Valahányszor Albert Dros megosztja egyik holdat ábrázoló tájképét, elárasztják a hozzászólások, amikben a felhasználók azt írják, hogy „Ez hamisítvány”. „A hold nem is ekkora!” – hangzik a szokásos felzúdulás, de Albertnek ott vannak a Sony Alpha 7R V nyers fájljai, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét. „Minden kép egyetlen expozícióval készült – nincs fókuszsorozat, nincs expozíciósorozat, semmi. Az emberek mindig azt hiszik, hogy a képek manipuláltak és a hold nem ilyen nagy, de ez csak azért van, mert a legtöbben még nem néztek bele egy 600 mm-es vagy 800 mm-es objektívbe” – mondja Albert.

Ez egy klasszikus példája a teleobjektív úgynevezett „tömörítési” hatásának, amely során úgy tűnik, hogy a távoli tárgyak közelebb vannak egymáshoz. Ez az oka annak, hogy a hold olyan nagynak látszik a képen egy adott témához– például egy épülethez – képest, amelyet megszoktunk, hogy sokkal közelebbről látunk. És ez a kulcsa ezeknek a felvételeknek. „Némelyik képnél körülbelül 3 km-re álltam az épülettől” – árulja el Albert. „Három kilométer felett a páratartalom miatt már jelentkezik a légköri torzítás. Ha nagyjából két kilométerről fotózom, minden éles marad.”

A rendkívüli felvételek elkészítéséhez Albert korábban az FE 100-400mm f/4.5-5.6 GM OSS objektívet használta, gyakran a Sony 2x telekonverterével kiegészítve, újabban pedig a Sony FE 400-800mm f/6.3-8 G OSS objektívhez nyúl. „Ez az objektív nagyszerű a hold fotózásához. A legtöbben azt feltételezik, hogy a sötétség miatt nagy fényerejű objektívre van szükség. De ennek épp az ellenkezője igaz: a hold annyira fényes, hogy egyáltalán nincs szükségünk nagy fényerejű lencsére. Valójában gyakran használok f/11-es vagy f/14-es rekeszt. 800 mm-en is azt szeretném, hogy az épület és a hold is éles legyen, ezért a szűkebb blende a célravezetőbb.”

Albert a 400-800 mm-es objektívet Sony Alpha 7R V vagy Sony Alpha 1 II vázra szereli, majd állványra rögzíti, és néma zárat, valamint távkioldót használ, hogy mindent tökéletesen stabilan tartson – ami elengedhetetlen ilyen nagy gyújtótávolságok esetén. „Általában az Alpha 7R V-öt részesítem előnyben a nagyobb felbontása miatt. Ez lehetővé teszi, hogy 800 mm-en, nagy távolságból fotózzak, és ha szükséges, még a képkivágáson is tudjak módosítani. Sokan nem gondolnák, hogy ezt az objektívet holdfotózáshoz használják, talán azt hiszik, ez csak természetfotózásra való. Pedig egy FE 600mm f/4 GM OSS például egy telekonverterrel nehezebb, sokkal drágább, és ha a légköri viszonyokat is beleszámítjuk, valójában nem adna jobb képet.” Bár teliholdat havonta egyszer lehet fotózni, itt szó sincs spontaneitásról. Minden egyes felvétel aprólékosan megtervezett, sokszor akár egy évre előre is. „Hozzá kell tennem, hogy minden egyes ilyen képre számos sikertelen próbálkozás jut. Felhők, nem megfelelő magasságban lévő köd, nem 100%-osan pontos együttállások, útban lévő épületek. Minden kísérletben rengeteg munka van: néha sikerül, néha nem” – magyarázza Albert.

„Sok kép van a fejemben, amiket néha már egy évvel előre beírok a naptáramba. Órákig kutatok az interneten – hol vannak a jó szélmalmok, a szép templomtornyok? Olyan objektumoknak kell lenniük, amelyek messziről is látszanak, lehetőleg nyílt terepen. Gyakran megnézem őket a Google Street View-n, és ellenőrzöm a környéket. Ezután egy alkalmazással megnézem a pontos szöget, és azt, hogy a nap és a hold pontosan hol nyugszik egy adott napon, amikor telihold van. Van egy felvételem egy konkrét toronyról, amit meg akartam örökíteni. Nem sikerült, és a következő lehetőség csak egy évvel később adódott. Néha nagyon hosszú ideig kell várni.”

Annak érdekében, hogy a képen szereplő épület jól megvilágított legyen, Albert napkelte vagy napnyugta környékén készíti a fényképeit, amikor a hold még alacsonyan áll az égen. „Szükség van némi környezeti fényre ahhoz, hogy a felvételt egyetlen expozícióval lehessen elkészíteni. Az emberek gyakran úgy fotózzák a holdat, hogy az túl fényes, miközben a táj sötét. Ez azért van, mert a hold már túl magasan van az égen – azaz éjszaka van. Akkor kell lekapni, amikor közel van a horizonthoz, amikor telihold van, és amikor ez egybeesik a napkeltével vagy a napnyugtával.”

A Sony Alpha 7R V és Alpha 1 II érzékelőivel Albert a lehető legtöbbet hozhatja ki a kamerák dinamikatartományából. „Gyakran fotózom enyhén alulexponálva – a hold fényességéhez mérve az expozíciót –, majd az utómunka során világosítom az árnyékokat. A Sony fényképezőgépek a nagy dinamikatartományukról ismertek, és ez teszi lehetővé az ilyen típusú felvételeket. Némelyik kép ISO 2000-es vagy ISO 3200-as értéken készül, ahol a dinamikatartomány már nem olyan tág, így az ilyen felvételek az abszolút maximumot hozzák ki az érzékelőből” – magyarázza. „A látványos természeti és az ember alkotta elemek párosításában van valami, ami mindig nagyszerű kombinációt alkot. Különleges élményt nyújt – olyan, mint amit a természet fest, mi pedig megörökítjük.”