A közép-olaszországi Appenninekben található kis falu, Castelluccio di Norcia fennsíkján állni különleges érzés. A fennsík 1200 méter magasságban fekszik, ami már önmagában érdekessé teszi, a környező hegyek azonban több mint 2000 méter magasra nyúlnak.
Egyszerre érezheted úgy magad, mintha magashegységben és síkságon lennél.
Évek óta terveztem ellátogatni a Sibillini Nemzeti Parkba és Castelluccio di Norciába, amikor 2021 őszén végre lehetőségem nyílt erre. Körülbelül egy hetet töltöttem a környéken, mindenhová gyalog és kerékpárral közlekedtem, ennek hála felfedezhettem és jól megismerhettem a környéket, és saját szememmel láthattam a közelmúltban történt pusztító földrengések hatásait.
Amikor először látogatok el az ilyen természeti csodákhoz, az csak étvágygerjesztőként szolgál, hogy visszatérjek a jövőben, és mélyebben belevessem magam a felfedezésükbe. A mostani látogatás során a céljaim közt szerepelt a Sibillini-hegység, valamint a környező lankákra ülő kora reggeli köd lefényképezése. Ez a kompozíció két különböző összetevő egyesülését örökíti meg a felkelő nap sugarai alatt.
Hajnali négykor indulva a teljes fotósfelszerelésemmel megmásztam a hegyet, hogy megörökíthessem az alattam elterülő fennsíkon kibontakozó jelenetet. Tudtam, milyen képet szeretnék készíteni, és előre feltérképeztem a csúcsot, amelyet meg akartam ehhez mászni – erről a csúcsról teljesen körbetekinthettem a környező völgyeken és hegyeken.
A felszerelésemet a Sony Alpha 1 váz és az FE 100-400mm f/4.5-5.6 GM OSS objektív alkotta. Az Alpha 1 által nyújtott telefotózoom és nagy teljesítményű, 50 megapixeles érzékelő ideális az ilyen telefotós tájképekhez, így ebben a kombinációban mindenem megvan, amire csak szükségem lehet.
Jelen esetben a téma több kilométerre volt tőlem, és kora reggeli fényviszonyok között fényképeztem, így szélesre, f/5.6 értékre nyitott blendével és 1/100 másodperces zársebességgel dolgoztam.
A fényképezőgépbe épített, objektívhez igazodó SteadyShot funkciónak köszönhetően kézből is elkészíthetek ehhez hasonló fényképeket, akár hosszú teleobjektívekkel is. Emellett az Alpha 1 autofókusz funkcióját is kihasználtam, amely képes volt az alacsony kontrasztú, ködös tájon is fókuszálni. Fantasztikusan teljesített, még így, nagy távolságból, gyenge fényviszonyok és elmosódott látkép ellenére is – az Alpha 1 mindig teszi a dolgát.
Amint tudtam, hogy elkészült a kívánt fénykép, lerohantam a hegyről, mivel egy másik szemszögből is meg szerettem volna örökíteni a ködöt – Castelluccio romjai közül. Olyan pillanat volt, amikor a fényviszonyok és a körülmények remekül összeálltak, és bár mindig úgy érzem, hogy különleges pillanat részese vagyok, ezt igazán csak akkor éreztem át, amikor nagy méretben is megláthattam a végleges képeket.
Ekkorra már minden lenyugodott körülöttem, és az adott pillanat is elmúlt, így csak a fénykép marad tanúbizonyságul. Alig várom, hogy visszatérhessek a Sony felszerelésemmel.
„Amikor utazom, akkor fotókat készítek. Így hát sokszor utazom.”
