A télközépi fesztiválok és ünnepségek egyidősek az emberiséggel – ezek jelölik az év legsötétebb napjait, és köszöntik a Nap visszatérését. Skandináviában az egyik ilyen ünnepséget Szent Lúcia napjának nevezik. Ez a Szirakúzában született Szent Lúciának állít emléket, aki ételt vitt a római katakombákban bujkáló keresztényeknek. Habár ezt a napot a Kr. u. 4. század óta ünneplik, az a vágy már sokkal régebb óta él az emberekben, hogy fényt vigyenek a sötétségbe.

A fesztivál és a hozzá hasonló események Sandra Hallnor legrégebb óta jelen lévő inspirációi közé tartoznak. „Mindig is lenyűgözőnek találtam a legendákat, mítoszokat, hagyományokat és babonákat, a szülőföldem, Lappföld pedig bővelkedik az ilyesmiben” – mondja a fotós. „Ami a portréimat illeti, az ehhez hasonló kreatív projekteknél mindig igyekszem fantáziadús lenni. Az élvezet abból ered, hogy eljátszogatok egy témával vagy történelmi ötlettel, és a saját értelmezésem szerint ültetem át a valóságba. Így a teljes folyamat, a tervezéstől egészen a felvételek elkészítéséig hihetetlenül kielégítő és jelentőségteljes a számomra.”

„Lúciával már korábban is kísérleteztem” – folytatja Sandra. „A fején egy gyertyákkal körberakott koszorút viselt, hogy lássa maga előtt az utat, így mindkét keze szabadon maradt, és annyi ételt vihetett magával, amennyit csak tudott. A neve a »fény« szóból ered, és ő az örömhozó a sötét időkben, így a képeknek reményteli érzéseket közvetítő ragyogást kell sugározniuk. Korábban már készítettem Lúciát ábrázoló képeket Lappföld havas területein, ezúttal azonban egy zöldebb, földközpontúbb érzést szerettem volna közvetíteni, így a felvételek Madeira szigetén készültek el.”

Sandra egyedülálló megközelítésének fontos részét képezi, hogy saját készítésű kellékeket és jelmezeket használ – ezúttal is ő készítette a modell szoknyáját és fejdíszét, amelyeket magával vitt a szigetre. „Ráadásul az ember nem ugorhat csak úgy be egy Lúcia-fejdíszért a helyi kisboltba!” – viccelődik a fotós. Emellett egy koszorút is készített a helyi páfrányok szárított leveleiből, hogy a képekről a madeirai környezet is visszaköszönjön.

Sandra ezúttal elektromos gyertyákat használt a fejdíszhez, aminek két oka volt. „Itt nagyon nagy a szél, úgyhogy elég nehéz garantálni, hogy a gyertyák folyamatosan égjenek. Meg aztán a tűz nem is igazán passzol egy száraz páfránylevelekből készült koszorúhoz” – teszi hozzá. „A lámpás viszont valódi lánggal ég, és a fejdísz mellett ez volt az egyetlen fényforrás, amelyet használtam.”

A kék órában zajló fotózás – amit Sandra előszeretettel űz – még inkább kiemelte ezeket a fényeket. „Úgy szeretem elkészíteni ezeket a gyenge megvilágítású portrékat, hogy a témámat a horizont felé fordítom, ahol a Nap épp csak alábukott, majd az arcát érő lámpafényre exponálok” – magyarázza a fotós. „Ha jól időzít az ember, ilyenkor továbbra is rengeteg természetes fény áll rendelkezésre a helyszín kiválasztásához. Itt például nagyon is szerettem volna, hogy ez a kanyargós, tündérmesébe illő erdei háttér a történet szerves részét alkossa.”

Ahhoz, hogy Sony Alpha 7 IV fényképezőgépével a lehető legtökéletesebb expozíciót érhesse el, Sandra összekapcsolta a fénymérő módot az AF-ponttal, „így amikor az utóbbi automatikusan rögzül a téma szemén, azt az eredményt kapom, amit szeretnék” – magyarázza. „Emellett a fényképezőgép csúcsfény-figyelmeztetéseit – azaz a »zebrákat« – is használom a képkeresőn keresztül, és szükség esetén módosítom az expozíciót, így biztos lehetek benne, hogy az arc és a többi kiemelt pont élénk, de nem ég ki.”

Ha gyenge fényviszonyok mellett dolgozik, Sandra a lehető legtöbbet hozza ki az Alpha 7 IV ISO-teljesítményéből és a Steady-Shot Inside képstabilizálásból. „Habár megkérhetem a Lúciámat, hogy maradjon mozdulatlan, mégsem szeretnék 1/100 mp-nél rövidebb vagy a körüli zársebességgel dolgozni” – mondja Sandra. „Viszont tudom, hogy a fényképezőgép gyakorlatilag zajmentes például ISO 2000-es sebességnél is, amelyet ennek a sorozatnak néhány felvételénél használtam. Az érzékelő lenyűgöző dinamikatartománya szintén rendkívül fontos, mivel segít megőrizni az árnyékos háttérben megbújó részleteket.”

„Ráadásul ha éppen tűzzel dolgozom, nyugodtan használhatom a fényképezőgép leggyorsabb képkockasebességeit is” – folytatja a fotós. „A tűz mozgása miatt nem mindig tökéletes a látvány, de a 10 képkocka/másodperces sebességnek köszönhetően kiválaszthatom a legjobban sikerült felvételeket!”

Sandra valószínűleg az FE 85mm f/1.4 GM II objektívre támaszkodott a leginkább, amikor ezeket a képeket készítette. „Ez egy fantasztikus objektív az ilyen típusú felvételekhez – az a lágyság, amelyet a háttérnek kölcsönöz, és a maximális blendéje tökéletes a gyenge megvilágítású képekhez” – mondja a fotós. „A gyújtótávolságról sem szabad megfeledkeznünk. Ez egy klasszikus objektív a fejet és vállakat ábrázoló portrék keretbe foglalásához, de ha egész alakos felvételhez illő távolságban használja az ember, akkor a felvétel visszaadja a hely valódi hangulatát.”

Lúcia egy visszatérő projekt Sandra számára. „Ez egy olyan téma, amelyet minden évben szeretek újra elővenni, és minden alkalommal igyekszem egy kicsit másképpen megközelíteni – ezt más alkotóknak is határozottan ajánlom” – zárja gondolatait a fotós. „Mindannyian szeretnénk új dolgokat kipróbálni, de ha az ember nem fél visszatérni és finomítani a dolgokon, az felbecsülhetetlen. Mindeközben pedig szórakoztató és inspiráló is, és így tehetjük igazán magunkévá a dolgokat.”