Harmóniában a kreativitással

Szinte már túl tökéletesnek tűnik, hogy valaki a Rio de Janeiro-i Megváltó Krisztus szobra fölött repülve jusson életre szóló felismerésre. Ron Timehin fotós esetében azonban pontosan ez történt. „Néhány napot töltöttem Rióban” – emlékszik vissza. „A helikopteres repülést már jóval korábban megterveztük. A látvány lenyűgöző volt, de érzelmileg meg sem közelítette azt az élményt, amelyet előző nap éltem át. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy megváltoztatom a fotózáshoz való hozzáállásomat.”

Ha visszalépünk az időben 24 órával, Ron éppen helyi gyerekeket fényképez, akik fúvós hangszereken játszanak a Pereira da Silva nevű favelában, a hatalmas város déli részén található kis közösségben. Elmondása szerint itt egy olyan program működik, amely zeneoktatást biztosít a helyi gyermekek és diákok számára. „A program neve Favela Brass” – magyarázza Ron. „Az Egyesült Királyságból származó Tom Ashe hozta létre. Rióban élve felismerte, hogy a szegényebb családokból származó gyerekeknek nincs lehetőségük zenét tanulni. Mivel a rézfúvós hangszerek Brazíliában jóval drágábbak, mint az Egyesült Királyságban, sok család számára teljesen elérhetetlenek.”

Ron egy dokumentumfilmet látott a programról, és azonnal beleszeretett az ötletbe. „Eszembe juttatta, milyen fontos szerepet játszott a zene az én gyermekkoromban is. Trombitáltam, és sok időt töltöttem zenekari fellépésekkel. Egy hangszer elsajátításának értéke felbecsülhetetlen. Megtanít arra, hogy a fegyelem és az elkötelezettség meghozza a gyümölcsét, hogyan működjünk együtt egy zenekar tagjaként, és hogyan kezeljük a fellépéssel járó izgalmat. Emellett kitágítja az ember látókörét is. Az utazásaim során készített fényképek keltették fel bennem az érdeklődést a fotózás iránt.”

A mindössze négy tanulóval induló Favela Brass mára 150 fősre nőtte ki magát, és a különböző zenekarok fellépnek a világhírű riói karneválon, ahol a szamba mellett jazz- és popzenét is játszanak. A történet által inspirálva Ron szerette volna lefényképezni a zenészeket. „Az elképzelés az volt, hogy környezeti portrékat készítsünk a diákokról, emellett pedig dokumentáljuk őket játék közben is. Ezeket a képeket aztán saját marketingcéljaikra is felhasználhatták. Ellátogattunk az iskolába, találkoztunk a diákokkal és a tanárokkal, valamint megnéztük azokat a helyeket, ahol gyakoroltak és a szabadidejüket töltötték. A munkát egy, a favelát és az ott élőket jól ismerő helyi idegenvezető, az ő barátnője, az én barátom, valamint egy Rióban dolgozó világítástechnikai asszisztens segítette, akinek köszönhetően minden szükséges felszerelés a rendelkezésünkre állt.”

Ron elmondása szerint az utóbbi tényező már az első pillanattól kulcsfontosságúnak bizonyult. „Eredetileg nappal terveztem a fotózást, de megfeledkeztem arról, hogy a gyerekek ilyenkor iskolában vannak! Ez azt jelentette, hogy sötétedés után kellett dolgoznunk, ezért óriási segítséget jelentett, hogy rendelkezésünkre álltak a világítóeszközök. LED-fényeket helyeztünk el, hogy kiegészítsük az utcák meglévő világítását. Néha főfényként használtuk őket, máskor hátulról világítottunk velük, hogy ellenfényt hozzunk létre és jobban elkülönítsük az alanyt a háttértől. Például a doboló lányt elsősorban egy utcai lámpa világítja meg, míg a LED-ek derítő- és hangsúlyfényként szolgálnak. Kétszínű LED-fényeket használtunk, így a színhőmérsékletüket a jelenetben található izzók fényéhez tudtuk igazítani.”

Bár eredetileg nem szerepelt a tervek között, a folyamatos világítás Ron szerint abban is segített, hogy gyorsan és feltűnés nélkül dolgozhasson. „A vaku természetesen könnyen magára vonja a figyelmet, és bár ez a favela Rio egyik biztonságosabb környékének számít, az utcán mindig jobb, ha észrevétlenül tud dolgozni az ember. A LED-ek használatának előnye, hogy a világítás hatása közvetlenül látható a képkeresőben, így az expozíciót azonnal a tényleges látvány alapján lehet beállítani, és sokkal kevesebb előkészületre van szükség.”

Legalább ennyire fontos volt Ron számára a felszerelés kiválasztása is: egy Sony Alpha 7R V fényképezőgépet használt az FE 28–70 mm f/2 GM és az FE 50–150 mm f/2 GM objektívekkel. „A LED-lámpák nem olyan nagy teljesítményűek, mint a vakuk, ezért fényerős objektívekre és magasabb ISO-értékekre van szükség” – magyarázza. „De egy olyan modell, mint az Alpha 7R V, még ISO 1600 körüli beállítások mellett is kiváló képminőséget nyújt. Az f/2-es objektívek pedig teljes egy fényértékkel több fényt engednek be, mint az f/2,8-as modellek, így egy 1/50 másodperces záridő helyett már egy sokkal jobban használható 1/100 másodperces értékkel dolgozhatunk. Ezek az objektívek ráadásul meglepően kicsik és könnyűek ahhoz képest, hogy milyen fényerősek, az Alpha 7R V vázzal együtt pedig az egész felszerelés kényelmesen elfért egy kis hátizsákban.”

Ron elmondása szerint a zenekarral való munka során átélt érzelmek arra ösztönözték, hogy a jövőben még több hasonló projektet vállaljon. „Korábban olyan helyekre utaztam, mint Rio, és elsősorban a nevezetességekre koncentráltam, de az emberekkel való munka sokkal személyesebbnek bizonyult, és sokkal erősebb kapcsolódást adott. Nagyon szeretnék visszatérni, hogy még többet fényképezhessem őket fellépés közben, vagy dokumentáljam, hogyan gyakorolnak otthon.” Tom Ashe is rendkívül elégedett volt a képekkel, és a további munkájának támogatására fogja felhasználni őket.

„Nagyon büszke vagyok erre a projektre” – zárja gondolatait Ron. „Óriási megtiszteltetés volt, hogy részese lehettem ennek a történetnek, és támogathattam őket. Egyúttal bebizonyította számomra, hogy a fotográfia ugyanúgy képes összehozni az embereket, mint a zene.”