A nyár tud kihívásokat tartogatni a fotózásban. Napközben a fény általában túl erős a legtöbb tájkép esetében, így ha a legjobb eséllyel szeretnénk jó felvételeket készíteni, akkor vagy nagyon korán reggel, vagy késő este kell dolgoznunk. Ami engem illet, én a kora reggeli órákban szeretek fotózni.

A reggel nyugodt, még egy városban is. Sokkal kevesebb ember van a szabadban és nem történik annyi minden. Gyönyörűek a fények, és lehet, hogy hajnali köd is van még, miközben csicseregnek a madarak, és a többi állattal, rovarral együtt nekilátnak a napnak.

Ami a kora reggeli tájképfotózások megtervezését illeti, nos, én ilyet nem szoktam csinálni, vagy legalábbis nem úgy, ahogy a többi fotós. Sose térképezem fel előzőleg, hogy a tervezett tájképemen hol fog felkelni a nap, vagy hogy melyik pillanatban számíthatok arra, hogy a fény valamilyenné változik. Szeretek spontán cselekedni és folyamatosan mozgásban lenni, aztán ha meglátok hirtelen valamit, azt lefotózom.

Nehéz megmondani, milyen helyzetben fogom biztosan megnyomni a zár kioldóját a Sony Alpha 7R III vagy Alpha 7R IV kamerámon. Mindig a környezetemet figyelem és nyomon követem a változásait, megfigyelem, honnan jön a fény, vagy milyen érdekességet látni a tájban – legyen szó akár egy vezérvonalról vagy egy magányosan álldogáló fáról. Sétálok és megfigyelem a környezetet, aztán hirtelen valami történik, ami beindítja a képzeletemet, és akkor megállok megörökíteni a látványt.

Mivel sose tudom előre igazán, hogy milyen képeket fogok készíteni, mindig többféle objektív van nálam, hogy felkészült legyek. Az objektív, ami biztosan mindig benne van a fényképezőgép-táskámban, az az FE 24-105 mm f/4 G OSS. Kiváló minőséget biztosít, és tökéletesen beválik rengeteg fajta képhez, amit készíteni szoktam.

Általában velem van az FE 16-35 mm f/4 ZA OSS objektív is, ha pedig azt szeretném, hogy könnyű maradjon a felszerelésem, de azért legyen nálam teleobjektív is, akkor az FE 70-300 mm f/4.5-5.6 G OSS objektívet használom – az árához képest ez egy kiváló telefotó-zoomobjektív, de emellett a mérete és a súlya az, ami miatt nálam ez a nyerő.

Ha a súly nem számít, akkor jön velem az FE 12-24 mm f/2.8 GM és a 70-200 mm f/2.8 GM OSS objektív is az FE 70-300 mm f/4.5-5.6 G OSS helyett, illetve természetesen az FE 200-600 mm f/5.6-6.3 G OSS objektív is.

A Sony fényképezőgépek egyik kiemelkedő tulajdonsága, hogy a dinamikatartomány fantasztikus. Néhány éve DSLR fényképezőgéppel dolgoztam, és olyankor mindig konzolos expozíciót alkalmaztam, aztán az Adobe Photoshopban összeillesztettem a képeket, hogy a lehető legnagyobb dinamikatartományt kapjam. Most már nagyon ritkán csinálok ilyet. Az expozíciót többnyire a csúcsfényhez igazítom, aztán az árnyékos területeket kivilágosíthatom ha szeretném, hogy visszakapjam minden részletét.

Amellett, hogy fél szemmel a hisztogramot figyelem, mindig a maximális dinamikatartományt igyekszem kihozni az expozíciókból úgy, hogy a kamera JPEG-stílusát semlegesre állítom, a kontrasztot pedig lehúzom a legalacsonyabbra. Arra törekszem, hogy a leglaposabb képet kapjam, hogy láthatók legyenek a csúcsfények és az árnyékok részletei is, amikor a RAW-fájlt szerkesztem. A fénykép elkészítése alatt persze amit a képkeresőben vagy a hátoldali kijelzőn látok, az köszönőviszonyban sincs a végén elkészülő szerkesztett képpel, de így lehet a lehető legjobb RAW-fájlt létrehozni az utómunkához.

Az elkészítést követően lehet, hogy napokig vagy hetekig nem állok neki a szerkesztésnek, ezért igyekszem emlékezetből felidézni, milyen volt a helyszín, milyen érzés volt a pillanat, és milyenek voltak a környezeti adottságok, a hőmérséklet, időjárás. Ezek a részletek mind meghatározzák a képek utólagos szerkesztését.

Ha például fáztam aznap és már kimerült voltam a túrázástól, akkor lehet, hogy a képnek egy hűvösebb, kék árnyalatot adok. Ha meleg volt és jól éreztem magam, akkor is aszerint szerkesztem a képet. Annyi a lényeg, hogy nem szabad túlzásokba esni.

Mindettől függetlenül őszinte leszek, mindig nehezemre esik felkelni a kora reggeli fényképekért. Végül azonban az eredmény megéri. Amikor olyan képekkel jövök haza, amiket igazán szeretek, az minden erőfeszítést megér.