2022 első téli hónapjában járunk, és Izland fővárosában, Reykjavíkban máris dermesztő hideg tombol. Természetesen a város szívós lakói esetében, akik ennyire közel élnek az északi sarkkörhöz, a fagypont alatti hőmérséklet sem szabhat gátat a kreativitásnak. A város egyik parkjában pedig, a lenyugvó téli nap fényében Páll Stefánsson fotós próbálja valamivel elütni az időt egy megbeszélés előtt.

A gyenge, meg-megcsillanó fény és néhány szemet gyönyörködtető pillanat által megihletett fotós kiválasztja egy szobor zúzmarával borított, felfelé fordított arcát, majd FE 100mm f/2.8 STF GM OSS objektívjét segítségül hívva tökéletes keretbe foglalja azt.

Egy 100 mm-es prímobjektív talán szokatlan választásnak tűnhet az ehhez hasonló, hirtelen ötlettől vezérelt sétákon történő fotózáshoz, de amint az eredményekből is látható, a gyújtótávolság és a minőség olyan ötvözetét kínálja, amelyet Páll kényelmesen és magabiztosan tud alkalmazni. Legyen szó utcai jelenetekről, arcképekről, fagyba burkolózó tájakról vagy éppen lángoló vulkánokról, „ez egy olyan objektív, amely nélkül szinte soha nem indulok el” – árulja el a fotós.

De miben rejlik a vonzereje?

„Ez a 100 mm-es darab számomra briliáns univerzális objektív, és nagyon szeretem benne, hogy természetes perspektívát nyújt számos különböző témához – magyarázza Páll. – Ha tájképet vagy embereket fotózok, a nézet lehetővé teszi, hogy szorosan, torzítás nélkül keretezzem a képet. Azon objektívek közül, amelyeket folyamatosan használok, a leghosszabbak közé tartozik, és ha terepen vagyok, akkor négy vázzal dolgozom, hogy egy 24 mm-es, egy 35 mm-es, egy 50 mm-es és egy 100 mm-es is kéznél legyen. A 100 mm-es a leghosszabb, amelynél még azt érzem, hogy személyes kapcsolatban vagyok a jelenettel.”

Ez a megközelítés – azaz négy prímobjektív használata egy tipikus szabvány zoom hatótávolságának lefedéséhez – Páll szerint jobb minőséggel és tisztasággal szolgálhat a fotózásban. Mindehhez ráadásul a fotós agya is hozzászokik, amikor a kompozíciót érintő döntéseket kell hoznia.

„Több mint 40 éve dolgozom profi fotósként, és mindig is prímobjektíveket használtam – mondja Páll. – Megtanulod, hogy melyik objektívvel milyen eredményt érhetsz el, és hogy hogyan kell használni, mintha egy szűrő lenne a szemedben. Pontosan tudom, hogy egy 100 mm-es objektív milyen keretet alkot, ez pedig segít még jobb fotóssá válnom. Ezen a napon egyetlen fényképezőgéppel, egyetlen objektívvel és egyetlen céllal dolgoztam. Biztos vagyok benne, hogy ha egy 24–105 mm-es objektív lett volna nálam a parkban, akkor másmilyen képek születtek volna, és nem kaptam volna ilyen igényes eredményt.”

A prímobjektívek gyakran biztosítanak nagyobb fokú élességet, mint a zoomobjektívek egyenértékű beállítás mellett, és Páll számára a 100 mm-es objektív esetében sincs ez másként.

„Amikor először beszéltem erről az objektívről a Sony első számú objektívtervezőinek egyikével, ő úgy vélte, hogy az objektív hiába az egyik legjobb a kategóriájában, a fotósok gyakran hagyják figyelmen kívül. Ezzel teljes mértékben egyetértek. A minőség szempontjából ez az egyik legjobb G Master objektív, amely garantáltan lenyűgöz bárkit, aki ad neki egy esélyt” – mondja Páll.

„Ráadásul az ehhez hasonló Alpha objektívekről tudjuk, hogy kifejezetten 100 megapixeles vagy annál nagyobb felbontással rendelkező érzékelőkhöz tervezték őket. Vannak olyan rendszerek, amelyek esetében a fényképezőgépeket hozzájuk tartozó objektívek nélkül dobják piacra, a Sony G Master objektíveknél azonban biztos lehetsz abban, hogy megfelelő, életre szóló befektetést hajtasz végre” – folytatja a fotós.

Páll szerint a 100 mm-es objektív optikai minőségének meghatározó része a kiváló bokeh-hatás. „Persze a bokeh egy személyes dolog, mint hogy például valakit szépnek találsz-e vagy sem, az objektív az optikai apodizációs (APD) elemnek köszönhetően azonban hihetetlenül egyenletes bokeh-hatást nyújt – így az alanyaid valódi jelenléttel különülnek el, ez pedig felerősíti az objektív természetes élességét. Ebből a szempontból egy klasszikus objektívre emlékeztet, az általa biztosított kontraszt viszont a modern objektívek ismérve” – magyarázza Páll.

Páll szerint a fókuszálási sebesség és tartomány a másik olyan terület, ami miatt a 100 mm-es objektív tökéletes univerzális objektívnek tekinthető. „A vázon van egy kapcsoló, amely az objektíven belüli elemek mozgatásával 0,85 m és a végtelen, valamint 0,57 m és 1 m között állítja be az értékeket. Az utóbbi nagyfokú nagyítást biztosít, így a közelképeket és a részletes felvételeket is felvehetjük az objektív témáinak listájára. Elképesztő sokoldalúságot nyújt, mindezt csaknem tökéletes módon.”

Ne felejtsük ki az optikai SteadyShot funkciót sem, mellyel az objektív univerzális jellegét igazoló jellemzők száma tovább nő.

„Személy szerint állványt használok, amikor csak tehetem, mert lelassít, és lehetővé teszi, hogy precízebben komponáljam meg a felvételt – mondja Páll. – Vannak azonban helyzetek, amikor erre nincs lehetőségem, és képstabilizálást kell használnom. Ilyen volt például, amikor ezeket a törékeny kis virágokat fotóztam a gyenge decemberi napfényben. Félig vízben álltam, és az apróbb részletek megőrzése érdekében alacsony ISO-értéket használtam, tehát a zársebesség is kicsi volt. Jó tudni, hogy ha szükségem van rá, akkor a rendelkezésemre áll, és az élesség miatt sem kell aggódnom.”

„Az optikai minőség és sebesség ellenére egy igen robusztus és hordozható objektívről van szó, amely tökéletes számomra, amikor túrázni megyek – folytatja Páll. – Tavaly augusztusban kitört az Izlandon található Fagradalsfjall vulkán, a jelenség megörökítéséhez pedig a 100 mm-es objektívet választottam. A tömege mindössze 700 g, és habár gyakran viszek magammal hosszabb objektíveket, hogy ne kelljen túl közel mennem, ez az objektív éppen elegendő hatótávolságot biztosít. Mindemellett annyira könnyű, hogy a lávamezőhöz vezető négyórás utat is meg tudtam tenni anélkül, hogy a vállamat agyongyötörjem.”