A Race Across America egy kimerítő állóképességi kerékpárverseny, amely a versenyzőket a végletekig próbára teszi. Bár az útvonal változhat, mindig átszeli az egész észak-amerikai kontinenst nyugatról keleti irányba: a Csendes-óceán partjáról, Kaliforniából indul, és az Atlanti-óceánnál, Marylandben ér véget. De nem csak a hossza miatt jelent rendkívüli igénybevételt a verseny: más országúti versenyekkel ellentétben itt nincsenek szakaszok, csak egy brutális, kíméletlen időfutam.

Nem sokan tudják elképzelni a részvételt – de mi lenne, ha valaki végigfotózná az eseményt, ahogy végigkígyózik a fullasztó tengerpart szintjétől a mérsékelt erdőkön át egészen a fagyos, 3000 méter magas hágókig? Bertrand Bernager, aki Jean-Luc Perez versenyzővel megörökítette a verseny főbb pillanatait, pontosan így tett.

„Szerencsére szeretek a komfortzónámból kilépve fényképezni – mondja nevetve Bertrand –, és bár az általam űzött sportfotózás nagyban különbözik az építészeti és utcai fotózási munkáimtól, azért vannak párhuzamok.” Végül is a sport a fejlődésről szól, de ugyanez igaz a fotózásra is, és a kreatív alkotóknak mindig hasznára válnak az új élmények és az új készségek elsajátítása.

Így hát az olyan események, mint a Race Across America, amely napokig tart, és számos különböző környezetet érint, ideálisak arra, hogy sokféle technikát alkalmazzunk. „A helyzet mindenképp olyan, mintha a sport-, a dokumentarista és a tájképfotózás keveredne, és fontos volt számomra, hogy úgy érezzem, az esemény teljes történetét megörökítem, és nagyobb kontextusba helyezzem, mint amennyit a sportfotós megközelítés lehetővé tesz.”

„Ugyanis fotózhatnám csak a biciklit is – bár szerintem az se lenne unalmas –, de pont az extra kontextus és a nagyobb kép az, ami engem felvillanyoz. Ilyen például az, amikor Jean-Lucöt úgy helyezem keretbe, hogy látsszon a lenyűgöző környezet, és ügyelek rá, hogy a sportfotók esetében megszokottnál nagyobb mélységélességet használjak, hogy megmutassam a tájat, vagy pedig közelebb menjek, és láttassam a testére és az elméjére gyakorolt hatást.”

Ez az útleírásos megközelítés tökéletesen megmutatkozik Bertrand azon képein, amelyek Jean-Lucöt ábrázolják a pihenés és az erőgyűjtés rövid pillanataiban. „Ezek a felvételek őszinték és jelentőségteljesek. Hősies dolgokat visz véghez az úton, és az ilyen pillanatok jelentik a valóságot. Ahhoz, hogy az egészet megértsd, nem elég a szép telefotós képeket látni, ahol az elmosódott háttér előtt teker. Látnod kell azt is, hogy mi jön ezután: a sírás és az ordítozás, a fáradhatatlan hajtás okozta stressz.”

A kép a Sony Alpha 1 fényképezőgéppel és az FE 24mm f/1.4 objektívvel készült: „az ilyen fotók miatt szeretek széles látószögű objektívet használni a sport- és dokumentarista fotózáshoz, mert gyakran előfordul, hogy minél közelebb mész, annál több érzelmet és kontextust tudsz érzékeltetni” – magyarázza Bertrand. „A szemkövető AF révén az Alpha 1 bámulatos teljesítményt nyújt az ilyen helyzetekben, és a nagy ISO-érzékenységgel és az objektívekkel kombinálva majdhogynem vakon is tudsz fényképezni. Mivel rugalmas és gyors – pont, amilyennek az út szélén lenni kell –, az FE 16-35mm f/2.8 is nagyon fontos tartozék számomra.”

Amikor hosszabb objektíveket használ, például az FE 70-200mm f/2.8-at, Bertrand szintén szereti a verseny valóságát is érzékeltetni azzal, hogy az állóképességi verseny teljes környezetét megmutatja. „Ez a verseny a nyílt úton zajlik, és nem zárják le az autóutakat csak egy ilyen verseny miatt. A teherautók is veszélyt jelentenek, de a szennyezett levegő és az is, hogy az út minősége nem kerékpárokra van tervezve. Ezt mind bele akartam gyömöszölni egy tájképbe, ezért a médiakocsi elé kellett kerülnöm, és majdnem az utolsó pillanatig várnom, hogy végül az útra kilépve egyenesen tudjak hátrafelé fotózni a sávban.”

„Ha van olyan fényképezőgép, amit pont az ilyen munkára terveztek, az a Sony Alpha 1” – mondja Bertrand. „Míg korábban előfordult, hogy az Alpha 9-et és az Alpha 7R IV-et is használnom kellett, ha vegyítenem kellett a sport-, dokumentarista és tájképfotókat, ezzel a géppel egymagában is meg tudom tenni. Ráadásul nagyon kicsi és könnyű a váz a mutatott teljesítményhez képest.”

„Az Alpha 1 legerősebb funkciói közé tartozik az egymásra helyezett érzékelő, a csendes zár és a képkockasebesség, amelyek mind fontosak a technikák általam is alkalmazott vegyítésekor. Az akcióhoz szükségem van a kihagyásmentes nagy képkockasebességre, és amikor csak pár perced van fotózni, mielőtt továbbindulnál, akkor minél több képed van, és minél nagyobb a felbontás, annál jobb.”

„Visszatekintve talán ez az a projekt, amelynek során a legtöbbet tanultam mind személyes, mint szakmai szempontból” – teszi hozzá Bertrand. „Persze ez semmi ahhoz képest, amit a sportemberek, köztük Jean-Luc is teljesített, de fotósként is nagyon igénybe vesznek ezek a körülmények: folyamatos rohanás, minimális alvás, mindemellett próbálnod kell igényesnek és kreatívnak maradni. Azt hiszem, hogy a Sony Alpha 1-hez hasonló eszköz nélkül ez lehetetlen lenne.”

„De legfőképpen az volt inspiráló, hogy fényképezhettem ezt a pasast, aki szuperhősszintű dolgokat visz véghez. Megváltoztatta az emberi képességekről alkotott felfogásomat, és úgy gondolom, hogy ha csak kicsit is hasonló energiára és elköteleződésre tudok szert tenni, akkor az motiválhat arra, hogy jobb legyek.”