Chris Schmid elárulta: „A legtöbben lemaradnak a teljes képről.” Ez természetesen sok dologra igaz lehet, de ebben az esetben az tisztán a természetfotózásról szóló kijelentés – nevesítve: a környezetről, a szokásokról és a történetmesélésről.
„Amikor az emberek szafarin vesznek részt, az idő legnagyobb részében dolgoznak, és nem adják át magukat a pillanatnak. Feladatlistát hajtanak végre („látni akarom ezt, látni akarok olyat”), így öt percet töltenek az oroszlán mellett, a lehető legközelebb, készítenek róla egy portrét, majd továbbállnak. Így viszont lemaradnak a legjobb dolgokról, az összes részletről; a felhőkről, a tájképről, a fákról, a zebrákról. Elszalasztják az állat életének valóságát; a versengést és a túlélésért vívott harcot.”
Chris képei más módszerrel készülnek. Arra összpontosít, hogy témáit a környezetük részeként örökítse meg (jellegtelen portrék helyett), részletgazdag tanulmányokat készít, amelyek bemutatják az adott állatok életét és halálát. A vadon igazi valóságát. Ezzel a megközelítéssel hihetetlen természetfotók egész tárházát, valamint természetdokumentarista filmeket hozott létre. Elmondása szerint ugyanakkor jelentős energiát és eltökéltséget igényel ez a típusú munka, ugyanis „ha nincs meg a kellő mértékű szenvedély, nem lehet túlélni; mindent bele kell adni a puszta jelenlétért, és órákat kell áldozni a megfigyelésre.”
Hogyan is került ide fotósként? Chris számára mindez az általa ismert és szenvedélyesen kedvelt témákkal indult. „Igazából sportfotósként kezdtem” – árulta el Chris. „Korábban úszó voltam, ezért az úszást fényképeztem – úgy gondolom, ha valamit jól akarok csinálni, ismernem kell azt, amit fotózok.”
A 2012-es londoni olimpiáról tudósítottam, de valahogy nem éreztem jól magam. Egész héten ugyanott ültem, ugyanabban a székben... így nem lehet kreatívnak lenni. Utána elutaztam Namíbiába, és beleszerettem a természetbe és vadvilágba. Úgy éreztem, ez az, amit csinálni szeretnék, ráadásul hasznos is. A sportban más fotósokkal kell versenyezni, a vadvilág fotózásával viszont segíthetem az állatokat.
Szerencsére a sportfotózásban felhalmozott tapasztalatát részben kamatoztatni tudja a vadvilág fotózásában is. „Természetesen szükség van sebességre és időzítésre a pillanat elkapásához. Ha nagyszerű történeteket szeretnék elmesélni a sportban, tudnom kell, mit fotózok. Ugyanez igaz a vadvilág esetében is; ismerni kell az állatok viselkedését, ezért szeretek a lehető legtöbb időt tölteni ugyanazzal az oroszlánfalkával, illetve gepárdcsaláddal. Ez azt jelenti, hogy a valódi életükbe nyerhetek bepillantást.”
Chris elmondta, hogy alkalmanként akár három hétig is követi ugyanazt a gepárdcsapatot, ami segít megérteni az állatokat, és eredeti felvételeket készíteni; a történet a közösen töltött időből kerekedik.”
„Nemrégiben követtünk egy gepárdot, akinek volt egy kölyke, és mivel sok időt töltöttünk együtt, az egyik éjszaka odajött az autó oldalához, otthagyta a kölykét, és elment vadászni. Ha csak néhány órára mész ki a terepre, ezt nem élheted meg.”
A türelem hiánya, illetve az állatokkal megfelelően eltöltött idő megteremtésének hiánya az egyik legnagyobb hiba, amit a szafarin először részt vevők elkövethetnek. Elmondása szerint „figyelembe kell venni, hogy nem lehetsz ott mindenhol. Elkapni pontosan a tervezett felvételt; ez is része a játéknak. Ha egész nap rohansz, esélyed van néhány jól sikerült képet készíteni, de nem láthatod az állatok viselkedését, ami az igazi jutalom lehetne.”
