Susanna Kosa és Dennis Schmelz filmrendezők egymástól függetlenül tervezték, hogy szünetet tartanak munkákkal zsúfolt programjukban, és a festői szépségű Szardínia szigetén pihenik ki magukat. Amikor megkerestük őket, hogy lenne-e kedvük kipróbálni az új FE 24-70 mm f/2.8 G Master Mk II objektívet, mindketten úgy gondolták, vonzó lehetőség az elsők között kipróbálni az új felszerelést. Így lecsíptek néhány napot a szabadságukból, hogy elkészítsék a „Carolina” című, szemet gyönyörködtető képi világú filmet.

Magát az alkotást Susanna álmodta meg, az ő gondolatait olvashatod alább; Dennis pedig a felvételt vezette, illetve ő készítette a színfalak mögötti képeket is.

Mi volt az első benyomásod az objektívről?

Eddig a leggyakrabban talán a meglévő 24-70 mm G Master objektívemet használtam, mert hatalmas tartományt fednek le a képességei, a tájképektől a közeli felvételekig. Ezért nagyon izgatott voltam, hogy az Mk II hogyan teljesít. Boldog voltam, amikor először kézbe vehettem, mert érezhetően könnyebb, és némileg kisebb is, mint az Mk I. A blendegyűrű fokozatmentesen is állítható, ezért hangtalanul és átmenetek nélkül használhatjuk; közben pedig zárolni is lehet, nehogy az ember véletlenül elállítsa a blendét, ami nagyon hasznos funkció minden filmes számára. Mivel lényegesen könnyebb, azt tapasztaltam, hogy az Alpha 7S III és az FX3 vázon is kiváló egyensúlyt biztosít; egyáltalán nem teszi orrnehézzé a gépet. Ez hatalmas különbséget jelent, amikor az ember gimbalra szereli, és azt vettem észre, hogy a gimbalt akár egy kézzel is tudom így vezérelni.

Az eddig használt MK1-hez képest milyennek találtad az új objektív teljesítményét?

Jellemzően manuális fókuszbeállítással dolgozom, és az elmúlt időkig megrögzött autofókusz-ellenző voltam – úgy gondoltam, hogy csak kezdőknek való. Aztán nagyjából egy éve kipróbáltam az Alpha 7S III vázamon néhány G Master objektívvel, és meggyőzött a kiválóan működő automatikus élességállítással. Így aztán már a 24-70 mm GM Mk I teljesítményével is elégedett voltam, ám azért voltak olyan forgatások, ahol az autofókusz nem teljesített az elvárások szerint. De halleluja, az új Mk II autofókusza olyan jó, hogy az már szinte nem is evilági! A mostani forgatáson rengetegszer használtam a főkameraként alkalmazott FX3 vázán és a gimbal-kameraként használt Alpha 7S III-on is. A film nagyjából 80%-a AF-módban készült. Mindezt úgy, hogy sokáig én voltam a legnagyobb autofókusz-ellenző, és mindenhol a manuális fókuszállítást hirdettem. De őszintén szólva ennek a technológiának a teljesítményével még egy segédoperatőr sem tud lépést tartani. Nagy élvezet visszanézni a jeleneteket, mert a forgatás három napja alatt egyszer sem fordult elő, hogy az autofókusz ne teljesített volna nagyszerűen; egyszer sem! Ez hihetetlen! Csak így most az utómunka során még nehezebb lett a snittek közül választani, mert a többségük tökéletesen használható :-)

A forgatás során számtalanszor használtam a szemre állított autofókuszt, akár emberi, akár állati szem esetén, a fókuszkövetés funkciójával együtt. Hangtalanul és abszolút pontosan végzi a dolgát, én pedig nagyon hálás voltam, hogy ilyen gördülékenyen működött minden, hiszen állatokkal és gyerekekkel (különösen, ha amatőr színészekről van szó) elképesztően nehéz dolgozni.

Tulajdonképpen csak követjük a természetes mozgásukat, ami egy idő után nagyon kaotikussá tud válni, így pedig rendkívül nehéz jó felvételt készíteni. Ráadásul, ha egyedül dolgozunk, akkor hatalmas megváltás, ha biztosra vehetjük, hogy a felszerelés a kezünk alá dolgozik. Az első forgatási nap után már korlátlanul megbíztam a felszerelésemben, és jobban tudtam a film által keltett érzésre, a rendezésre és a többiek szórakoztatására koncentrálni.

Rendezőként van olyan új funkció, amelyet kifejezetten hasznosnak találtál?

A látószögváltozás kiküszöbölése számomra hatalmas pozitívum. Gyakorlatilag semmilyen látószögváltozást nem tapasztaltam, annak ellenére, hogy az élességállítás pontját számtalanszor kapcsolgattam az előtér és a háttér között.

A manuális blendegyűrű nekem rendezőként nagyon kényelmes, különösen, mert haptikus visszajelzéssel (kattanásokkal) és fokozatmentesen is használható. Gyorsan hozzászoktam, és a blendét ezután csak az objektíven lévő gyűrűvel állítottam. Emellett tetszett az is, hogy a gyűrűt zárolni lehet, nehogy véletlenül változtassunk a blendeálláson forgatás közben.

Van olyan gondolatod, amit végezetül megosztanál velünk?

Évek óta használok G Master objektíveket, és abszolút elégedett vagyok velük; csak jobbá válnak minden újabb verzióval. Mivel főként az FX6, az FX3 és az Alpha 7S III vázat használom a munkámhoz, az eredeti Sony-objektívek tökéletes párosítást jelentenek. Képes vagyok ezekkel a legtöbbet kihozni a kamerák funkcióiból, különösen az elképesztő autofókusz segítségével. De, ami a legjobban tetszik, hogy a felszerelésem egyedül dolgozó filmesként mennyivel több kreatív szabadságot nyújt, mint korábban. Olyan felvételeket tudok leforgatni, amelyeket egyedül nemrég még elképzelhetetlen lett volna; olyan jeleneteket, amelyekhez korábban segédre lett volna szükségem. Ilyen például a film leleplező jelenete, amely az édesanya arcának közelijével kezdődik, leírok egy félkört körülötte 180 fokban, majd kinyitok rá és a lányára egy tág képen. Hatalmas örömmel tölt el, hogy minden eddiginél szabadabban és kreatívabban ötletelhetek és dolgozhatok.