„Néha irigylem a festők szabadságát” – kezdi Michael Schaake tájképfotós. „A fotóimat gyakran nevezik festőinek, engem azonban továbbra is a pillanat irányít” – folytatja. „Meg kell küzdenem az időjárással, a fényviszonyokkal, a helyszín fizikai korlátozásaival… így hát találékonynak kell lennem, és meg kell találnom a módját, hogy az adott hely karakterét hitelesen mutathassam be.”

És hogy hogyan éri el mindezt Michael? „Sok esetben minden adott, amire a fotós csak vágyhat – lenyűgöző táj, vezetővonalak és káprázatos fényviszonyok, számomra azonban a hosszú expozíció az, ami mindent összekapcsol” – válaszolja a fotós.

Az ilyen sarkvidéki területeken, ahol a víz ennyire uralkodó tényező, Michael elmondása szerint a zársebesség meghosszabbítása lehetőséget kínál számára, hogy érzékeltesse az adott helyszín karakterét. „Ami a vizet illeti, az expozíciós idő segít, hogy a néző megértse a víz természetét, azaz hogy például a tenger hogyan mozog a partvonalon, illetve milyen erőt sugároz egy lezúduló vízesés. De nem csupán arról van szó, hogy a lehető leghosszabb expozíciós időt használom. A pontos sebesség létfontosságú az adott jelenet ábrázolásának szempontjából.”

Michael felvételén a Feröer-szigetek egyik tengerparti sziklájának vízeséséről jól látható az Atlanti-óceán energiája. „Ebben a helyzetben ez a sebesség a mozgás érzetét kölcsönzi a víznek, ugyanakkor megőrzi a viharos textúráját is” – magyarázza a fotós. „Ha 20 másodperces expozíciós időt használok, a víz párává alakul, ami nem hű a jelenethez. 1/500 másodpercnél kimerevedik, és semmit nem mond el a nézőnek. De itt, az 1/4 másodperces sebességnél sokkal erőteljesebben láthatjuk a hullámok vadságát.”

A Feröer-szigeteken készült sorozat egy másik felvételén Michael valami mást, egész pontosan a szokatlan nyugalmat szerette volna ábrázolni. „Itt gyakori a viharos és szeles időjárás, ez azonban egy nyugodt nap volt, így csaknem hétperces expozíciót alkalmaztam, aminek köszönhetően úgy tűnik, mintha a hegyek a víz felett lebegnének. A látvány megegyezik azzal, amit akkor éreztem – átjárt a nyugalom.”

„A hosszú expozíció a táj színeinek feltárásában is segít” – mondja Michael. „A Norvégiában található Blåvatnetről vagy »Kék-tóról« készült kép remek példa erre. A tavat káprázatos, türkizkék gleccservíz alkotja, amely a Lyngen-Alpokból érkezik – annyira kék, hogy az ember szinte el sem hiszi, hogy ilyen létezhet. A hosszú expozíció eltávolítja a textúrát és a tükröződéseket, így a lehető legintenzívebb formájában láthatjuk ezt a színt.”

A felvételkészítési technikát illetően Michael úgy véli, hogy „a hosszú záridő használatánál a stabilitás az egyik legfőbb probléma. Még 1/4 másodperces vagy hasonló sebesség esetén is előfordulhat, hogy a szél elmozdítja a fényképezőgépet, így a képek homályosak lesznek. Erre az egyik megoldásom, hogy készítek egy »biztonsági felvételt« mondjuk 1/250 másodperces sebességgel, aminek köszönhetően visszacsempészhetek egy kis élességet a hosszú expozícióval készült felvételbe.”

„Azt is érdemes észben tartani, hogy a szükséges zársebesség függ a víz sebességétől és attól is, hogy a fotós milyen messze van tőle. Az 1/4 másodperces expozíció teljesen más eredményt is adhat két eltérő jelenetnél. Ezt egyrészt kísérletezéssel lehet kezelni. Nézd meg az eredményeket, és ha több mozgást szeretnél, akkor hosszabb zársebességet használj, ha pedig a textúrát szeretnéd fokozni, akkor rövidebbet. Néha akár öt vagy hat próbálkozásba is beletelik, mire elkészül az a felvétel, amelyre vágytam.”

Michael az összes itt szereplő felvételt a Sony Alpha 7R V készülékkel készítette, és elmondása szerint a fényképezőgép számos olyan funkcióval rendelkezik, amely megkönnyíti a hosszú expozíciós fotózást. „Az összes tájképfotós által imádott lenyűgöző felbontás mellett az Alpha 7R V dinamikatartománya is rendkívül fontos” – magyarázza. „Az a helyzet a rendkívül hosszú, például 30 másodperces expozícióval, hogy a fény változhat, illetve a jelenet kisebb részei kiéghetnek, a részleteik pedig elveszhetnek. Az Alpha 7R V fényképezőgép RAW formátumú fájljainak mozgástere révén azonban ezeket a szerkesztés során könnyedén vissza lehet hozni.”

„A fényképezőgép emellett egy kiváló, csúcsfényre súlyozott mérési móddal is büszkélkedhet” – folytatja Michael. „Ez segít, hogy a csúcsfények ne mosódjanak el, így nagyszerű eszközt kínál a tájképekhez és minden olyan fotós műfajhoz, ahol a kontraszt problémát jelenthet. Számomra pedig az Alpha 7R V dönthető képernyője is óriási segítséget jelent. Az alacsonyabb szögből készült kompozíciók sokkal könnyebben megvalósíthatók.”

Az ilyen típusú tájképekhez Michael az FE 16-35mm f/2.8 GM II objektívet részesíti előnyben. „A fókusztávolság rendkívül alkalmazkodó, elképesztően éles, és mégis hihetetlenül könnyű” – mondja. „Rengeteget túrázom, így egy gyors, mindössze 547 g-os objektívvel olyan könnyű felszerelést állíthatok össze, amely rengeteg lehetőséget kínál. Ráadásul tekintélyes szélessége ellenére hagyományos szűrőkkel is használható, így könnyedén rögzíthetem rajta azt, amire éppen szükségem van.”

„Soha nem fogom megunni a hosszú expozíciós felvételkészítést” – zárja gondolatait Michael. „Ez olyan technika, amely végtelen örömmel és önkifejezési lehetőséggel ajándékoz meg. Minden egyes hosszú expozíció valami új dolgot fed fel. Mindannyian tudjuk, hogyan is néz ki egy vízesés vagy a nyílt tenger, de egy ügyes fotós a jó festőkhöz hasonlóan közvetíteni is képes ezt az élményt, a benne rejlő összes erővel és érzelemmel együtt – ehhez mindössze a megfelelő zársebességet kell kiválasztania.”