„Fotósokként igazi megtiszteltetés számunkra, hogy megtapasztalhatjuk az élet különböző területeit” – kezdi Ron Timehin brit fotós. Ron nemrégiben Indiába látogatott, hogy megörökítse a színeket ünneplő hindu fesztivál, a holi emlékezetes pillanatait. A káprázatos látványvilágáról ismert fesztivál egy valóságos örömünnep, amely a tavasz beköszöntét jelzi. „Nagyon szeretek olyan helyekre látogatni, amelyek merőben eltérnek az általam ismert világtól – ezek az utazások igen tanulságosak, és újabb szempontokat adnak az életem további szakaszához.”

A számtalan turista által felkeresett központi holirendezvények helyett Ron inkább Dzsaipur vidéki területei felé vette az irányt. „Nagyon szerettem volna a dolgok sűrűjébe kerülni, és elvegyülni a helyiek között. Ez kissé félelmetesnek hangozhat, de mindig fontos, hogy fotósként az ember odategye magát, és lelkesen végezze a munkáját.”

Ron a Sony Alpha 7CR fényképezőgépet és az FE 24-50mm f/2.8 G sorozatú objektívet használta az ünnepségek megörökítéséhez. „Ez tökéletes párosítás volt, mivel a fényképezőgép egy full-frame készülék, amely ugyanazzal a magas felbontású, 61 megapixeles érzékelővel rendelkezik, mint a Sony Alpha 7R gépem, így teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ezt fogom használni. A 24–50 mm-es G objektív biztosította az általam elvárt sokoldalúságot, ráadásul a mérete is kicsi. Amikor szűkebb helyeken voltam, és rengeteg olyan ember volt körülöttem, akiket egyetlen képen szerettem volna megörökíteni, akkor a 24 mm-es gyújtótávolságot használtam, de később, az egyéni portréknál már az 50 mm-es gyújtótávolsággal dolgoztam. Fantasztikus volt.”

A fényképezőgép praktikus felvételkészítési funkciói mellett egy sokkal fontosabb oka is volt annak, hogy Ron miért szerette volna az Alpha 7CR készüléket használni. „A felszerelésem a kapcsolódás egyfajta közvetítőjévé vált – ha nagyobb fényképezőgépet és objektívet használtam volna, az kissé ijesztő lehetett volna a fotóalanyok számára, és ez a viselkedésüket is megváltoztathatja” – mondja a fotós. „Ha kisebb felszereléssel dolgozol, az kevésbé képez akadályt közted és az alany között.”

Ronnak még valamit figyelembe kellett vennie a holi fesztivál megörökítésével kapcsolatban: a fesztivál során az ünneplők színes porfestéket dobálnak. „A fényképezőgépet műanyag fóliával és egy vízálló vázzal védtem, hogy a festék és a por semmiképpen se juthasson az érzékelő közelébe. Az objektív elülső alkatrészét szabadon kellett hagynom, így az objektív elejét folyamatosan törölgethettem.”

A másik kulcsfontosságú jellemző, amelyet Ron igen nagyra értékelt, a fényképezőgép autofókusz-teljesítménye volt – különösen, ami a Szem AF-et illeti. „Képzeld el, hogy a fényképezőgépem egy rakás különböző anyagba van betekerve, mégpedig olyan mértékben, hogy sem a képernyőt nem látom, sem a képkeresőn nem tudok normálisan átnézni. Ennek ellenére mégis szilárdan hittem abban, hogy az autofókusszal minden felvétel sikerülni fog – és így is lett. A Szem AF egészen elképesztő, és ennek köszönhető, hogy egyetlen felvételt sem mulasztottam el. Valójában tökéletesen megbíztam a rendszerben.”

Készült egy kiemelkedő felvétel, amely tökéletesen megtestesíti a Ron által átélt élményt – ez a különböző színekben pompázó tömeget ábrázolja felülnézetből. „Úgy vélem, ez a kép nagyszerűen összefoglalja a holi fesztivál lényegét: a forgatagot, a nyüzsgést, a táncoló embereket – az egész lélegzetelállító volt.”

Az izgalmak és a vibráló energiák mellett Ron őszinte emberi interakciókat is megörökített az Alpha 7CR segítségével. „Sokáig figyelem a dolgokat, mielőtt elkezdenék fotózni. Szeretem látni, hogy a dolgok hogyan mozognak, és az emberek hogyan viselkednek, mert ezek alapján döntöm el, hogy hogyan fogom megközelíteni és megörökíteni az adott jelenetet.”

Ami azt illeti, a fényképezőgép a gátak lebontásában is komoly segítséget nyújtott a londoni illetőségű fotósnak. „Lényegében egy turista voltam, aki többet szeretett volna tudni. Azonban észrevettem, hogy rajtam kívül egyetlen fekete sem él a környéken. Az emberek borzasztóan kíváncsiak voltak arra, hogy miért is vagyok ott – nem hinném, hogy korábban sok feketével találkoztak volna. Egy kedves kis csereüzlet alakult ki közöttünk: én lefotóztam őket, viszont ők is szerettek volna lefotózni engem. Az egész egyfajta tapasztalatcserévé fejlődött két különböző kultúra között. Sokak számára ijesztő lehet, hogy valaki folyamatosan figyeli vagy fotózza őket, nekem azonban remek lehetőség volt arra, hogy kapcsolatot teremtsek az emberekkel, és meghallgassam a történeteiket.”

Ron bármennyire is diszkréten dolgozott, volt valami, ami gyakran megtörte a varázst. „Megmutattam az alanyoknak néhányat a fényképek közül, mivel szeretem, ha a folyamat együttműködésen alapul. Viszont amikor megmutatod azt az őszinte pillanatot, amelyet megörökítettél, az emberek utána sokkal tudatosabban kezdenek viselkedni, és elkezdenek pózolni. Néha vissza kell őket vezetnünk a pillanatba, és olyannak kell megörökítenünk őket, amilyenek valójában. Ezután mindig elkérem az adataikat, és a képeket e-mailben vagy Instagramon osztom meg velük. Ez a folyamat egy igen kellemes része, mivel sokszor nagyon jókat beszélgetek az emberekkel, még akkor is, amikor már hazaértem.”

„Ez az úti fotózás lényege. Az emberek a híres látványosságokat szeretik megörökíteni, de ha letérsz a kitaposott útról, a helyi lakosok helyébe képzeled magad, és megfigyeled a valódi kultúrát, akkor nemcsak érdekes fényképekkel, hanem valódi kapcsolódással és tanulási élménnyel is gazdagodhatsz.”