Ha van valami, ami meglepő módon mind a versenysportok, mind a fényképészet területén szükséges, akkor az a bizalom. A fizikai erőnlét, a megfelelő készségek és az ellenálló képesség sem árt, de ha nem bízol a csapattársaidban, saját magadban vagy a felszerelésedben, akkor meddig juthatnál el?

Diego Souto profi sportfotós számára a bizalom még 2000-ben, az első állása idején kezdődött a Diario Marca újságnál. Miután a karrierje kezdett beindulni, a készségei fejlesztésére kezdett összpontosítani. „A sportfotózásban azt a kihívást szeretem a legjobban, hogy egy konkrét pillanatot kell megörökítened az eseményekből, ehhez pedig bíznod kell önmagadban. Ha csak egy kicsit is késlekedsz, a pillanat tovaszáll. A sportban sem újraalkotni, sem megismételni nem tudod a jeleneteket, így amikor sikerül egy nagyszerű felvételt készítened, az felér egy főnyereménnyel” – mondja Diego.

Diego számos különböző sport fotózásával foglalkozik, azonban elmondása szerint „amikor beköszönt a teniszszezon, az rendkívül üdítően hat rám, és alkalmat ad az újrakezdésre” – mondja. „Az elmúlt időszakban a Mutua Madrid Open és a szintén Madridban megrendezett Davis-kupa volt az a két esemény, amelyet a legjobban élveztem. Volt szerencsém felkerülni a hivatalos fotósok listájára – megbíztak bennem. Óriási lehetőség nekik dolgozni, azonban minden egyes évben bizonyítanod kell, különben búcsút vesznek tőled! Ebben az értelemben elég lélekgyilkos dolog ez” – folytatja Diego.

Természetesen a pillanatok megörökítésének is vannak különböző szintjei. Ahhoz, hogy az ember igazán sikeres lehessen, általában több kell, mint hogy egyszerűen megörökítse a mérkőzés eseményeit, az érzelmek megörökítése pedig még nehezebb feladat. „Ez szubjektív dolog, én azonban úgy vélem, hogy a valódi történetet az alany szemében rejtőző érzelmek megörökítésével mesélhetem el. Tehát míg a végleges felvételen láthatjuk, hogy mi történt abban a konkrét pillanatban, addig a szem sokkal többet árul el – például megmutatja azt az izgalmat, amellyel egy tökéletes elütés jár, vagy azt a kínt, amikor elütnek valaki mellett” – magyarázza Diego.

A teniszpályák értelemszerűen jóval kisebbek, mint egy futballpálya, így Diegónak saját alkalmazkodási képességében is bíznia kell. „A játékosok közelsége miatt a szokásos 400mm/2.8 GM objektívem helyett gyakran rövidebb hatótávolságú objektívet kell használnom, például a Sony FE 135mm f/1.8 GM-et” – magyarázza a fotós. „A Sony FE 135mm f/1.8 GM objektív valami hihetetlen módon képes elhomályosítani a játékosok hátterét. Az 50mm f/1.2 GM objektívért is odavagyok. A varázsa abban rejlik, hogy megörökíthetem vele a felém futó játékosokat, és a Sony Alpha 1 fókuszálási teljesítményével párosítva biztos lehetek abban, hogy az alanyom szeme mindig tökéletesen éles lesz.”

A teniszpályán az etikett is teljesen más, mint a futballpályákon. „Számomra a legfeltűnőbb eltérés, hogy csendben kell maradnom. A tenisznél, csakúgy, mint a golf esetében, a játék előtti és közbeni pillanatok síri csendben is telhetnek” – magyarázza Diego. A fotós tudja, hogy ilyenkor bátran megbízhat az Alpha 1 fényképezőgép csendes működésében. „A Sony tükör nélküli fényképezőgépei esetében sokkal egyszerűbb a dolgunk, mert a játékosokat nem zavarja meg a zár hangja. Ez azt jelenti, hogy olyan pillanatokban örökíthetem meg a teniszezőket, amilyenekben korábban nem lehetett, mindezt úgy, hogy közben semmilyen módon sem zavarom őket” – mondja Diego.

Ami pedig még lenyűgözőbb: az Alpha 1 mindemellett páratlan sebességet és pontosságot is garantál. Diego számára tehát ez nagyon is olyan készülék, amelyben megbízhat. „Az Alpha 1 az én titkos fegyverem, és gyakran érzem úgy, hogy a többihez képest tisztességtelen előnyt nyújt. Kicsit olyan, mint egy 300 km/órával szerváló teniszező!” – lelkendezik a fotós.

A sebesség kulcsfontosságú szerepet játszik, és az Alpha 1 fényképezőgép 30 kép/mp-es, lenyűgöző sebességgel képes 50 megapixeles RAW-fájlokat készíteni. „Teljesen új szintre emeli a munkát. Emlékszem, amikor még arról kellett döntenem, hogy a gyorsabb képkockasebességet és alacsonyabb felbontást, vagy a nagyobb számú megapixelt, de azzal együtt a lassabb képkockasebességet válasszam-e… most viszont itt van nekem a Sony, mindent egy helyen találok, ami azt jelenti, hogy rátalálhatok a tökéletes pillanatra – akár egy szerva, akár egy labdamenet során –, és kompromisszumok nélkül választhatom ki a legjobb képet egy egész fotósorozatból” – mondja Diego.

„A dolog rendkívül egyszerű: a Sony rendelkezik az elérhető legjobb és legmegbízhatóbb AF-rendszerrel” – folytatja a fotós. „AF-C módban fotózok, és a helyzettől függően váltogatom a Közepes pont és a Kis pont követési módot. Olyannyira megbízható, hogy át sem kell néznem a képeket a számítógépen ahhoz, hogy meggyőződjek arról, mindegyik fókuszban van. Mindig annyira magabiztos vagyok az Alpha 1 képességeit illetően, hogy egyszerűen továbbítom a képeket a szerkesztőnek a fényképezőgép beépített wifijén keresztül” – mondja Diego.

A saját magába és a felszerelésébe vetett bizalom a szakma csúcsára juttatta Diegót, ő azonban ma is kiváltságként tekint a munkájára. „Amikor olyan emberek közelében lehetsz, mint például Rafael Nadal, láthatod, hogyan edzenek, hogyan játszanak, és hogyan kommunikálnak a csapatukkal és a rajongókkal. Az egész a bizalmon alapul, és rendkívül inspiráló ilyen közegben dolgozni.”