Számomra a kerékpározás a legváltozatosabban megörökíthető sport. Éppen ezért szeretem. A fotózás számos válfaját magába foglalja; a verseny előtti bóklászáskor portrékat lehet készíteni, aztán jön maga a cselekmény, amelynél belekomponálhatod a tájképet, majd a befutónál megtapasztalható nyers akció, energia és érzelemvilág.
Az érzelmeknek jelentős szerepe van abban, ha egy kerékpárversenyes felvétel nagyszerű. Bár mindenféle stílust lehet alkalmazni, a legnagyszerűbb fotókon három dolog biztosan szerepel. Az elsőként a helyszín érzete; ez jelentheti például valamilyen híres szobor vagy tereptárgy belekomponálását a képbe. A második dolog, hogy jelen vannak rajta a kulcsszereplők, például a sárga trikót viselő versenyző vagy a végső győzelemre esélyesek valamelyike. Végezetül pedig az érzelmek és az erőfeszítés érzete – izzadság az arcon vagy esés utáni szakadás a mezen.
A fotózásnál használható stílusok sokfélesége és a helyszínek elérhetősége miatt jól fel kell készülni objektívekkel. Szerencsére a Sony Alpha objektívjeim elég kicsik, így a felszerelésem javát magammal tudom vinni. Rendszerint két Sony Alpha 9 váz van nálam; egy a 100–400 mm-es objektívvel, a másik pedig a 85 1.4-essel a futam előtti képekhez, illetve a 16–35 mm-essel a pályán és a befutónál. Ez azt jelenti, hogy rendkívüli rugalmassággal tudok komponálni. A befutó után néha átváltok az 50 1.8-asra elkapott, bensőségesebb pillanatok megörökítéséhez, de mindezek végig nálam vannak szükség esetére.
Miközben sokaknak nem feltétlenül jut eszébe a sportfotózás kapcsán, a 16–35-ös kifejezetten hasznos tud lenni kint, a pályán. Nagyobb kreativitást enged a komponálásnál, például a szokványostól eltérő látvány érdekében kávéházi ablakon keresztül vagy autó belteréből történő fotózáskor, az Alpha 9 kihajtható képernyője pedig lehetővé teszi, hogy magas vagy alacsony szögből fotózzak; karnyújtásnyival a tömeg feje fölött, autókra felmászva, vagy akár a talajhoz legközelebbi magasságból, hogy még hatásosabbak legyenek a versenyzők. Ez egyben elmossa az előteret is, amivel további mélységet kap a felvétel, és szinte vezeti a tekintetet a cselekmény felé.
Az Alpha 9 gép AF-rendszere rendkívül fejlett, egyúttal nagy mértékben alakítható, így tökéletes a kerékpársporthoz. Mindig „Folyamatos AF” módban használom akciófotózáskor, és a „Rugalmas spot” AF-területtel. A botkormány segítségével középre mozgatom, esetleg némileg eltolom, ha szeretném a versenyzőket a kép valamelyik oldalára komponálni, majd a fényképezőgép mozgatásával követem a fókuszban tartani kívánt versenyzőt. Úgy találtam, hogy ez a legjobb megoldás, különösen olyankor, amikor sprint közben egymást lökdöső versenyzők közelednek felém. Amikor portrékat vagy ellesett pillanatokat fotózok a verseny végén, mindig átváltok szemkövetési módra.
Három főbb exponálási megközelítést használok a kerékpárversenyzők fotózásakor. Az első a téma megfagyasztása, és ehhez mindig blendeprioritást használok. Mivel a kép fényereje változik, ahogy a versenyzők haladnak, jobb expozíciót ad a kézi beállításnál. Beállítom a blendeméretet, aztán automatikus ISO-állítást választok, és a zársebesség minimumát 1/1000 mp körüli értékre állítom. Ezt követően elég az expozíciókompenzációs tárcsát használnom a fényviszonyoknak megfelelően – szükség szerint világosítani vagy sötétíteni a felvételt. Az a szép a tükör nélküli Sony fényképezőgépekben, hogy ennek expozícióra gyakorolt hatását élőben láthatom is az elektronikus képkeresőn.
A kevésbé mozgalmas helyzetekben kézi módot használok fotózáskor, és szándékosan közepes (pl. 1/60 mp) zársebességet használok. Ha például egy műhelyben vagyok, és az ajtón belépő kerékpárversenyzőt komponálom a képbe, akkor a beltér és a tömeg éles lesz, de ahogy a versenyző elhalad, kap egy kis elmosódottságot, amitől a felvétel élővé válik. Ha ilyen helyzetben nagyon élesek a körvonalai, túlságosan összekeveredik a jelenet statikus elemeivel.
Végül pedig essen szó a pásztázásos felvételekről, amelyeknél a kis zársebességhez a fényképezőgép mozgása társul, így a versenyző fókuszban marad, de a háttér elmosódik. A kerékpárversenyzők pánolása trükkös dolog; kb. 1/10 mp-es pánolás a megfelelő, az viszont jelentős teret ad a hibának. Ott a fényképezőgép remegése, ráadásul a versenyző teste is mozoghat fel-le. Sorozatfelvétel készítése esetén nagyobb az esély a sikerre, és ha akár a szemüveg, akár a sisak vagy az arc éles, az már győzelem számomra.
