A fényképészet gyakran megpróbáltatások egész sorát hozza magával. Próbára teszi a kreativitást, a készségeket, a leleményességünket és a terveinket. Az határozza meg, hogy milyen képeket készítünk és milyen projektekben veszünk részt, hogy miként birkózunk meg ezekkel a megpróbáltatásokkal. Ha pedig egy olyan géppel a kezünkben nézünk velük szembe, amellyel még soha nem dolgoztunk, még izgalmasabbá válik a dolog. A fényképezőgép is próbára teheti a fotóst? Másfajta gondolkodásra készteti, esetleg új lehetőségeket láttat meg? Ha például Mathias Kniepeiss velencei kosztümös projektjére gondolunk, pont ez volt a helyzet.
A sport-, portré- és reklámfotózás terén is nemzetközi elismerésnek örvendő, valamint művészeti igazgatóként is tevékenykedő Mathias beállított, lenyűgöző kosztümös történelmi jeleneteket is fényképez. Így jutott el Velencébe is.
„Van egy jó barátom, – meséli – aki jelmeztervezőként dolgozik Velencében, és a karneválon is közreműködik. Volt egy közös projektünk egy ausztriai kaszinóban, és akkor kérdezett rá, nem lenne-e kedvem Velence egyik ötcsillagos hotelében megörökíteni a ruhakölteményeit. Egy kisebb, öt fős csapattal érkeztem, végül azonban 14-en dolgoztunk három hétvégén át, annyira jól éreztük magunkat.”
Az ehhez hasonló projektek esetében általában hatalmas energiákat emésztenek fel az előkészületek. „Hat hónapos felkészülésről beszélünk; ellenőrizni kell a helyszínt, szemügyre kell venni a kosztümöket; –mondja Mathias – ez alkalommal azonban sokkal spontánabbra sikerült minden. Egészen elképesztő módon még sosem voltam előtte Velencében, teljesen új impulzusok értek e csodás városban, egy makulátlan vászon állt rendelkezésemre. Igazán próbára tette a tudásunkat és a kreativitásunkat a lehetőség.” Ezen túl Mathiasnak lehetősége nyílt letesztelni, hogy az α7R III miként viselkedik és reagál a gyenge fényviszonyok között, és hogyan fókuszál fénnyel szemben. A véleménye? „Teljesen lenyűgözött a minőség” – meséli nevetve.
Velence előtt Mathias nem sokat dolgozott tükör nélküli fényképezőgépekkel, de hamar nyilvánvalóvá vált számára, milyen sokat tehet hozzá az α7R III a munkájához. „Szeretek kipróbálni különféle gépeket, hogy próbára tegyem magam, – magyarázza – és hogy lássam, mit hoz ki belőlem a fényképezőgép. Az Alpha Eye AF funkciójával valóban azt kapom, amit látok. Amikor módosítom a beállításokat, mindent látok, így sokkal gyorsabban dolgozhatok a rendelkezésre álló fénnyel ezeken a csodás helyszíneken. Nincs szükség tesztmenetre – a megfelelő expozíció van előttem egyből.”
Bár sok fotó statikus, gyakran támaszkodott az α7R III kiváló automata fókuszára, amikor a modellek épp futottak vagy ugrottak a jelmezben. „Általában a stúdiókameráknál nem elég gyors az AF az ilyesfajta szituációkhoz” – magyarázza. „Az α7R III azonban a stúdiókamerák legjobb tulajdonságait ötvözi a kimagasló automata fókusszal.”
Mathiasnak gyenge fényviszonyok mellett az α7R III elektronikus képkeresőjének fókuszkiemelés funkciója is hasznára vált, valamint a maszkok fényképezésekor az Eye AF funkciót is alkalmazta. „Azt gondoltam, hogy túl nagy falat lesz a gépnek, – meséli Mathias – és hogy majd a maszkokra fókuszál a szemek helyett, de végül tökéletesen működött.”
Az α7R III akkor is elváráson felül teljesített, amikor Mathias egy gondolából fényképezett.
„Ez nagy kihívást jelentett, – meséli Mathias – hárman voltunk hátul, – két asszisztens, aki a vakut és a videót kezelte, és én – az FE 12-24 mm-es f/4 G objektívvel dolgoztam, és rettentő messzire kellett a hajóból kinyújtanom a gépet, hogy a megfelelő szögből tudjak fényképezni. Kemény feladat volt, de az Eye AF funkció, illetve az, hogy a képernyőn láttam a kompozíciót, sokat segített a kép elkészítésben. Ha a képkeresőbe kellett volna néznem, másik csónakban kellett volna utaznom – vagy a vízben kötöttem volna ki!”
Van-e kedvenc képe a projektből? „Sok van, – mondja – de ha választanom kéne, ezt a csoportfotót mondanám. Szeretem az olyan beállításokat, ahol sokat mond a testbeszéd, és az arckifejezések is jelentőségteljesek.” Egy barokk festményre hasonlít a kép; többrétegű, drámai hatású, mintha épp kibontakozna egy történet. És pont ez volt a helyzet. „Nem ment minden zökkenőmentesen, – magyarázza Mathias – az egyik gond az volt, hogy az első hétvégén a három modell az utolsó pillanatban visszamondta a fotózást! Így végül improvizálnunk kellett. Megkértem a csapatot, hogy ugorjanak be, és csodálatos munkát végeztek – a sminkesek, a jelmeztervezők, a videós… még én is rajta vagyok az egyik képen, mint bohóc!”
A képeit nézve szinte elönti az embert egyfajta spontán energia; erre hihetetlenül büszke Mathias. „Kezdetben csupán egy ötlet volt, – meséli – de végül annyi jó dolog sült ki belőle, talán éppen az átélt megpróbáltatások miatt. Mi teremtettük meg a lehetőségeket, és úgy gondolom, valóban sikerült megörökíteni azt az energiát és azokat az érzelmeket a képeken. Ilyenkor érinti meg igazán az embert a fényképészet. Amikor képes érzelmeket átadni, az a szakma csúcsa.”
„A fényképezésben nincs lehetetlen, legyen szó a történetek megörökítéséről vagy új világok teremtéséről.”
