Ha egy művész szenvedéllyel és lelkesedéssel végzi a munkáját, akkor sokra viheti a zeneiparban. Ha mindez még valódi tehetséggel is párosul, akkor a határ a csillagos ég. Hihetetlen, de Ralph Larmann a zene és a fotózás terén egyaránt megtestesíti ezeket a tulajdonságokat, és bár soha nem lépett fel azokban a stadionokban, ahol most a fényképeit készíti, a téma iránti elhivatottságának és lelkesedésének köszönhetően ma már a legnevesebb zenei fotósok között tartják számon.

Ralph a világ leghíresebb együtteseinek fotózásával, valamint a turnézással és a színpadtervezéssel kapcsolatos fotóalbumok kiadásával töltötte karrierjét, sikerét pedig a zene őszinte szeretetére vezeti vissza. „Ez volt az első szerelmem, és már kilencéves korom óta dobolok – mondja a fotós. – 13 éves koromtól kezdve zeneiskolában is tanultam dobolni, majd együttesekben játszottam és zenekarokat menedzseltem, zenét írtam, és napjainkban is tartok dobórákat hetente egyszer. A zene folyamatosan körülvesz, és soha nem akarom feladni ezeket a gyökereket.”

19 éves korában, amikor zenei magazinoknak írt, hozott egy sorsfordító döntést: azokat az együtteseket fogja fotózni, akikkel személyesen találkozik. „Így vágtam bele a fotózásba: minden egyes képemet a zene iránti elhivatottságom táplálja – vallja be Ralph. – Írtam egy sorozatot a turnézásról, amelyben olyan együttesek felszerelését, hangszereit és erősítőit mutattam be, mint például a Kiss, a Rolling Stones és az Oasis… aztán végigfotóztam a szokásos 3-4 számot a műsor elején. Ekkor kezdtem igazán kialakítani a saját stílusomat.”

Ralph munkáinak középpontjában a koncertek energiája és az általuk kiváltott érzelmek állnak. „A tökéletes képnek teljes mértékben meg kell ragadnia azt az életerőt, amely az adott helyet áthatja – magyarázza. – Ez többek között az előadó által felvett pózból, a világításból és abból áll, hogy a színpad hogyan foglalja keretbe az együttest, és ami engem illet, a közönséget is szeretem megfigyelni. Élő zenéről van szó, a képet szemlélőjének tehát úgy kell éreznie, mintha ott lenne a többiekkel, és ő is érezné a dübörgő basszust a mellkasában.”

Ralphnak a közelmúltbeli Eurovíziós Dalfesztiválon készült munkái tökéletesen szemléltetik mindezt. „Immár 18. alkalommal fotóztam az Eurovízión, és a döntő mindig egészen elképesztő energiákat szabadít fel – meséli mosolyogva. – Számomra olyan, mintha a zenei világ olimpiája lenne, és teljesen odavagyok érte. Az emberek, a jókedv, az a zenét ünneplő 40 ország… fantasztikus élmény!”

„Össze kell kapcsolnod a közönséget a színpadi eseményekkel, mivel ők a környezettel együtt a műsor részét képezi – magyarázza Ralph. – Az előadók tudják ezt, így a fotósoknak is érdemes tudniuk.” Ralph gyakran alkalmaz széles keretezést, hogy az előadók mellett a rajongók arcát, a briliáns színpadi díszleteket, a fényeket és a pirotechnikai megoldásokat is belefoglalja a képbe. A legnagyobb eseményeken Ralph akár nyolc Sony Alpha 1 fényképezőgépet is segítségül hív.

„Őrület, hogy mennyiféleképpen tudnak segíteni nekem ezek a fényképezőgépek – mondja. – Az Eurovízión négy Alpha 1 fényképezőgéppel fotóztam távolról, többek között olyan prímobjektívekkel, mint az FE 14mm f/1.8 GM és az FE 35mm f/1.4 GM, emellett pedig nálam is volt négy fényképezőgép, amelyekkel a színpad körül mozogtam – ezeket az FE 12-24mm f/2.8 GM és az FE 24-70mm f/2.8 GM II objektívekkel használtam.”

„A távoli fotózást végző készülékeken a timelapse üzemmódokat használtam, mivel egy koncerten rengeteg az interferencia, és az ember nem támaszkodhat rádiójelekre – magyarázza a fotós. – Az új helyszíneken pedig korán kezdem a munkát, és megnézem, melyek a legalkalmasabb helyek egy fényképezőgép felállításához. Rengeteg tapasztalatom van azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami működik, de minden a műsor jellegétől, a fényektől, a helyszín méretétől és a színpad típusától függ. Szerencsére rengeteg olyan eszközöm van, ami segít a fényképezőgépek rögzítésében – speciális konzolokat és kézzel készített állványokat is használok, az egyik például 13 méter magas!”

A nagylátószöggel való munka egyéb kihívásokat is tartogat, az Alpha 1 azonban ezeknél is Ralph segítségére siet. „A dinamikatartomány komoly aggodalmat okoz, mivel a színpadi világítás és a pirotechnika rettentően világos és kiszámíthatatlan – folytatja a fotós. – Tűz, lézerek, füst, a színhőmérséklet követhetetlen ingadozása… így hát a fényképezőgép briliáns 14 bites RAW fájljaira támaszkodom, hogy a lehető legjobb minőséget érhessem el a szerkesztés során. A képeket egyenként dolgozom fel, mivel nincs két olyan, amelyen egyforma lenne a világítás, az Alpha 1 30 kép/mp-es sorozatfelvételi üzemmódjának köszönhetően azonban kiválaszthatom a leghatásosabb pillanatot.”

A fényképezőgép elképesztő, 50 megapixeles felbontása szintén fontos szerepet játszik a koncerteken és fellépéseken megélt érzések közvetítésében. „Ez a sok-sok képpont azt jelenti, hogy hatalmas, 2 m-es nyomatokat készíthetek, amelyekkel a néző valóban úgy érezheti, hogy ő is a részese volt ennek a zenei élménynek, és elmerülhet az adott pillanatban” – mondja a fotós.

És végül mi a helyzet Ralph saját energiájával? „Rengeteg energiám van – mondja nevetve –, mivel az Eurovízióhoz hasonló események fotózásakor soha nem érzem azt, hogy dolgoznék. Ugyanakkor óvatosan kell bánnod az energiáddal. A helyes irányban kell haladnia, ezért mindenképpen afelé tarts, amit szeretsz. Amikor a Sony-felszerelésemmel fotózok, tudom, hogy a megfelelő helyen vagyok, és érzem, ahogy ugyanez az energia visszaáramlik hozzám.”