2025 márciusa. Hatalmas emberfolyam hömpölyög végig a párizsi Rue de Rivoli aszfaltján. A párizsi félmaraton versenyzőinek élénk színben játszó rajtszámai és pólói színpompás szivárványként olvadnak össze, ahogy a futók elhaladnak Bertrand Bernager fényképezőgépe előtt.
A hosszú expozíció bármilyen témához használható – miért alkalmazta hát Bertrand ezt a technikát a maratonfutóknál? „Számomra a mozdulatlan városban történő emberi mozgás kontrasztját mutatja – ahogyan az épületek ellensúlyozzák az áramlást, mintha a világ fel lenne gyorsítva” – magyarázza a fotós.
„Amikor első alkalommal próbáltam ki, a szokásos módon fotóztam a maratonon, azaz kimerevítettem a futók mozgását, ez azonban nem volt túl kielégítő a számomra” – folytatja Bertrand. „Rájöttem, hogy van egy állványom és egy ND-szűrőm, így arra gondoltam: miért ne próbálhatnék ki valami mást? Az eredmény olyasvalami volt, ami teljesen természetes, ugyanakkor teljesen láthatatlan is, amíg meg nem örökítjük egy fényképezőgéppel. Mindig más, mindig meglepő. A mai napig teljesen lenyűgöz.”
A záridő szándékos meghosszabbítása sok fotós számára a felfedezés egy igen izgalmas pillanatát jelenti, Bertrand szerint azonban könnyen megvalósítható. „Ez a kép egy sima 20 másodperces expozícióval készült” – mondja. „Manuális módban dolgoztam, és nagyon alacsony, 50-es ISO-értéket állítottam be, a blendénél pedig f/11 értéket használtam. A valódi titok azonban abban rejlett, hogy az objektívre egy erős semleges sűrűségű szűrőt helyeztem, amely rengeteg fényt kizár. 10 fokozatú szűrőt használtam. Enélkül a sebesség 1/50 másodperc lenne, és a felvételen semmilyen elmosódottság sem látszana.”
„Nyilván állványról kell fotóznunk, mivel itt csak a futókat szeretnénk elmosódottá tenni, az épületeket nem” – folytatja Bertrand. „Márpedig ha a fényképezőgép mozdulatlan marad, akkor az épületek is. A futók tempójától függően 5 és 20 másodperc közötti sebességet használok. Ha a sebesség csak egy kicsivel is gyorsabb, akkor nem lesznek elmosódottak, ha pedig túl hosszú, akkor teljesen el is tűnnek.”
„A távvezérlő használata szintén kulcsfontosságú. A Sony fényképezőgépeken elérhető számtalan csatlakoztatási lehetőségnek köszönhetően az RMT-P1BT Bluetooth távvezérlőt vagy akár a Creators’ App alkalmazást is használhatom, hogy vezeték nélkül vezérelhessem a fényképezőgépet, és ne kelljen a rezgések miatt aggódnom.”
Bertrand elmondása szerint a felvételkészítési pozíció és a keretezés is igen fontos szempont. „Szeretem, ha kissé felülről örökíthetem meg a történéseket, ezért az állványt teljes magasságra állítva használom, míg a teleobjektívek, például az FE 70-200mm f/2.8 GM OSS II által biztosított hosszabb gyújtótávolság szűkebb keretet biztosít, amelyen a futók gyorsabban haladnak át. A teleobjektívek emellett össze is tömörítik a jelenetet, így a háttérben magasodó épületek még hangsúlyosabban jelennek meg.”
És bár a Bertrand által használt Sony Alpha 1 fényképezőgépet a nagy sebességű sportok terén nyújtott teljesítményéért tisztelik, a fotós ebben az esetben a készülék felbontására és széles dinamikatartományára támaszkodik. „RAW üzemmódban az Alpha 1 annyi információt rögzít, hogy szükség esetén könnyedén módosíthatom a csúcsfények és az árnyékok expozícióját – ez kulcsfontosságú, ha fotózás közben változnak a fényviszonyok, márpedig ez igen gyakori jelenség!” – magyarázza a fotós.
„A legjobban a várakozást szeretem” – zárja gondolatait Bertrand. „Az ember összeállítja a hozzávalókat, majd 20 másodperccel később valami igazán különleges jelenik meg a képernyőn. Szeretnék készíteni egy hasonló képekből álló sorozatot, amelyben a világ összes nagyszabású maratonja megjelenik – Londontól kezdve Berlinen át egészen New Yorkig és Tokióig. Minden versenynek más a hangulata, így az új expozíciók is más és más hangulatot árasztanak majd.”
„A fényképezésen keresztül a fényt próbálom lekövetni, elillantani a mozgást és megörökíteni a pillanatot”