A dán fotós, Mads Peter Iversen szerint „olyan érzés, mintha egyedül lennék az egész univerzumban, amely éppen nekem tárja fel magát.” Tájképfotósként eltöltött évei alatt Mads már számtalan alkalommal megcsodálta és megörökítette ezt a természeti csodát, amely még mindig szerénységre sarkallja, és arra emlékezteti, mennyire apró is a Föld bolygó, és mindazok, akik rajta élnek.

Amikor Mads Sony Alpha 7R V gépével felkerekedik, az csupán az utolsó lépés a sarki fény megörökítésének folyamatában. „Tájképfotósként rengeteg időt szánok a helyszínek bejárására” – vallja be Mads. „Van, ahol jobban lehet fotózni a sarki fényt, máshol kevésbé. A sarki fény általában jobban látszik, ha az ember észak felé néz, ezért akármilyen kompozíciót vagy témát is tervezek, úgy kell alakítanom a dolgokat, hogy délről észak felé nézve is jól láthatóak legyenek. Emellett elengedhetetlen, hogy a kompozíció kelet–nyugati irányban se legyen zsúfolt, arra az esetre, ha a sarki fény esetleg teljesen körülölelne.”

Mads többek között általában azért fotóz szupernagy látószögű objektívekkel, mert a jelenség a környező tájjal együtt értelmezhető a legjobban. „Mivel lehetővé teszik, hogy a sarki fényt a tájjal együtt, egy kompozíció részeként fotózzam, a Sony FE 14mm f/1.8 GM és 20mm f/1.8 G objektíveket használom. Ha a sarki fény intenzív, és az ég legnagyobb részét elfoglalja, akkor biztosan a 14 mm-est választom. Ha kisebb területre összpontosul, például csak az északi részen látszik, akkor pedig a 20 mm-est.”

Mindkét objektív legfontosabb tulajdonsága az f/1,8-as blendeérték, amely rengeteg fényt enged az érzékelőhöz jutni. Azonban az a tény sem elhanyagolható Mads számára, hogy mindkettő G objektív, ez pedig minőségbeli garanciát jelent arra, hogy minden kép éles lesz – egészen a sarkokig. „Mindkét objektív kiváló az asztrofotózáshoz, olyan élességgel operálnak, hogy minden egyes csillag tökéletesen látszik.” – meséli Mads.

Az, hogy Mads miként állítja be az Alpha 7R V expozícióját, attól függ, milyen gyorsan mozog a sarki fény, mégis mindig ugyanazt az alapbeállítást használja. „Általában ISO 3200-as ISO-érzékenységgel kezdek, maximális, f/1,8-as blendeértékkel.” Hosszú évek tapasztalata alapján ötmásodperces zársebességgel indít. „Ezekkel a beállításokkal indítok, majd az Alpha 7R V hisztogramját hívom segítségül, hogy lássam, hogy vajon túl- vagy alulexponálok-e. Néha 6400-re növelem az ISO-érzékenységet, kisebb zársebességgel, hogy statikusabbá »fagyasszam« a fényt. Általában 1600–6400 ISO-értéket alkalmazok, a cél pedig, hogy a zársebesség minél alacsonyabb lehessen.”

2024 októberében, Dániában, Madsnek lehetősége nyílt a sarki fénynek egy olyan erőteljes megjelenését fotózni, amely Európa-szerte látható volt, a szokásosnál jóval délebben is. „Varázslatos volt” – emlékszik vissza. „Errefelé évente több alkalommal is látható a sarki fény, azon az estén azonban nagy erejű fényjáték jelent meg az égen. Ott és akkor jelen lenni – úgy éreztem magam, mint egy gyerek a cukorkaboltban.”

Azon az éjszakán Mads azon kapta magát, hogy egy szélmalmot fotóz. A malom mögött és felett élénk színek úsztak az égen, élesen kirajzolva az épület körvonalát. „Az Alpha 7R V kihajtható képernyőjét használtam, ami lehetővé tette, hogy egy mélyebb szögből fotózzam a szélmalmot és mögötte az eget. Az elődeitől eltérően ennek a fényképezőgépnek ez az egyik leghasznosabb jellegzetessége a tájkép- és asztrofotósok számára.”

A Mads által azon az októberi estén készített képek pompásan megtestesítik mindazt az örömet, amellyel a sarki fény fotózása jár. Nem csoda, hogy az embert elégedettséggel tölti el, amikor annyi tervezgetés és előkészület után látja a kész képet.

„Mindig figyelem a naptevékenység hosszú- és rövidtávú előrejelzéseit” – mondja Mads. „Minél erősebb a napszél és a naptevékenység, annál nagyobb a sarki fény kialakulásának esélye. Bár az időjárás is közbeszólhat. Ha például felhős az idő, nem látszik a sarki fény, mivel az a Föld légkörének magasabb rétegeiben van. A tervezés és a megfelelő körülményekre való várakozás tehát nagy szerepet játszanak, de az ember sosem tudja biztosra, hogy hogyan fest majd a jelenség, amíg el nem kezdte a fotózást.”

Mads számára ez egy varázslatos élmény, amelyet így foglal össze: „Ha kedvez a csillagok állása, akkor az kétszeresen kárpótolja az embert. Egyrészt azzal, hogy jelen lehet és élőben megtapasztalhatja a jelenséget, másrészt azzal, hogy egy különleges helyen fotózhat.”