Miközben a világ a megújuló energiaforrások felé fordul, Davide Monteleone fényképész „Kritikus ásványok – Az energia földrajza” című projektje az átmenet azon hatásait vizsgálja, amelyeket a végső fogyasztók nem mindig látnak. „Szeretném hangsúlyozni, hogy teljes mértékben támogatom a megújuló energiára való átállást – mondja Davide –, de azt is meg akarom érteni, hogy mit jelent ez az átállás. Milyen erőforrásokra van szükségünk a cél eléréséhez? Mik a következményei az új kitermelési szabályozásoknak? Milyen hatások érik a közösségeket, a környezetet és a világgazdaságot?”

A Kritikus ásványok egy kollaboratív projekt, amelyben Davide helyi történetmesélőkkel és adatvizualizációs szakemberekkel hoz létre multimédiás alkotásokat, amelyek egyesítik a fényképészetet, a videózást, a térképészetet és az adatmegjelenítést. Ez egy többirányú megközelítés egy olyan korban, amelyben a világ minden tudása a rendelkezésünkre áll a tenyerünkben. „A történelem egy különleges pillanatát éljük, amikor az információ rendkívül bőséges, ha nem végtelen, míg a figyelem a szűkös erőforrás” – mondja Davide. „A projekt kísérlet egy már köztudatban lévő és sokat tárgyalt témakör boncolgatására a megértés és a tudatosság különböző szintjein.” A projekt kapcsán Davide a világ sok tájára eljutott, ahol a megújuló energiához szükséges ásványokat bányásszák, és a Sony kamerái és objektívjei elkísérték, hogy megörökítsék a megtalált történeteket. „A Sony Alpha 7R V gépet használtam, amely rendkívül sokoldalú. Ez egy könnyű kamera, amely kiváló minőségű képeket készít. A másodpercenként 10 képkockás felvételi sebessége hasznos a több személyt tartalmazó képsorozatok készítésekor. A kamera dinamikatartománya rendkívüli; ennek a nagy kontrasztú beállításokban van jelentősége, ahol általában visszanyerhetők a részletek az utómunkálatok során. Ez volt a fő kamerám, a Sony Alpha 7S III mellett a projekt egyes videóelemeinek rögzítéséhez.”

A képek nagy része a megújuló energiára való átállást ütközteti a közösségeket érő közvetlen hatásokkal. „Azt hiszem, a munkáimban mindig jelen van egy pedagógiai szemlélet, azt próbálják elmagyarázni, hogy mi történt, mi történik és esetleg mi történhet a jövőben, ha nem teszünk valamit.”

Davide legtöbb képét az általa az objektívek „svájci bicskájának” nevezett Sony FE 24-70mm f/2.8 GM objektívvel készítette. „Használtam fix objektíveket is” – árulja el. „Ezek az FE 35mm f/1.4 GM és az FE 50mm f/1.4 GM voltak, de ritkán, csak különleges esetben, például arcképhez. A Sony FE 70-200mm f/2.8 GM OSS-t is használtam videózáshoz.”

A felvételek témája a Kongói Demokratikus Köztársaságban lévő Kolwezi kobaltbányájában dolgozó, kimerült, porlepte munkásoktól az indonéziai Sulawesin mopedjeiken nikkelbányába tartó többszáz emberig terjed. Az egyik kép a közösséget érő hatást mutatja be. „A kobaltkitermelés helyi közösségekre gyakorolt hatásait kutatva rábukkantunk erre a keresztény gyülekezetre, amely egy mezőn imádkozott. Elmondták, hogy keresztelőt tartanak, mi meg úgy gondoltuk, hogy ez érdekes lehet még akkor is, ha nem közvetlenül kapcsolódik a történethez. De nagyon közel volt a bányához” – emlékszik vissza Davide. „Azt mondták, hogy több kilométert kellett megtenniük idáig, mert az egyetlen hely, ahol keresztelnek, ez a kis folyóág, mivel úgy tartják, hogy az kevésbé szennyezett, mint máshol, amiben nem vagyok teljesen biztos. Nem vizsgáltuk ezt meg. Nekem nem úgy tűnt, de érdekes volt, hogy a helyi közösség sincs igazán tudatában ezen dolgok hatásának. Van egyfajta naiv tudatlanság a tekintetben, hogy mi történik valójában.” Ezt a történetet Davide sokszor hallotta már különböző helyeken. „Fennáll ez a paradoxon – a társadalmi viszonyok, a gazdasági viszonyok kényszerítik őket a munkára. Alapjaiban teszik tönkre a saját földjüket egy kis pénzért, de nem tudják pontosan, hogy miért, és hogy mi ennek a következménye.”

A projekt célja, hogy megértesse, honnan származnak a kritikus ásványok és hogy elindítson egy párbeszédet. „Amikor bemutatom a projektet, az emberek néha meglepődnek, hogy tényleg, mennyi lítiumra van szükségünk. Nem voltak vele tisztában, hogy a lítium vagy a kobalt kitermelése ennyi erőfeszítést igényel. Ez a munkám célja, hogy lerántsam a leplet arról, amit a klímaváltozás megoldásaként, a jövőnkként mutatnak be. Ami igaz, határozottan meg kell lépnünk ezt, és ismételten hangsúlyozom, hogy abszolút támogatom az energiaátmenetet, de transzparensnek, őszintének és egyértelműnek kell lennünk a tekintetben, hogy mindez mit jelent.”