Fényképezőgépek és amit Bob Martin gondol róluk

Több, mint 30 év kimagasló sportfotósi munkássággal a háta mögött Bob Martin a terület egyik legnagyobb és legismertebb szaktekintélye. Két évvel ezelőtt, mivel izgatta a teljesen hang nélküli fotózás gondolata, Bob életében először kezébe vett egy α7R II-es modellt, és azóta vissza se nézett.

Sikerült két megbízás közt elcsípni Bobot, és meg is kértük, hogy meséljen egy kicsit kedvenc Sony fényképezőgépeiről és objektívjeiről.

Tulajdonképp mondhatnám, hogy Ön a technológia nagy rajongója, de csakis akkor, ha hozzátesz valamit a munkájához, így van?

Mindenféle kütyüt bevetek, ha az épp segít javítani a munkám minőségén – és hát miért is ne tenném? Akkor kezdtem el átállni a digitális eszközökre, amikor már megbízható volt a technológia, és ez az automata fókusszal is így volt. Számomra a tükör nélküli gépek jelentik a következő nagy ugrást, főleg az általuk nyújtott lehetőségek miatt.

Amikor először megpillantottam a Sony gépét, azonnal akartam egyet, mert nagyon csendes volt, ellenben nem tetszett az elektronikus képkereső. Azt mondtam magamban, ezzel meg kell barátkozni, mert több előnye van, mint hátránya. Mostanra már úgy látom, hogy ez a gép legnagyobb vonzereje, és már nem is tudnék létezni ezen funkció nélkül. Ha bonyolultabb fényviszonyok között kell portrékat készítenem, előnézetben rápillanthatok és gyorsan módosíthatom a beállítást, a csendes zár funkciónak köszönhetően pedig észre sem fogja venni az alany! Miközben én finomhangolom a beállításokat, elbeszélgetek velük, hogy megmaradjon az oldott hangulat.

A csendes zár egy hatalmas előny. Az emberek annyira hozzászoktak már, hogy amikor hallják a zár kattanását, egyből pózt vagy arckifejezést váltanak, de a csendes zárral ismét a fotós kezében lesz az irányítás; ő mondja meg nekik, mikor néznek ki jól, így nem a kattanás vezérli őket.

Akár Tiger Woods mellett is állhatok, amint a 18. lyuknál arra a gurításra készül, amivel megnyeri a tornát, és gyakorlatilag lehetetlen, hogy megzavarjam; fogalma sem lesz róla, hogy 20 képkockát készítek egy másodperc alatt.

Ahogy már korábban is említettem, szerintem a technológia fejlődése magasabb színvonalra emelte a sportfotózást, mert fényképészként nem kell többé a technikára és a pillanat megörökítésére koncentrálni. Korábban talán volt úgy, hogy a sportfotósokat másodrangú fényképésznek tekintették a sajtófotósók és a művészfotósok, mivel kizárólag a „pillanatot akarjuk megörökíteni”, de most – hogy ekkora segítséget nyújt a felszerelés – nyugodtan összpontosíthatunk a kompozíció és a megvilágítás művészi aspektusaira is.

Könnyű volt a DSLR-ről a tükör nélküli fényképezőgépekre való átállás?

Nem könnyű, egyáltalán nem. Jónéhány hónap folyamatos használat kellett ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam fotózás közben. Már évek óta használtam ugyanazt a DSLR márkát, és már ösztönösen jött minden. Először a DSLR mellett használtam a Sony gépet, és szépen fokozatosan jutottam el arra a pontra, mikor már magabiztosan bántam vele. Az egyedi funkciók beállítása sokat segített, és hála ennek, immár könnyedén hozzáférhetek az általam leggyakrabban használt funkciókhoz.

A fényképezőgépben rejlő technológia mellett – amivel nyilvánvalóan meg van elégedve – beszélhetünk esetleg az objektívekről is

Őszinte leszek – amikor először kézbe vettem a Sony-t, csak a csendes zár funkció érdekelt, és úgy gondoltam, hogy majd a DSLR-objektívemet használom egy adapteren keresztül. Kicsit azonban ormótlannak találtam így a felszerelést, és az autófókusz teljesítménye sem volt az igazi, ezért gyorsan át is nyergeltem a G Master objektívre.

Talán azért, mert nem egy régebbi készülékhez kell objektívet fejleszteni, vagy éppen mert a legújabb optikai technológiát képviselik, de a G Master objektívek valóban lenyűgöző teljesítményt nyújtanak – különösen a 70-200 mm-es f/2.8 modell – amely véleményem szerint, simán kenterbe veri a vetélytársait. Úgy gondolom, az a tény, hogy a Sony objektíveket kezdetektől fogva digitális objektívnek tervezték, hatalmas előnyt jelent; ezek modern objektívek, amelyek modern fényképezőgépekhez készültek. Azt is észrevettem, hogy a Sony objektívek rendkívül könnyedén kezelik a nagy felbontású érzékelőket, és ezáltal nekem is kevesebb dologra kell külön odafigyelnem. Ráadásul ez még a gyengébb objektívek esetében is igaz – például a 12-24 mm-es f/4 G modellre is; hogy ez mért nem tartozik a G Master objektívek közé, azt sosem fogom megérteni, mert egy rendkívül éles objektívről van szó! Ugyanez érvényes a 24-105 mm-es f/4 G-re is – az megint csak egy fantasztikus darab.

Ezek szerint jó pár objektív van a repertoárban! Van esetleg kedvenc? Ahogy már korábban is említettem, nagyon szeretem a 70-200 mm-es f/2.8 G Master objektívet, és ezt használom a leggyakrabban. Voltam olyan szerencsés nemrég, hogy be tudtam szerezni a 400 mm-es f/2.8 G Master modellt, amely szerintem minden valamire való sportfotós számára alapdarab kell, hogy legyen. A kiváló optikai teljesítmény mellett hatalmas előnyt jelent a gép könnyű súlya is, különösen az olyan fotósok számára, mint például én, akik viszonylag sokat utaznak. Meglepett az is, hogy telekonverterrel is kiválóan működik az eszköz – a fókuszálás sebessége és az élesség is kimagasló. Emellett kissé orrnehéz is az objektív, ami nagy előnyt jelent, ha épp fel kell lendíteni a gépet egy spontán fotóra. Mielőtt megvettem volna a 400 mm-es objektívet, egy 100-400 mm-es G Master modellt vittem magammal, és be kell valljam, nem vártam tőle sokat. A korábbi tapasztalataim kissé elvették a kedvem a zoomobjektívek használatától, és amikor csak tehettem prím objektíveket választottam, aztán amikor Mo Farah-t fotóztam Etiópiában, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Éppen tévéinterjúkat adott, én pedig mögötte álltam, és próbáltam egy-két minél tökéletesebb kompozíciójú portrét készíteni. Teljesen lenyűgözött a képek élessége, és most már mindenhová viszem magammal.