Mi volt az az első szikra, amely a rövidfilmedet inspirálta?

Volt egy játék, amelyet hatéves koromban imádtam játszani. Az édesapám szerint nagyon veszélyes volt, számomra viszont szinte varázslattal ért fel: a lámpákat különböző szövetekkel és sálakkal takartam le, hogy lássam, ahogy a fény színe megváltozik, az intenzitása pedig erősödik vagy gyengül. Apám annyira aggódott a biztonságomért, hogy végül megtiltotta, hogy ezt játsszam – viszont színes lámpaizzókkal ajándékozott meg helyette. Megőriztem őket, és húsz évvel később a nagymamám házában leltem rájuk egy dobozban. Bár sok idő telt el, az izzók pontosan olyanok voltak, mint az emlékeimben – és ez talán rám is igaz: amikor ismét felkapcsoltam őket, ugyanaz az izgatottság és csodálat járt át, mint gyerekkoromban. Ezzel a szikrával kezdődött a történetem.

Ez a megható történet két unokáról szól – az egyik operatőr, a másik koreográfus –, akik egy szívből jövő meglepetéssel szeretnék egy kis örömet csempészni kilencvenéves nagymamájuk életébe. A narratíva egyszerű, ugyanakkor érzelmekkel teli és őszinte. A képernyőn látható hölgy valóban a nagymamám – és igen, tényleg kilencven éves. Élete álma az volt, hogy színésznő legyen. Mindig támogatta minden szenvedélyemet, ezért szerettem volna elmesélni róla egy történetet. Mély kapcsolat fűz össze minket, és mindig igyekeztem követni a tanácsát, miszerint fel kell fedezni a hétköznapiban a rendkívülit: hogy értékeljem azt a csendes kedvességet, amikor megosztjuk, amit szeretünk, és felismerjem azt az egyedi ajándékot, amit mindannyian hordozunk, és ami örömet szerezhet másoknak. Amikor megtaláltam ezeket a régi izzókat a nagymamám házában, pontosan úgy láttam őt, ahogyan a filmben is megjelenik: csendesen, enyhe melankóliába burkolózva üldögélt az ablaknál. Akkor feltettem magamnak a kérdést: mit tehetnék, hogy egy kis fényt hozzak a mindennapjaiba?

Hogyan lett az ötletből forgatókönyv? Maga a kamera befolyásolta valamilyen szinten a történetet?

Amikor elkezdtem megírni a történetet, azonnal tudtam, hogy mindenképpen szeretném bevonni a nagymamámat és a barátomat, Samuelét, aki egy rendkívül tehetséges táncos-koreográfus. A nagymamám életkorából adódóan azt is tudtam, hogy a teljes forgatást az otthonában kell lebonyolítanunk. Ebből merítettem az ihletet, hogy áthozzam az előadások és a mozi világát ebbe a bensőséges térbe – a filmkészítés gyakran épp így kezdődik: otthon, a családban, ahol a hozzánk legközelebb állók válnak első történeteink szereplőivé.

Maga a kamera kulcsfontosságú szerepet játszott a történet alakulásában, különösen az új kialakítása és a használatának módja miatt. A mozis hátterem miatt néha hiányzik az az érzés, amikor a képet a képkeresőn át komponálom meg, nem pedig a monitort bámulva. Amikor az ember a szemlencséhez nyomja a szemét, valamiféle meghittség járja át, és egy csendes elmélyülésre kerül sor. Az új kamera újratervezett EVF-je ezt az érzést hozza vissza, és ebből született az ötlet, hogy az objektíven át a csoda és a képzelet világába pillanthatunk át – ahhoz hasonló látvány ez, mint amikor álmodozunk valamiről. Igen találó, hogy a film utolsó sora valójában a legelső dolog volt, amit leírtam.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást a forgatás során, és hogyan segített a felszerelés ennek a leküzdésében?

Szigorú időbeosztással dolgoztunk, és különböző nehézségeket kellett áthidalnunk. Próbáltam azoknak a helyzetébe képzelni magam, akik csak most csöppentek a filmkészítés világába, illetve már egy ideje ezzel foglalkoznak, és gyakran azon kapják magukat, hogy mindent egyedül kell csinálniuk – akár egy egyszemélyes zenekar: színész, díszlettervező, jelmeztervező, producer, rendező stb... Mindamellett sosem szabtam korlátokat a kreativitásnak – erre sosem lennék képes. A történeten keresztül a szabadság érzését is szerettem volna kifejezni – a vágyat, hogy a város zajától távol, a természet közelében éljünk. Elképzeltem egy felvételt, amelyet teljes mértékben egy kerékpáron szerettem volna rögzíteni. Szó szerint tekerés közben.

Ennek az új kamerának köszönhetően meg is tudtam valósítani. Nem volt szükség stabilizátorra, markolatra vagy bármilyen további felszerelésre – csakis a kezemben tartott kamerára és a bekapcsolt Dinamikus aktív módra.

Volt olyan konkrét funkciója a kamerának, amely segített neked egy adott megjelenés vagy hangulat elérésében?

