Sok más fotóshoz hasonlóan António Morais is az édesapjától tanulta a mesterséget. „Az 1990-es években jártunk, a filmre fotózás virágkorában” – idézi fel António. „Megtanultam, hogyan kell használni a fényképezőgépeket, és filmre fotóztam. A munkám során manapság is ezért választok olyan színstílusokat, amelyek a pozitív vagy negatív nyersfilm megjelenésére emlékeztetnek.”

A filmanyag színének, kontrasztjának és telítettségének hatása jól látható António videós munkáin. Mivel azonban eredetileg a fotózás fortélyait tanulta ki, ez a művészeti forma továbbra is kritikus fontosságú szerepet játszik a kreatív munkafolyamatában. „Napi szinten magammal hordok egy Sony Alpha 7R V fényképezőgépet, és voltaképpen jegyzettömbként használom. Ha valami felkelti a figyelmemet – a helyszín vagy az ott uralkodó fényviszonyok, illetve akár csak a hely hangulata –, akkor készítek róla egy felvételt.”

António előszeretettel utazgat, hogy ihletre leljen, és gyakran a kulturális és történelmi kontraszt adja meg azt az együttállást, amelyre az inspirálódáshoz szüksége van. A közelmúltban is ellátogatott egy ilyen helyre, a káprázatos Makaóra. „Kína ezen autonóm régiójában óriási kontraszt figyelhető meg a portugál és a kínai örökség között, emellett vannak futurisztikus, kaszinókkal tűzdelt területek is – meséli a fotós a területről. – Szeretem úgy alakítani, hogy az ilyen kontrasztok együtt, egyazon képen vagy képsorozatban jelenjenek meg.”

António a Sony Alpha 7R V fényképezőgéppel fedezi fel az egyes területeket, ha pedig könnyebb felszerelésre van szüksége, akkor a Sony Alpha 7C II készüléket választja. „Az utazásokra általában az FE 35mm f/1.4 GM és az FE 85mm f/1.4 GM objektívet viszem magammal. Mostanában az FE 28-70mm f/2 GM objektívet is sokat használtam; ez egy valóban lenyűgöző objektív, amikor azonban kisebb és könnyebb felszerelésre vágyom, akkor inkább az FE 24-50mm f/2.8 G zoomobjektívet vagy az FE 70-200mm f/4 Macro G OSS II objektívet pakolom be a táskámba.”

António a fényképezőgépen belüli kreatív megjelenések segítségével utánozza felvételein a filmanyag megjelenését. Különböző stílusokat próbál ki, hogy lássa, hogyan változtatják meg a jelenetet. „A kreatív megjelenések segítségével megtalálhatom a hangulat, a fények, az árnyékok, a tárgyak és a helyszínek közötti kapcsolatokat.  Több megjelenéssel is szeretek kísérletezgetni, miközben éppen az inspirációimat keresem.”

António négy kreatív megjelenést használ rendszeresen: az FL (Filmes megjelenés), a VV (Élénk), a VV2 (Élénk 2) és a BW (Fekete-fehér) megjelenést.

Végül ott van még a BW, amelyet António a keretben lévő színek eltávolítására, valamint a tárgyak és szerkezetek kiemelésére használ, ezzel drámaibb megjelenést kölcsönözve a felvételnek. A kreatív megjelenés, amely az összes többinél fontosabb szerepet játszik a fotós munkájában természetesen nem más, mint az FL. „Imádom azt a piszkos, szemcsés, kontrasztos és ütős megjelenést, amelyet a képeknek kölcsönöz – mondja António. – A bőrtónusok aranyszínűek, melegebbek a csúcsfényeknél, a kék árnyalatok kevésbé telítettek, és világos ciánkékben játszanak, ez pedig nagyon emlékeztet a kedvenc negatív filmanyagaimra.”

Az egyes stílusok néhány beállítása a fényképezőgépen belül is módosítható, és António néha kísérletezget is a kontraszt- és telítettségbeállításokkal. Ami pedig a képek későbbi szerkesztését illeti, a cél az, hogy felerősítse a fényképezőgéppel elért megjelenést. „Szeretem módosítani a csúcsfényeket, az árnyékokat, a halványítást, a telítettséget és a tisztaságot, hogy ezzel felerősítsem a fényképezőgéppel létrehozott megjelenést.”

A Makaóban tett látogatása során készült képek egyike az összes többinél jobban tükrözi António stílusát – ez egy, a kertjét öntöző hölgyet ábrázol. António ezen a fényképen a VV2 kreatív megjelenést alkalmazta, mert szerette volna kihangsúlyozni a jelenet valamennyi színét. „Megfelelő színelválasztást szerettem volna biztosítani a háttér és az előtér között – magyarázza a fotós. – A kép keretezésének köszönhetően úgy tűnik, mintha a hölgy a várost öntözné. A nő nagyobbnak tűnik, mint a város – mintha csak valamiféle istenként tornyosulna fölé.”

Ezek azok a történetek, amelyeket António igazán szeret a saját képeiben. „Szeretnék eljátszogatni az általam készített felvételek tudatalatti jelentéseivel. Egy olyan városban, ahol az év nagy részében viszonylag magas a páratartalom, ez a fénykép egy lehetséges magyarázatot ad a jelenségre.”