A hóborította táj nyugalmat áraszt. Minden zavaró kő, gally és őszi levél eltűnik a fehér takaró alatt. Olyan ez számomra, mint egy munkára kész fehér vászon: a tökéletes lehetőség, hogy figyelmet a fotóalanyokra fordítsam, és minimalista stílusban örökítsem meg őket.
Használd a felszerelésed mesterfokon!
Ehhez a Sony Alpha 1 és Sony Alpha 9 gépeimet használom. Mindkét kamera kiváló autofókusz-rendszerrel és gyors zársebességgel van felszerelve, így egyetlen képet se vétek el. A fényképezőgépeket a Sony 400mm f/2.8 GM OSS, az FE 200-600mm f/5.3-6.3 G OSS és az FE 100-400mm f/4.5-5.6 GM OSS objektívekkel párosítom, melyek mindig velem tartanak, ha vadállatokat fotózom.
Amikor havas környezetben fotózom, az egyik funkció, amely igazán segítségemre van az ilyen jellegű képek készítése során az, hogy megnézhetem az expozíciót azelőtt, hogy valóban megnyomnám a gombot. Az elektronikus képkereső segítségével ellenőrizhetem az expozíciót, hogy a képen a háttér biztosan olyan hófehér legyen, amennyire csak lehet. Azt is látom, ha megváltoznak a fényviszonyok, valamint a hisztogram segítségével beállíthatom a zársebességet és az ISO-érzékenységet: mindezt úgy, hogy közben végig a képkeresőbe nézek, fotózásra készen.
Légy résen!
A vadvilág megörökítése során mindig is fontos volt, hogy az ember annyi időt töltsön a témával, amennyit csak bír, ez azonban a tél beálltával egyre több kihívást jelent. A megfelelő felszerelés nélkül nem lennék képes ennyi időt fotózással tölteni. Általában több napot is eltöltök a szabadban, ezért a felszerelés legfontosabb része az expedíciós sátor, amely akár a tornádó erejű széllel szemben is megállja a helyét. Mivel az időjárás egyik pillanatról a másikra változhat, ezért a menedék elengedhetetlen.
Kompozícióra fel!
A táj gyakran nem tökéletesen fehér és hófödte: sok minden múlik azon, hogy az ember megtalálja a megfelelő helyet, a megfelelő szöget, a megfelelő távolságot és a megfelelő gyújtótávolsággal rendelkező objektívet. Ez gyakran azt jelenti, hogy egy hókupac mögött gubbasztok, hogy kitakarjam az olyan zavaró tárgyakat, mint a földből kiálló kövek. Gyakran nyitott blendenyílással fotózom, ez ugyanis segít annyira defókuszálni az előteret, amennyire csak lehetséges, illetve elrejteni a kisebb zavaró tényezőket a tiszta háttér elérése érdekében. Ha mindezzel megvagyunk, már csak az állat helyzete és pozíciója számít.
Azt is látom, ha megváltoznak a fényviszonyok, valamint a hisztogram segítségével beállíthatom a zársebességet és az ISO-érzékenységet: mindezt úgy, hogy közben végig a képkeresőbe nézek, fotózásra készen.
A fényképezés során az Alpha 1-es és Alpha 9-es gépeket úgy állítom be, hogy zárolják a kioldógomb megnyomására történő fókuszálást. Ez lehetővé teszi a témakövetés használatát, így már az exponálás pillanatában tudom, hogy a végeredmény egy tökéletesen éles kép lesz. Ha elég szerencsés vagyok ahhoz, hogy egy felvételt újrakomponálhassak, akkor egyszerűen csak rögzítem a fókuszt az állaton, majd változtatok az állat mezőbeli pozícióján. Viszont amikor a felvételt egy ennyire hófehér háttérrel készítem el, előfordulhat, hogy nem mozdíthatom meg a fényképezőgépet anélkül, hogy valamilyen zavaró elem be ne kerüljön a mezőbe, ezért ilyenkor inkább rögzítem a fókuszt, és türelmesen megvárom, amíg az állatok a megfelelő helyre kerülnek. Az Alpha 1 és az Alpha 9 fókuszrendszere lehetővé teszi, hogy az alanyra és a kompozícióra összpontosítsak tudván, hogy a végeredmény tökéletesen éles lesz.
„A természet állandó változása teszi olyan vonzóvá a természetfotózást. Minden nap ellátogathatsz ugyanarra a helyszínre, és minden egyes alkalommal más és más képekkel térsz vissza.”