A kamera ergonómiája kritikus fontosságú szerepet játszott – lehetővé tette a dinamikus jelenetek rögzítését, és hogy könnyedén navigáljak a szűk és kényelmetlen helyeken. Az egyik célom az volt, hogy egy jelenetet szó szerint egy fán örökítsek meg – és meg is csináltam.

A filmben berendezett kicsiny színház a nagymamám nappalijában kapott helyet – nem egy hangtérben, nem egy hatalmas, újjáépített díszletben, hanem egy valódi lakóhelyen. A kamera kompakt kialakításának és manőverezhetőségének köszönhetően meglepően könnyedén mozoghattam a rögtönzött függönyök, kellékek… és a nagymamám között, aki mindent szemmel tartott, ráadásul még eredeti és kreatív javaslatokat is megosztott velem.

Az amatőr filmkészítés valódi érzését szerettem volna megragadni – egy saját készítésű, igazi személyiséggel rendelkező anyagot akartam létrehozni; a kissé retró hatású kamera segítségével igyekeztem egy természetes, már-már mesebeli hangulatot átadni, ami a történet legőszintébb lelkét tükrözi.

Milyen teljesítményt nyújtott a kamera a kihívást jelentő körülmények között – gyenge megvilágítás vagy gyors mozgás mellett, illetve kültéri környezetben?

A kamera több alkalommal is lenyűgözött. A kettős alapú ISO 800-as és 4000-as értéken is hibátlanul működik: a felvétel mindkét beállításnál tiszta és zajmentes, a kettő közötti váltás pedig zökkenőmentes és hatékony.

A képkereső napfényben is bámulatos, a monitor pedig hihetetlenül pontos – élénk színekkel, tökéletes fényerővel és lenyűgöző színreprodukcióval szolgál.

A tengerparton, a zord vidéki időjárásban is teszteltem, és a kamera hibátlanul működött.

Az FX sorozat ergonómiája vagy mérete befolyásolta valamilyen szinten a rendezői vagy operatőri döntéseidet?

Mivel korábban főként hagyományos – azaz gyakran nagy és nehéz – filmes berendezésekkel dolgoztam, elsőre aggódtam a térbeli korlátok és a manőverezhetőség miatt. Az FX2 kompakt kialakítása azonban hamar lecsendesítette ezeket az aggályokat: egy kisebb hátizsákban magammal vihettem mindent, amire csak szükségem volt. A rendkívül jól átgondolt ergonómia miatt véleményem szerint nem is volt szükségem semmilyen további eszközre vagy tartozékra. Elég volt annyi, hogy egyszerűen csak a kezemben tartsam a kamerát.

Ami azt illeti, mindennapi tárgyakat, például egy vázát, egy asztalt vagy a közelben lévő egyéb dolgokat használtam improvizált segédelemekként a felvételek keretezéséhez. Ennek a megközelítésnek köszönhetően könnyedén válthattam az összetettebb, moziszerű felvételek és a természetes, spontánabb képek között attól függően, hogy éppen milyen jelenetet rögzítettem. Mindez abban is segített, hogy a színésznő ne érezze úgy, hogy filmezik – ezáltal nyugodtabb és hitelesebb hangulatot sikerült teremteni a forgatáson.

Milyen típusú objektívet, mikrofont és támaszt használtál az FX kamerával? Ezek megnyitottak valamilyen új vizuális lehetőséget a számodra?

Teljes mértékben kihasználtam a Sony objektívjeinek széles választékát. Az ultraszéles FE 16–25mm f/2.8 G objektívvel a szűk terekbe is sikerült bejutnom, és széles látószögű közelképeket is készíthettem a tenger mellett húzódó keskeny sétányon.

Az FE 35mm f/1.4 GM és az FE 85mm f/1.4 GM II objektívre akkor váltottam át, amikor álomszerű, varázslatos hangulatban szerettem volna megörökíteni a témáimat, valamint amikor a hátterek lágyítása és a vizuális költészet érzésének fokozása volt a cél. A közelebbi és a nézőponti beállítással készülő felvételek esetében az FE 70-200mm f/2.8 GM OSS II objektívet használtam, amely lenyűgöző és meghitt eredményekkel szolgált.

Az f/1.4-es és f/2.8-as blendével készült felvételeknél az objektívek bámulatos fényerőről és élességről tettek tanúbizonyságot. Mindegyik tiszta és könnyű, és mégis olyan gyönyörű moziszerű megjelenést kölcsönöznek a felvételeknek, amely tökéletesen kiegészíti a kamera erőteljes dinamikatartományát. Mivel a projekthez sem párbeszédekre, sem hangra nem volt szükség, úgy döntöttem, hogy nem használok mikrofont vagy felső fogantyút, hanem a lehető legegyszerűbb módon használom a kamerát – úgy, ahogyan megtervezték. És az adott helyzetben fennálló igényeimhez ez tökéletes is volt így.

Voltak olyan felvételek vagy felvételsorozatok, amelyeket egy másik kamerával nem sikerült volna megvalósítanod?

