Fókuszban a kép

A stromboli halászokat egykor közösségük bástyáiként tartották számon. Napjainkban csupán tízen maradtak, és mindegyikük azon fáradozik, hogy megőrizzék ezt az értékes ősi mesterséget.

Stromboli a Szicíliától északra elterülő Lipari-szigetcsoportot alkotó hét vulkanikus sziget egyike. A „Földközi-tenger világítótornya” néven ismert vulkán 920 méteres magasságával tekintélyt parancsolóan uralja a térséget, talapzata pedig 2000 méterrel a tengerszint alatt található. Stromboli emellett a világ egyik legaktívabb vulkánja is: közel 2500 éve szinte megállás nélkül ontja magából a lávát.

Ez a felvétel a National Geographic Stromboliról szóló cikkében szereplő képsorozat egyik darabja. Sikerült lencsevégre kapnom a sziget egyik legismertebb halászát, amint egy hosszú, tengeren töltött éjszaka után kihúzza a hálóit a hajóról.

A projekt során többször is ellátogattam a szigetre, és egyből világossá vált számomra, hogy a halászok fontos szerephez jutnak majd a képeimen. A fotózás előtti napon felkerestem az apró kikötőt, hogy engedélyt kérjek a felvételek elkészítésére, illetve azt is megkérdeztem, hogy a halászok mikor térnek vissza a fogással. A sziget életének egyik legfontosabb mozzanata a halászok hajnali hazatérése, és erről semmiképp sem akartam lemaradni.

A képet az Alpha 7R III fényképezőgéppel és az FE 16-35mm f/2.8 GM objektívvel készítettem – ez kétségtelenül a kedvenc objektívem. A dokumentarista felvételekhez egészen közel kellett férkőznöm a témához, a 16-35 mm objektív pedig tökéletes erre a célra. Leginkább azok a fényképek foglalkoztatnak, amelyek az emberek és a környezet kapcsolatát ábrázolják, és a nagylátószögű objektív lehetővé tette, hogy könnyedén megörökítsem az alanyokat és az őket körülvevő világot.

A képet kissé túlexponáltam, hogy a halász arcára vetülő árnyékok részletgazdagabban jelenjenek meg, és a 100-as ISO-beállításnak köszönhetően az Alpha 7R III nagy felbontású érzékelője kiemelkedő képminőséget produkált. Kicsi mélységélességre törekedtem, hogy az elmosódott háttér előtt a halász kezeire és arckifejezésére irányítsam a figyelmet. Ennek érdekében a blendét f/3.2-re állítottam, és 1/2500 mp-s zársebességgel gondoskodtam róla, hogy a háttér mozgását kimerevítsem.

Az Alpha 7R III folyamatos autofókusz és arcfelismerés funkciója lehetővé tette, hogy teljes mértékben a halász mozdulataira és arckifejezésére összpontosítsak – elmerülhettem a pillanatban, hiszen biztos lehettem benne, hogy az Alpha 7R III fókusza pontosan követi majd a halász arcát.

A képkeresőbe nézve egyből tudatosult bennem, hogy épp ilyen felvételre van szükségem a halászok történetének megosztásához. A mesés napfelkelte a tenger tükrében, a magány, a nyers erő és a halász egyszerű mozdulata kerek történetet alkotva állt össze a felvételen, ám a jól bevált Sony készülékeim nélkül sosem sikerült volna ilyen nagyszerűen a fotó.