Aissa Aitichou vagyok, filmes és rendező. Hét éve dolgozom kereskedelmi, autóipari és utazási projekteken. Munkáim középpontjában az erőteljes látványvilág, a mozgás és a világos történetmesélés áll.

A Sony FX2 kamerával megvalósított legutóbbi projektemnél azt szerettem volna tesztelni, hogy hogyan teljesít egy full-frame mozis kamera valós körülmények között – azaz kézben használva, gimbalon rögzítve és dinamikus beállításokkal –, mindezt profi eredmények elérése mellett. A kamerát számtalan környezetben és technikával használtam, hogy olyan moziszerű narratívát teremtsek, amely arra inspirálja az alkotókat, hogy magasabb szintre emeljék a munkájukat.

Az alapötlet az volt, hogy a mozgás valódi, áramló folyamatát moziszerűen örökítsem meg, amihez kézből és gimballal készített felvételeket, valamint állóképeket ötvöztem. Szerettem volna látni, hogy az FX2 hogyan boldogul a dinamikus jelenetekkel, a változó fényviszonyokkal és a perspektívákkal. Olyan élő és letisztult látványt igyekeztem megteremteni, amelyből az alkotók láthatják, hogy a stúdión is kívül is elérhetnek profi eredményeket.

Ahhoz, hogy az Instagramról jól ismert stílusomat átültethessem egy csúcsminőségű projektbe, magasabb szintre kellett emelnem a dinamikus keretezést, a mozgásvezérelt történetmesélést és a kapcsolódó vágásokat, mindeközben pedig a fény és a színek feletti pontos ellenőrzést is fenn kellett tartanom. Az FX2 full-frame érzékelőjének és gyors automata fókuszának köszönhetően úgy sikerült megőriznem a jellegzetes stílusomat, hogy moziszerű mélységet adtam a felvételeknek.

A kreatív döntéseimet a környezet alakította. Beltérben nagy látószögű közelképeket készítettem az intimitás megteremtéséhez; napnyugtakor, a városban sétálva a hangulatra és a változó fényekre helyeztem a hangsúlyt; utazás közben pedig egyedi perspektívákkal kísérleteztem. A kapcsolódó vágásokat és a tempót az egyes helyszínek formálták, aminek köszönhetően a nézők teljesen elmerülhetnek a történetben.

A történet teljesen természetesen alakult. A táncosokról előre megtervezett felvételek készültek, míg az utazás során megörökített pillanatok az adott helyszín energiájához igazodtak. A városról többnyire spontán felvételeket készítettem, az előre megtervezett timelapse felvételek kivételével. Az FX2 elektronikus képkeresője valós idejű beállítást tett lehetővé, így a környezet alakíthatta a felvételt.

A kamera tökéletesen alkalmazkodott a mozgásom stílusához és a gyors átmenetekhez, és következetes moziszerű megjelenést kölcsönzött minden egyes videónak és állóképnek. A rugalmassága révén könnyedén válthattam a kézből és állványról készített, illetve statikus felvételek között, ezzel megőrizve a vizuális arculatot és a kohéziót.

Cine EI módban a készülék a dinamikatartományt helyezi előtérbe, így vegyes fényviszonyok mellett is megőrzi a csúcsfények és az árnyékok részleteit. Ez a megközelítés biztosította az állandó expozíciót, és rugalmasságot nyújtott számomra az utószerkesztés során.

Az FX2 kompakt kialakításának köszönhetően szűk helyeken is dolgozhattam, és könnyedén válthattam a különböző szögek között, ezáltal pedig olyan gördülékeny mozdulatokat rögzítettem, amilyeneket nagyobb állványokkal szinte képtelenség lett volna.

Sokoldalúsága miatt az FE 24-70mm f/2.8 GM II objektívet használtam, a nagyobb területet felölelő felvételekhez pedig az FE 16mm f/1.8 G objektívet hívtam segítségül. Ez a két objektív tökéletes egyensúlyt teremtett a lépték és az intimitás között, és hozzájárultak egy következetes vizuális nyelvezet megőrzéséhez.

Az S-Log3 használata megbízható alapot biztosított a fényeléshez. A Sony színtechnológiája megőrizte a bőrtónusok és a csúcsfények természetes jellegét, így az utószerkesztés során sokkal egyszerűbb volt finomítani a hangulatot és az egyensúlyt.

A legfontosabb felvételek közé tartozik a táncos sorozat, ahol az FX2 autofókusza probléma nélkül követte a gyors mozgást, valamint a napnyugtakor készült városi felvételek, amelyek jól szemléltetik, hogy a kamera milyen bravúrosan kezeli a változó fényeket és színeket.

Azt szeretném, hogy a nézők teljesen elmerülhessenek az egyes jelenetekben, és úgy éljék át az energiát, a fényeket és a mozgást, mintha személyesen is ott lettek volna – ebből látható, hogy a moziszerű történetmesélés hogyan kapcsolja össze a közönséget a látvánnyal. Ha adhatnék egy tanácsot az alkotóknak, az az lenne, hogy a Log-felvételkészítést használják, ez ugyanis maximális rugalmasságot biztosít az utószerkesztés során. Ami pedig a kreatív megoldásokat illeti, koncentráljanak a mozgásra és a keretezésre, és bátran használjanak kapcsolódó vágásokat és dinamikus beállításokat, hogy a történetük vizuális szempontból is lebilincselő legyen. A technikai vezérlés és a kreatív kísérletezés egyensúlyának megteremtésével egyedülálló stílust alakíthatnak ki.