A kamera olyan funkciókat kínál, amelyek nem csupán technikai lehetőségek széles tárházát nyitották meg, hanem a teljes kreatív folyamat alatt inspirációt nyújtottak.

Az elképzelések megvalósításához használt eszközzel való kapcsolat számomra létfontosságú. Amikor az ember kamerát választ, természetesen a specifikációit is figyelembe veszi – véleményem szerint azonban az is igen fontos szempont, hogy az adott készülék milyen érzést kelt benned.

Ez a kamera a kreatív szabadság valódi érzését kínálja. Elképzeltem egy felvételt, amelyet nélküle nem lett volna olyan egyszerű kivitelezni: a közelképen egy göröngyös vidéki úton kerékpározó színész látható. Nézd csak meg az eredményt, hogy te is ugyanazt az elégedettséggel vegyes ámulatot érezhesd, amelyet én éreztem, amikor láttam az egészet megvalósulni.

A képminőség és a színtechnológia hogyan támogatta a filmed tónusait?

Az FX sorozat által nyújtott képminőség és színtechnológia messze túlszárnyalta az elvárásaimat. Azon filmkészítők közé tartozom, akik a gazdag, telített fény-árnyék viszonyt és a lágy, kevésbé telített moziszerű tónusokat egyaránt nagyra értékelik, így teljesen lenyűgözött, hogy a kamera a vizuális stílusok igen széles skálájának kezelésére képes. A felvétel rendkívüli rugalmasságot biztosított az utószerkesztés során, aminek köszönhetően zökkenőmentesen párosíthattam egymással a különböző stílusokat – annak ellenére, hogy már a közvetlenül a kameráról származó fájlok is kivételes eredményt nyújtottak.

Az élesség, a textúra és az apró részletek egyaránt kiemelkedőek voltak. A kiváló minőségű Log-fájlok lenyűgöző mozgásteret kínálnak a fényeléshez, ezzel robusztus utószerkesztési munkafolyamatot biztosítva. Technikai szempontból a dinamikatartomány és a színtechnológia teljes mértékben összhangban van a Sony FX sorozatától elvárt professzionális normákkal, és sok esetben a Sony csúcstechnológiás Cinema Line kameráinak jellemzői köszönnek vissza bennük.

Reményeid szerint a közönség milyen tanulságot von majd le ebből a filmből?

Remélem, hogy akik megnézik ezt a kisfilmet, átérzik majd az őszinteségét, a finom egyszerűségét, és azt az érzelmi mélységet, ami áthatja. Nagyon örülnék, ha egyfajta emlékeztetőként szolgálhatna arra, hogy gondoljunk a szeretteinkre, és esetleg vonjuk is be őket egy kreatív projektbe.

Gyakran olyan sok időt töltünk az otthonunktól távol, folyamatosan változó csapatokkal dolgozva, hogy elfeledkezünk azokról, akik a legrégebb óta állnak mellettünk – és akik talán nem maradnak örökké velünk. Remek első lépés lehet, ha életre keltünk egy olyan történetet, amely hosszú ideje porosodik a fiókban. Húzd ki azt a fiókot. Engedd ki a benne rejtőző álmot. Meséld el a történetet.

Véleményed szerint az FX kamerához hasonló új eszközök hogyan alakítják majd a független vagy rövid formátumú filmkészítés jövőjét?

Mélyen hiszek a képzelet erejében és abban, hogy rendkívül kevésből is képesek vagyunk valami nagyot és jelentőségteljeset alkotni. A valódi szépség számomra az egyediségben és a sokszínűségben, a színek teljes skálájában rejlik. Napjainkban nem könnyű hitelesnek lenni – ez bátorságot és energiát követel az embertől.

Szerencsére az álmodozók szemében és szívében izzó szikra olyan erejű, hogy szinte lehetetlen kioltani. Időnként azonban mindannyian szembesülünk bizonyos korlátokkal.

Ezért hiszem, hogy ez a kamera nem csupán egy eszköz lehet, hanem egy valódi társ a független filmesek, operatőrök vagy filmes hallgatók számára. Egy emlékeztető, társ vagy hűséges szövetséges is válhat belőle. Egyfajta talizmán, amelyet magával vihet az úton. Az új eszközök mindig új célokhoz vezetnek, és a kreativitás nem ismer határokat.

Soha ne add fel a próbálkozást! Figyeld szelíden az utadba kerülő dolgokat. Tanuld meg a bal szemeddel olyannak látni a világot, amilyen valójában, a jobb szemeddel pedig olyannak, amilyennek látni szeretnéd. Ezután nyisd ki mindkét szemedet, és próbáld meg ötvözni a két látványt. Fogadd el az egyediségedet. Találj olyan barátokat vagy hozzád hasonló kreatív elméket, akikkel megoszthatod a napjaidat, és kísérletezz annyit, amennyit csak tudsz!

Végezetül talán a legigazabb tanács, amit adhatok, szintén a drága nagymamámtól származik:

„Hunyd le a szemed, és álmodj. Vagy álmodj nyitott szemmel.”