A nevem Bit Sever, és kalandvágytól fűtött fotósként és videósként jellemezném magam, akinek a küldetése, hogy megörökítse a világ különböző kultúráinak sajátosságait. Arra törekszem, hogy a munkáimon keresztül felfedjem a sokszínű nemzetek nyers eredetiségét, így a távoli, kevésbé fejlett úti célokat részesítem előnyben, ahol a hely szelleme áthat minden porszemet. Az elmúlt időszakban a munkáim nagy részének középpontjában egy úti sorozat, az „OdBita Pot” áll, amelyet a szlovén állami televízió sugároz. Ebben a műsorban a bátyám és én arra teszünk kísérletet, hogy a Föld összes kontinensét bemutassuk, így többnyire olyan úti célokat választunk, amelyek nem hemzsegnek a turistáktól. Az utazásaim általában három-négy hétig tartanak, ezúttal azonban egy rövidebb, 10 napos kirándulást tettünk a jordániai sivatag szívébe.

A Rum vádi sivatag a szépségéről és marsbéli hatást keltő, narancssárgába öltözött tájairól ismert. A barátnőmmel csatlakoztunk néhány helyi lakoshoz, akik megmutatták a sivatag rejtett szépségeit, és arról is meséltek, hogy a beduin törzsek hogyan élnek tevéikkel az egyedülálló narancssárga dűnék között.

Habár korábban már beavattak az objektív technikai részleteibe, a kezembe véve mégis meglepődtem, hogy milyen kicsi és könnyű. Bizonyos tekintetben azokra az időkre emlékeztetett, amikor zöldfülű fotósként csupán néhány szabványos, olcsó kivitelezésű, zajos és gyenge képminőséggel kecsegtető objektív állt rendelkezésemre. Ez az objektív azonban egészen más: a mérete ellenére jól kidolgozott, stabil, a fókuszálás pedig gyakorlatilag teljesen csendes.

A képminőség pontosan olyan volt, amilyet az ember egy Sony G Lens objektívtől elvárhat – a teljes keretben tűéles, megfelelő kontraszttal és minimális torzítással. Ami pedig a fókuszt illeti, hihetetlenül gyors és pontos volt. Egyik alkalommal egy beltéren ülő férfit fotóztam igen gyenge megvilágítás mellett – az arcát csupán egy kandalló fénye világította meg, a fényképezőgép pedig egyetlen egyszer sem tért le a szeméről, ahogy a férfi mozgott.

A látószögváltozás akkor a legészrevehetőbb, amikor videózás közben a fókuszpontot áthelyezzük az előtérről a háttérre – ez nem a legkellemesebb látvány, és könnyen összezavarhatja a nézőt. Ennél az objektívnél azt tapasztaltam, hogy a beépített látószög-kiegyenlítés remekül működött, és alig-alig vettem észre váltást a keretben, amikor áthelyeztem a fókuszpontot. Filmezés közben előszeretettel használom a manuális blendegyűrűt is, a kattintások kiküszöbölésének lehetősége pedig azt jelentette, hogy csendesen módosíthattam a blendét. A közeli fókuszálási képesség szintén kellemes meglepetést okozott – akár 0,19 m-re is fókuszálhattam, ami a makró iránti összes igényemet kielégítette az út során. Nem mondhatnám, hogy közelebb kellett volna kerülnöm az alanyomhoz annál, mint amennyire ezzel az objektívvel sikerült.

A hosszúra nyúló munkanapokon az objektív és a váz egyensúlya rendkívül fontos, különösen a videózásnál, mivel ennek az egyensúlynak kulcsfontosságú szerep jut akkor, amikor mozdulatlanul kell tartanunk a felszerelést a felvételhez. Minél jobb az egyensúly, annál jobb lesz a végeredmény. Amikor felhelyeztem az objektívet az Alpha 7R V fényképezőgépre, kiderült, hogy egy kicsit könnyebb, mint amit szeretnék, az Alpha 7C II készülékkel viszont tökéletes kombinációt alkotott, ez a gép ugyanis sokkal könnyebb, és az össztömeg is egyenletesebben oszlik el.

Hogy őszinte legyek, eddig egyetlen Sony objektív sem okozott nekem csalódást. Még 2016-ban kezdtem el használni őket, amikor megszereztem az első Alpha 7S II fényképezőgépemet. Tökéletesen passzolnak a Sony fényképezőgépekhez, és támogatják mindazokat a funkciókat, amelyeket az új fényképezőgépek kínálnak – ez alól ez az objektív sem kivétel.

Úti fotósként és videósként mindig arra törekszem, hogy a lehető legtökéletesebben mutassam be az általam meglátogatott helyszínek eredetiségét. Ez gyakran jelenti azt, hogy az adott helyszínek igen távoliak és nehezen elérhetők, így sokszor kerül sor embert próbáló gyalogtúrákra, sőt néha akár hegymászásra is. A fényképezőgép-táskámban általában két fényképezőgépváz, négy objektív, két mikrofon, LED-lámpák, extra akkumulátorok, töltők, kábelek, egy laptop és egy állvány lapul.

Bár csak tíz éve vagyok a pályán, máris érzek némi hátfájást, emiatt pedig még fontosabb, hogy a hátizsákom a lehető legkönnyebb legyen – természetesen a végtermék minőségének feláldozása nélkül. Egy ilyen objektív a bizonyíték arra, hogy mindez lehetséges – gyors zoom kompakt méretben, kiváló minőséggel.

Már látom, hogy ez az objektív állandó társam lesz a jövőbeni utazások során, mivel az általa biztosított fókusztávolság sokoldalúan használható az út közbeni felvételekhez. Azt vettem észre, hogy az 50 mm-es, szélesre tárt blendenyílással csodálatos portrékat készíthetek, amelyeket a kellemes bokeh-hatás, valamint a téma és a háttér tökéletes elkülönülése koronáz meg.

Kompakt méretének köszönhetően nem kelt akkora feltűnést, mint a nagyobb zoomobjektívek, ez pedig lehetővé tette számomra, hogy az embereket a lehető legőszintébb pillanataikban örökítsem meg. Ilyen például a teát kitöltő vagy a falon üldögélő férfi képe, illetve a napkelte előtti időszakban készült, lenyűgöző marsbéli tájat ábrázoló felvétel, amelyhez fel kellett másznom a sziklák tetejére.