/2.5 G kombinációja tökéletes párosítást jelentett Alice számára. „Amikor utcai fotózáson vagyok, nem szeretem az objektívek cseréjével járó felhajtást, és a fix fókusztávolságú objektívek nagyban segítik a koncentrációmat, így kevesebbet gondolok arra, hogy „mi lenne, ha” nagyítanék vagy kicsinyítenék, és inkább a pillanat élvezetére koncentrálok. A 40 mm-es objektív nagyon emberi látásmódot biztosít. Ez egy olyan objektív, amely igazán azt az érzést nyújtja, mintha tényelg „ott lennék”.”

De a legdinamikusabb példák erre talán Alice víz alatti képei Positano környékéről, amelyeket vízálló tokban készített. „A vízálló tokokkal nem túl kényelmes utazni” – mondja –, „de ilyen utazásokhoz mégis megéri. Az, hogy az Alpha 7 IV-et a vízben is használhatom a búvárkodók és az úszók fotózásához, egy másik módja annak, hogy megteremtsem ezt a kapcsolatot. Szinte érezni lehet a víz frissességét és a nap melegét, és amúgy is ez az, amivel az olaszok nyáron a legtöbb időt töltik!”

Miközben mi élvezzük az olasz tengerpartra nyíló kilátást, Alice máris a következő projektjén dolgozik Alpha fényképezőgépekkel és objektívekkel a kezében. „Meggyőződésem, hogy az Alpha sorozat minden helyzetre kínál megoldást” – fejezi be mondandóját –, „ezért bizonyulnak tökéletes útitársnak.”