Ha nem szelektálsz, hasonló képek ezreivel érkezel meg a fotózásról. „Ez érhető, különösen az első szafarin: igyekszel mindent lefotózni. De a harmadik vagy negyedik napon már okosabban kell csinálni.” Hozzátette: „A kioldógomb megnyomása előtt végig kell gondolni: »Megéri erről képet készíteni? Vagy inkább tartsam meg a pillanatot magamnak?«” Ha a három fő összetevő – a kompozíció, a megvilágítás és az általam mesélt történet – nem illeszkedik, nem készítem el a képet.”
Az állatokkal végzett közeli munka gondot okoz? Hatással van ez a viselkedésükre? Esetleg kevésbé hiteles a kép? „Ezt máshogy látom” – mondja Chris. „Megadom a tiszteletet, nem szeretnék túl közel kerülni, és erőltetni az érintkezést, ahogyan más egyes fotósok teszik; én megfigyelő vagyok. Nem akarok zavarni. Nem azért vagyunk jelen, hogy közvetlenül beavatkozzunk az életükbe, hanem csak a képeken keresztül; nem szeretnénk megzavarni a viselkedésüket.”
A témául szolgáló állatoktól távolságot tartó módszer követésével Chris fotóin az állatok természetesebben szerepelnek a környezetükben, és kontextusba ágyazottan láthatók. A vadvilág fotózásánál várható módon a téma távolabbi fényképezéséhez hosszabb objektív szükséges. Sony α7R III és α9 gépéhez Chris legtöbbször a SAL 500 mm f/4 G SSM objektívet használja, és hamarosan szolgálatba áll nála az új FE 400 mm f/2.8 GM is.
„A felvételeim hetven százalékát az 500 mm-essel készítem, de használom az FE 100–400 GM f/4.5-5.6 OSS, az FE 70–200 mm f/2.8 GM OSS és az FE 24–105 mm f/4 G OSS objektívet is, ha nagyobb rugalmasságra van szükségem, vagy ha az állatok közelebb jönnek.”
Chris számos felvételén látható, hogy a telefotós fókusztávolság nem feltétlenül teszi másodrendűvé a hátteret, és nem mossa el a felismerhetetlenségig. A telefotós felvételkészítés valójában segít a tájkép jellegű látványvilág létrehozásában a síkságokon (például a Serengeti parkban), ahol a környezet gyér.
A természetfotózás olyan, mint a tájképfotózás; a jó helyezkedés létfontosságú. A fényekre ügyelés mellett jó pozíciót is kell elfoglalni, és várni kell az állatokra. A jó vezető elengedhetetlen ehhez. „Zambiában voltunk,” – fejtette ki Chris – “oroszlánokat fotóztunk, és egy hímet követtünk az erdei portyázására. Ha ismered a viselkedését, tudod, hová tart, elhelyezkedhetsz, és felkészülhetsz. A szerencsére továbbra is szükség van, de az ehhez hasonló képeket lehetetlen elkészíteni, ha autóban ülsz, és üldözöd az állatot.”
Chris elmondta, hogy ugyanez igaz a Masai Mara rezervátumban készített képére is. „Ez a Black Rock, ahova az oroszlánok a nap korai szakaszában mennek játszani. Akkor a leglátványosabb, ha a nap a szikla mögött van, így háttérmegvilágítást és árnyékot képez a nőstények és a kölykök esetében. Elég készen állni, és várakozni. Ha nem működik, az is rendben van, ez lutri, ha viszont nem vagy jelen, a lehetőségek 100%-át mulasztod el.”
„A látványnak hatalma van. Egyetlen felvétel is képes megörökíteni egy érzelmet, vagy kiváltani érzést legbelül.”
