Olybá tűnik, a portugál fotós, Gonçalo Delgado sorsa már azelőtt eldőlt, hogy éntudatra ébredt volna. „Egy fotóriporterekkel teli családban nőttem fel – emlékszik vissza Gonçalo –, a testvérem pedig zenélt. Kiskoromtól fogva jó zene és jó fotók vettek körül. A mai napig emlékszem arra, ahogy a lemezeket válogattam a Sony discmanembe.”

Egy ilyen családban felnőve természetes volt, hogy Gonçalo egyszer csak felkerekedik egy fényképezőgéppel, és a helyi zenekarok fotózásába kezd. „Beszippantott a rock és a metál titkos világa, ahol főleg underground koncerteken fotóztam: zsúfolt színpadokat kis helyeken. Mivel nem volt a sajtó számára elkerített hely, a pogózó tömeg kellős közepén álltam.”

2004 óta Gonçalo a fényképezőgépekkel együtt fejlődött. Első gépe az eredeti Sony Alpha 7 volt, amelyet klasszikusabb, manuális fókuszú objektívekkel szeretett használni. „Az évek során szinte a legtöbb Sony fényképezőgéppel dolgoztam. Jelenleg a Sony Alpha 1-et, az Alpha 7C II-t és az Alpha 9 II-at használom.”

Különösen az Alpha 9 III globális zárja játszik fontos szerepet Gonçalo munkája során. „Már régebben, a tükör nélküli és a DSLR-gépek esetén is mindig meggyűlt a bajunk a villódzó fények frekvenciájával. Ma már mindenütt LED-fényeket használnak, de még ezek frekvenciájával is nehéz dolgozni. Ebben a játékban az Alpha 9 III igazi aduász.”

Bár legtöbbször az Alpha 9 II-höz fordul, Gonçalo az Alpha 1 nagy felbontását is nagyra becsüli, különösen akkor, ha a tömegből fotózza a színpadon játszó zenekart. „Imádom az Alpha 1-et – magyarázza –, mert az FE 70-200mm f/2.8 GM OSS II vagy az FE 400mm f/2.8 GM OSS objektívekkel távolról is dolgozhatok, a képet pedig megvághatom később, ha szükséges.”

Habár mindig van egy teleobjektív a keze ügyében, Gonçalo rendkívül kedveli a prímobjektíveket is, különösen a nagylátószögűeket. „A koncertfotózáshoz leginkább az FE 14mm f/1.8 GM-et szeretem használni. Mivel magas vagyok, szokatlan nézőpontokból örökíthetem meg azt, ami a színpadon zajlik. Szeretem megörökíteni, milyen érzés a színpadon játszani. Más fotósok a 70-200mm objektívet részesítik előnyben, ami nagyobb színpadok esetén teljesen érthető, számomra a tökéletes felszerelés azonban a Sony FE 14mm f/1.8 GM-ből, az FE 50mm f/1.2 GM-ből, és az FE 135mm f/1.8 GM-ből áll.”

De az új FE 28-70mm f/2 GM sem hagyja hidegen Gonçalót. „Egyszerűen beleszerettem! Nemrég az egyik show esetén az Alpha 1 és a 14mm, illetve az Alpha 7R V és a 28-70mm kombinációját használtam együtt széles látószögű képekhez és azért, hogy a későbbiekben rugalmasságot biztosítsak magamnak a vágásban. Az utóbbi sokoldalúsága levett a lábamról.”

Habár könnyen hihetjük, hogy a koncertek fotózása többnyire a gyors reagálásról szól, a felkészülés is fontos részét képezi Gonçalo munkájának. Szerepet játszik például az egyes helyszínek világítása: „amikor tudom, hogy egy helyszín nincs jól megvilágítva, általában f/1,2- es vagy f/1,4-es objektívet viszek magammal, hogy a fényviszonyokból ne legyen gond.” Gonçalo azt is tudja, hogy bármilyen Sony-fényképezőgépet használjon is, az ISO-érzékenység határait mindig feszegetheti. „Az Alpha 1-es ISO-értékét akár 12 800-ig is elvihetem, az Alpha 9 III ISO-ját pedig gond nélkül akár 51 200-ig is.”

Igazán jól azonban csak akkor lehet tervezni, ha az ember megfigyeli és megismeri a művészek viselkedését, és ez az, ami Gonçalo szerint kiválóvá tesz egy képet. „Amikor nem ismerem jól a zenekart, szeretek kutatómunkát végezni, hogy megismerjem, hogyan mozognak a színpadon és milyen stílusban adnak elő” – magyarázza.

„Egyszer egy Airborne nevű ausztrál zenekart fotóztam. Amikor utánuk néztem, több videón is láttam, hogy az énekes a tömegbe ereszkedett. Amikor megérkeztem, jelezték, hogy az első négy szám alatt lehet majd fotózni. Ezt szokatlannak találtam, mivel általában az első három számot engedik fotózni. Gyanús volt, hogy valami történik majd a negyedik szám alatt.”

És Gonçalo megérzése beigazolódott. „Amikor a harmadik szám véget ért, elfoglaltam a helyemet. Pont jó helyen álltam ahhoz, hogy lássam, ahogy az énekes az egyik roadie vállára mászik. Pontosan előttük álltam FE 12-24mm f/2.8 GM objektívemmel a kezemben, miközben az összes többi fotós hátul volt. Az objektívet 12 mm-re állítottam, hátrafelé lépkedtem, és úgy helyezkedtem, hogy a nap pont az énekes feje mögött legyen. Aztán egyszer csak szétvert egy sörösdobozt a fején, ezzel eláztatva mindenkit – engem is beleértve. A kép ettől függetlenül meglett.”

Koncerten fotózni Gonçalo számára többet jelent, mint megörökíteni a színpadon szereplőket – ez a zene átérzése és egy történet elmesélése. „Nekem fontos, hogy érezzem a zenét a fényképeken” – magyarázza Gonçalo. „Van ez az érzés, ez a benyomás, amit a koncerten tapasztalok, és ez arra ösztönöz, hogy jobb képeket készítsek, amelyek képesek pontosan ezt megörökíteni.”