„Rendszerint van elegendő idő portréfotózáskor. Van rá fél óra, akár több is, talán kávézással indul, amelynek során kialakul valami kapcsolat az alannyal, és kiépülhet valamiféle bizalom egymás felé. És ebből születnek a jó portrék, ezekből az összekapcsolódási pillanatokból.”
Brendan legutóbbi projektje – az „Egyperces portrék” – éppen ezért érdekes problémákat vetett föl. „Igen, a projekt nagy kihívást jelentett, különösen azért, mert a meglátogatott eseményeken véletlenszerűen választottam ki hozzá ismeretleneket a tömegből” – mesélte Brendan nevetve. „De szeretem a kihívásokat, ugyanis fotósként a lehető legmagasabbra kell helyezni a lécet – minden nap.”
Brendan megfogalmazása szerint a projekt célja megmutatni az embereknek, hogyan lehet nagyszerű portrét készíteni egyetlen perc alatt, „mindaddig, amíg megvan a bizalom. Bizalom a fotós és az alany között. De a fotósnak is bíznia kell a gépében.”
Ez az az együttállás, árulta el, amely lehetővé tette kivételesen hatásos monokróm portrésorozatának elkészítését. Véleménye szerint bárki más is képes erre a megfelelő tudás és eszközök birtokában. „Szerettem volna megmutatni az embereknek, hogy ez elsajátítható utcai fotózásnál és igazából bárhol máshol is, mivel sokan tartanak attól, hogy odamenjenek másokhoz, és megkérdezzék őket” – fejtette ki.
„A bizalmat építeni kell azzal, ahogy az emberekre tekintünk, ahogy megszólítjuk őket” – folytatta Brendan. „Így még az ehhez hasonló tömeges – 200–300 fős – eseményeken is próbáltam külön teret létrehozni kettőnknek. Megkértem az alanyokat, hogy ne a tömegre, hanem rám nézzenek, mintha senki más nem volna körülöttünk. Ettől megnyugodtak, így tulajdonképpen együttműködtünk fotósként és alanyként, ami mindkettőnk számára feladat.”
Szóval hogyan sikerült Brendannak megteremteni a kapcsolatot az alannyal ilyen rövid idő alatt? Brendan elmondása szerint ő megkéri az alanyt, hogy nézzen az objektívbe, és próbálja megkeresni benne őt. „Ez rendkívül fontos, ugyanis gyökeresen más a látvány, mintha valaki csak a fényképezőgépre meredne. Összeszedettebbnek látszanak, mintha beszélgetnének. Ez adja meg azt az összeköttetést, amelytől jó a felvétel.”
Mivel az egy perc gyorsan eltelik, Brendannak biztosnak kellett benne lennie, hogy α7R III gépe képes tökéletesen megörökíteni a frissen kialakított kapcsolatait. És mi a legfontosabb szempont? „Élesség” – válaszolta. „A Sony-féle Eye Auto Focus funkciónak köszönhetően nem kell aggódnom, hogy a szem fókuszba kerül-e. Minden alkalommal tökéletes, még nagy blendenyílás esetén is. Az Eye AF előtt mindig fennállt a veszély, hogy abban a bizonyos különleges pillanatban a fókusz a szemhéjra vagy a szemöldökre áll be, ezért az ember gyakran izgult, hogy vajon a kezében marad-e az irányítás.”
És most? „Tudom, hogy együtt tudok működni az alannyal, és fenn tudom tartani a kapcsolatot” – mondta el Brendan. „Tudom, hogy soha nem kell aggódnom a fényképezőgép miatt, az csak a kreatív elmém kiterjesztése. Ez a legfontosabb dolog, különösen akkor, ha csupán egyetlen perc áll rendelkezésre a felvétel elkészítésére. Itt ismét a bizalmon van a hangsúly – bízom a gépemben. Ezért használok α7R III gépet; a technológia lehetővé teszi, hogy a feladatomra figyeljek.”
Mivel gyorsan dolgozik, egyszerű vakubeállításokkal, Brendan kihasználja az α7R III gép TTL-funkcióit is, ami szintén hozzátesz a szokásos munkavégzéséhez. „Régi vágású fickó vagyok – jelentette ki –, ezért a stúdióban szeretek fénymérővel dolgozni. Ha viszont nincs rá időm, a TTL sokat segít. Így az első felvétel mindig TTL volt, majd annak beállításait vittem át manuális módba, hogy teljesen a kezemben legyen az irányítás. Számomra ez amolyan hibrid fotózás, amely nagyszerű kiindulópontot ad, és ahonnan továbbfejleszthetem a felvételt.”
Brendan elmondása szerint az utolsó bizalmi kapcsolat a nézőkkel alakul ki, amikor arra kéri őket, hogy merüljenek el egy-egy képsorozatban, és kövessék annak történéseit, amelyek akár több hónap alatt és számos mérföldet megtételével jöttek létre. Az egyperces portréihoz hasonló projektjeiben a siker kulcsa a felvételek egységességében van.
„Kihívás volt egységes megvilágítást, képkompozíciót és fókuszt megvalósítani különféle helyszíneken és témákkal, de az FE 85 mm-es f/1.4 GM mellett használt, állandó felvételkészítés és vakubeállítások valódi segítséget jelentettek” – árulta el. „Szívesen fotóztam 85 mm-es széles látószöggel, és őszintén szólva ez az objektív minden alkalommal lenyűgöz. Csodálatos a portréfotózáshoz, és tovább erősíti a felszerelésembe vetett bizalmamat munka közben.”
