Kora reggel van Németország nyugati, Eifel régiójában: a tavaszi nap egy világos ködfoltot oszlat szét a hegyek és a füves síkságok felett. Autó halad át a nyugodt pirkadati tájon, de hirtelen durván befékez. Valami megfogta a tájfotós Michael Schaake tekintetét.
Az autót az út közepén hagyva kipattan, és megindul egy kőfejtő felé, kezében Sony kamerájával és objektívjével. Egy perccel később már kész is a magányos fa sziluettjéről készült fénykép, ő pedig ismét útra kel. „Amikor látok egy jó képet, nem szeretek sokáig időzni” – magyarázza. „Egyszerűen így dolgozom a tájfotóimon. Fürge akarok lenni, és gyorsan reagálni a fényre és az időjárásra, ha egyszer megtalálom.”
A természet és a szabad ég szeretetére épülő fényképészetét Dél-Afrikától Észak-Norvégiáig különböző helyeken kamatoztatta, és számos képe ilyen autóutakon vagy hosszú túrákon készül a vadonban, „ahol hirtelen meg szoktam pillantani valamit, amihez kötődést érzek” – folytatja. „Ez tényleg ösztönös, és abban a pillanatban már ott van a kép a fejemben, egészen a szerkesztésig. De ha el akarom készíteni, gyorsan kell dolgoznom.”
A tavasz egy olyan időszak, amikor az időjárás és a fényviszonyok másodpercenként változnak, és ezzel együtt a tájkép arculata is. „Ebben az évszakban mindig boldog vagyok – mondja mosolyogva –, mivel ez egy olyan ritka időszak, amikor tényleg érzi az ember az évszakok változását. A föld felmelegedése köddel és virágzással jár, és bár az alacsonyabb vidékeken már eltűnt a hó, a magasabb helyeken még látszik, és ez gyönyörű kontrasztot ad. A napkelte és a napnyugta is jobb időpontban van, mint nyáron, és ennek nagyon örülök, mert bár tájfotós vagyok, azért a hajnali hármas kelést ugyanúgy utálom, mint bárki más!”
És bár Michael számos képe a bracketing és blending módszerrel készül, ez nem igazán látszik rajtuk. Nincs rikító, természetellenes HDR-hatás bennük. „Ez csak azon múlik, hogy tudjunk bánni a kontrasztos fénnyel – magyarázza –, de ne akarjuk, hogy megjelenjen a képen. Mindig azt szeretném, hogy realisztikus hatása legyen, ne pedig túlságosan feldolgozott.”
Azon küldetése, hogy megörökítse a tökéletes tájfotót, amely sokszor túrázással is jár, arra ösztönözte Michaelt, hogy legyen rendkívül tudatos a felszerelése kiválasztásában. „Az Alpha 7R IV közepes formátumú felbontása, dinamikatartománya és képzajteljesítménye mellett a gép mérete töredéke a hasonló készülékeknek – mondja –, ezért tökéletes az olyan szituációkban, amikor csúcsminőségre, ugyanakkor könnyű súlyra van szükség. Ráadásul a fényképezőgép sebessége és belső képstabilizátora tökéletessé teszi az általam végzett kézi fotózáshoz is, és minden objektívvel működik, amelyet csak rárakok.”
Úgy tűnik, a túrázás és utazás fotózással való ötvözése nagyon jó hatással van Michaelre, és ebben fontos tényező a könnyű Sony fényképezőgépe. „Tényleg megváltoztatja azt, ahogy a környezetről gondolkozom – jegyzi meg –, és gazdagabbá tette az utazásaimat. Ma már a saját szemem után megyek, nem pedig másokat próbálok utánozni. Tudom, hogy ha én megtalálom az örömöt egy domboldal fényeiben vagy egy kanyargó partvidéken, akkor a táj szeretetét máshoz is el tudom juttatni.”
„Jelen lenni a pillanatban, és látni a természet drámai szépségét – ez lenyűgöző és nagyon személyes élménnyé válhat. Remélem, a képeim megosztásával másokat is magammal vihetek erre az utazásra.”