Az elmúlt heteket Chile és Bolívia bebarangolásával töltöttem: vulkáni csúcsokat, flamingókkal teli lagúnákat, ősi, nem e világinak ható Yareta növényeket és a világ legnagyobb természetes tükrét, az Uyuni sós síkságot örökítettem meg, az általam valaha látott legsötétebb égbolt alatt. Átutazni ilyen távoli vidékeken, ahol mélységes csend honol, ritka luxus a mi rohanó világunkban. Számomra a tájfotózás a kiszakadásról szól; amikor elmerülök a természetben, minden más lelassul. Az általam alkalmazott alkotói folyamat része, hogy napokat várok a tökéletes fényre és a megfelelő körülményekre. Az a tovatűnő másodperctöredék, amikor minden összeáll, megmagyarázhatatlan érzés; emlékeztet arra, hogy az ősi szépség még mindig létezik a betondzsungeleken túl, ha megvan bennünk az akarat, hogy felkutassuk.

Ezen az úton volt szerencsém tesztelni az Alpha 7R VI kamerát, és teljesen lenyűgözött! A terepen számomra a felfedezés a lényeg; a lehető legmozgékonyabbnak kell lennem ahhoz, hogy egyedi kompozíciókat találjak, anélkül hogy a felszerelés súlya lelassítana. A 8,5 fokozatú vázon belüli képstabilizátornak (IBIS) és a 66,8 megapixeles érzékelőnek köszönhetően gyakran hagytam hátra az állványt, mivel az IBIS lehetővé tette tűéles képek készítését még lassabb záridő mellett, kézből fotózva is.

Soha nem készítettem még ilyen kevés expozíció-sorozatot egyetlen út alatt sem. A továbbfejlesztett, 16 fokozatú dinamikatartomány lehetővé tette, hogy a legtöbb jelenetet egyetlen expozícióval örökítsem meg, bízva abban, hogy az érzékelő a legmélyebb árnyékoktól a legvilágosabb csúcsfényekig minden részletet megőriz. A nagyobb fényerejű kijelzővel, az éjszakai fotózáshoz háttérvilágítással ellátott gombokkal és a jelentősen megnövelt akkumulátor-üzemidővel a kamera kevésbé volt technikai eszköz, sokkal inkább egy társ, amely magabiztosságot adott, és így teljes mértékben a pillanatra koncentrálhattam.

A tájfotózásban a legerőteljesebb pillanatok gyakran tovatűnnek. Az Alpha 7R VI felszámolja a technikai akadályokat a pillanat felfedezése és annak megörökítése között. A 66,8 megapixel nem csupán a nagy méretű nyomtatott képekről szól – kreatív szabadságot ad a jelenet újrakomponálásához és a képkivágáshoz az utómunka során. Olyan, mintha minden képkockában egy „történet lenne a történetben”. Sőt, a hihetetlen dinamikatartomány és az IBIS azt jelenti, hogy végre nem kell állandóan aggódni az expozíció-sorozatok beállítása vagy az állványhasználat miatt, és a kreatív folyamatra koncentrálhatunk. A fotósok számára ez gyorsaságot, nagyobb reakciókészséget, és egyúttal soha nem látott textúrák és tónusátmenetek megörökítésének lehetőségét jelenti.

Közel egy évtizede használom az Alpha 7R sorozatot. Bár tudatában vagyok annak, hogy minden frissítés jelentős előrelépés volt, egészen a múlt hónapig meg voltam győződve arról, hogy az Alpha 7R V jelenti a tájfotós kamerák abszolút csúcsát. Ez az új modell azonban rám cáfolt azzal, hogy minden szempontból felülmúlta az elvárásaimat. Amit a legfigyelemreméltóbbnak találok, hogy a mélyreható technikai fejlődés ellenére a gép megőrizte azt az intuitív ismerős érzést, amelyre az R-szériánál támaszkodom. Ez megadta azt a magabiztosságot, hogy azonnal reagáljak a változó fényviszonyokra, anélkül hogy újra kellene gondolnom a munkafolyamatomat. Tökéletesen illeszkedik a Sony ökoszisztémámba, de olyan válaszidőt és részletgazdagságot nyújt, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges, amíg a kezembe nem vettem.

A projekt során a végletekig feszítettem az Alpha 7R VI határait: +30 °C-os perzselő hőségétől az Atacama-sivatagban, az Altiplano metsző, -18 °C-os hideg időjárásáig. Porban, hóban és esőben a kamerának semmilyen problémája nem akadt. A sós síkságok vakító fényében az új, elődjénél háromszor fényesebb elektronikus kereső (EVF) gyerekjátékká tette a képkomponálást. Még vadvilág fotózásával is teszteltem: az autofókusz teljesítménye kiemelkedő volt, könnyedén megtalálta a pontos élességet. De egy professzionális eszköz valódi ismérve, hogy minél többet használod, annál kevesebbet kell gondolnod rá. Megbízható társsá válik, amely minden alkalommal tökéletesen teljesít. Nem bánok éppen kesztyűs kézzel a felszerelésemmel, ezért olyan eszközre van szükségem, amely bírja a feszített tempót a távoli helyszíneken is. A tudat, hogy a kamerám a körülményektől függetlenül képbe önti az elképzelt világot, pontosan az, ami lehetővé teszi, hogy szintet lépjek a munkámban.

Erre az útra egy sokoldalú, négy objektívből álló szettet állítottam össze: az FE 12-24mm f/2.8 GM objektívet használtam az előtér hangsúlyozására és a térhatású mélységérzet megteremtésére. Az asztrofotózáshoz az FE 14mm f/1.8 GM nélkülözhetetlennek bizonyult; tökéletes a Tejút-panorámákhoz. Az FE 24-105mm f/4 G OSS volt a megbízható „mindenes” objektívem, ez volt a gépvázon az út nagy részében. Végül az FE 70-200mm f/4 Macro G OSS II is bekerült a felszerelésbe kifejezetten a könnyű kialakítása miatt. Ahelyett, hogy hosszabb és nehezebb objektívet cipeltem volna, a hatalmas, 66,8 megapixeles érzékelőre támaszkodtam, hogy szükség esetén később belevághassak a képbe. Ez az összeállítás lehetővé tette, hogy az intim makrórészletektől kezdve a vadvilágon és a csillagos égbolton át a monumentális panorámákig mindent megörökítsek, miközben a felszerelésem kompakt maradt.

A tájfotózás egyik kulcseleme az a tény, hogy az időjárást nem tudjuk irányítani. A körülmények gyakran nem úgy alakulnak, ahogy várjuk, de személy szerint minden terepen töltött alkalmat nyereménynek tekintek már önmagában a természetben való lét élménye miatt is. Megtanultam elfogadni a kapott feltételeket, és mindig a legtöbbet kihozni belőlük. Azt tanácsolom, hogy a fotós ne váljon a tökéletes előrejelzés vagy az előzetes elképzelések rabjává; inkább hagyja magát sodródni az eseményekkel. Figyeljen, lazítson és reagáljon. Néha egy felvételre alkalmas lehetőség csak a másodperc töredékéig tart, és abban a pillanatban olyan felszerelésre van szükség, amely valóban megbízható. Az Altiplanón töltött hetek után őszintén mondhatom, hogy ez a legjobb kamera, amit valaha használtam. Hihetetlenül hálás vagyok a Sonynak, amiért lehetővé tették, hogy ezzel az eszközzel próbálgassam a kreativitásom határait.