A nevem Matija Vincek. A horvátországi Zágrábból származom, úti és utcai fotósként dolgozom. Szeretek minimális felszereléssel utazni, így az általam választott fényképezőgép és objektívek is ezt tükrözik. Nemrégiben volt szerencsém kipróbálni az FE 24-50mm f/2.8 G objektívet, és mind a teljesítményével, mind a rugalmasságával elégedett voltam, a munkám jellegéből adódóan azonban gyakran nagyobb látószögre van szükségem. Nagy örömömre szolgált, amikor a Sony bejelentette egy hasonló objektív – az FE 16-25mm f/2.8 G – megjelenését, én pedig megragadtam a lehetőséget, hogy ellátogassak Ausztriába, és megörökítsem a hegyekről elém táruló káprázatos kilátást, valamint Salzburg és Hallstatt lenyűgöző építészeti remekeit.

Maga az objektív külsőleg nagyon hasonlít az FE 24-50mm f/2.8 G objektívre, és nagyjából a tömegük is azonos. Az összeszerelési minőség különösen tetszett, az objektív pedig kis mérete ellenére nagyon is stabil és tartós érzetet kelt. A zoomgyűrű mozgása elképesztően sima, a manuális blendegyűrű pedig jóleső kattanást hallat (bár ez kikapcsolható, ami jó hír a filmkészítőknek).

Az első reggelen tiszta égre és tökéletes fényviszonyokra ébredtem, így fel is kaptam az Alpha 7CR készülékemet, és elindultam, hogy lássam, hogyan fog teljesíteni.

f/2.8-as értéknél a kép a teljes keretben elképesztően éles volt, amikor pedig kisebb, f/5.6-os értékre váltottam, az objektív épp csak egy leheletnyivel fokozta tovább az élességet.

A közeli fókusz szintén bámulatos volt, és még ezt a barátságos hattyút is sikerült megörökítenem, amikor táplálékot keresve a közelembe merészkedett!

Körülbelül egy órával később felhők jelentek meg az égen, én viszont szerettem volna látni, hogy az objektív hogyan tud megbirkózni a gyengébb fényviszonyokkal, így folytattam a tó körüli sétámat.

Az egyik ok, amiért különösen szeretem az Alpha 7CR készüléket, az az, hogy a 61 megapixeles érzékelő nyújtotta elképesztő rugalmasságnak köszönhetően úgy vághatom meg a képet, hogy egyetlen részlet sem vész el – így bátran átkeretezhetem a felvételeket az utómunka során. Volt néhány olyan helyzet, amikor a 25 mm-esnél valamivel nagyobb gyújtótávolságot szerettem volna, így egyszerűen csak úgy vágtam meg a képet, hogy azt a hatást keltse, mintha egy 35 mm-es objektívvel készült volna. Az egyik kedvenc funkcióm, hogy a fényképezőgépen átválthatok APS-C módra, és az exponálás előtt megnézhetem a vágás előnézetét.

Az új Sony objektívek egyik viszonylag friss funkciója a fókuszlégzés-kompenzáció, amely különösen a filmkészítők számára hasznos. A ZV-E1 készülék is nálam volt, és készítettem néhány tesztfelvételt, hogy lássam, hogyan teljesít. Nem kellett volna aggódnom, mivel még akkor is alig lehetett észrevenni, amikor átéleztem a felvételt a legközelebbi fókuszponttól (ami mindössze 18 cm-re volt a 16 mm-es végtől) a végtelenig. Az objektív autofókusz-sebessége is hihetetlenül gyors volt, én pedig azzal próbáltam kicselezni, hogy gyorsan másik témára váltottam (és csúfosan elbuktam!).

Amikor sötétedni kezdett, visszaindultam a szállodába, hogy megnézzem, milyen felvételeket készítettem, és úgy terveztem, hogy este a várost is felfedezem.

Az objektív és a spontán utcai fotózás iránti szenvedélyem remek párosnak bizonyult, és ez a kompakt felszerelés azt is lehetővé tette, hogy észrevétlenül fotózzak.

Ilyen gyenge megvilágítás mellett mindig széles látószöggel fotózom, de miután láttam, hogy az objektív milyen teljesítményt nyújt f/2.8-as értéken, egyáltalán nem aggódtam ezen.