Fenséges falka: Afrikai oroszlánok fotózása

„Az oroszlánok fényképezése egy véget nem érő küldetés, hogy elkészíthessem az állatok királyának álomszerű képét az elveszett paradicsom közepén.” Laurent Baheux.

Egy afrikai szafarin a turisták célja, hogy a lehető legtöbb féle állatot lássák és fényképezzék le, Laurent Baheux számára viszont ez egy életre szóló munka. Mély kapcsolatot ápol az állatokkal, és még a konkrét pillanatot is fel tudja idézni, amikor megérezte, hogy az idejét azzal akarja tölteni, hogy ezeknek a különleges állatoknak a történetét bemutassa.

„Egy oroszlán állt a sziklán, a tekintete nyugodtan és higgadtan pásztázta a végeláthatatlan síkságot, miközben a szél az impozáns sörényét borzolta” – magyarázza Laurent. „Úgy tűnt, mintha eggyé vált volna az őt körülvevő természettel, és mindez a fenségesen gyönyörű reggeli fényben. Egy időtlen pillanat volt ez, optimális fényképezési feltételekkel: semmi különleges, csak egy elgondolkodtató jelenet, egy pillanat, ami visszavezet bennünket a természethez. Az a küldetésem, hogy az ilyen varázslatos pillanatokat megragadjam.”

Laurent küldetése átsugárzik erőteljes fekete-fehér képein, és sokkal többet ad vissza, mint az állatok puszta fizikai formáját. Ehelyett a saját történetük szereplőivé válnak, és Laurent azt reméli, hogy ezzel sok ember figyelmét felkelti majd, és hozzájárul a természetvédelmi törekvésekhez.

De miért is fotóz fekete-fehérben?

„Számomra a fekete-fehér a fotográfia esszenciája; csak a fény és az árnyék” – mondja Laurent. „A fekete-fehér segítségével sokkal könnyebben tudok az alakokra és a kép megkomponálására koncentrálni. A színek lenyűgözik az embert, de figyelemelterelőként is hatnak, és megakadályozzák a fényképezett alany behatóbb tanulmányozását. A fekete-fehér személyesebb értelmezést tesz lehetővé.”

Laurent három különböző Sony fényképezőgépet használ a képei elkészítéséhez – egy Sony α9, egy α7R III és egy α7 III a társa. Minden fényképezőgépnek megvan a saját célja, attól függően, hogy Laurent éppen mit próbál megörökíteni. Az α9 gépet a sebességre tervezték – lehetővé téve Laurent számára, hogy a nagymacskák sprintelését 20 képkocka/mp sebességgel rögzítse – miközben a 42.4 megapixeles α7R III a legapróbb részletek megörökítését is lehetővé teszi. Az α7 III mindenesként teszi a dolgát, jó dinamikatartományának és gyors automatikus élességállítási képességének köszönhetően.

Ami mindhárom fényképezőgépben közös, hogy Laurent az elektronikus képkereső révén megkomponálhatja és megtekintheti a képét monokróm árnyalatokban: „A Sony fényképezőgépek elektronikus képkeresője teszi lehetővé, hogy így dolgozzak” – mondja, „én pedig rajongok ezért a funkcióért. Még a kontrasztszinteket is a saját ízlésem szerint szabhatom személyre, így pedig már a kioldógomb megnyomása előtt tudom, hogy fog kinézni a kép.”

Ha a fényképezőgép be van állítva, Laurent készen áll a fotózásra. Sosem tervezi meg előre a fényképeit, ehelyett hagyja, hogy a természet írja a történetet. Az oroszlánok vad ragadozók, és a fenséges kinézetük mellett minden porcikájukból árad az állat puszta ereje.

Laurent azt mondja: „egy történet elbeszélőjeként én sosem tervezem meg a felvételeimet – tisztában vagyok vele, hogy a természet látványossága mindig gyönyörű és kiszámíthatatlan. Szeretném megőrizni ezt a nyitott és elgondolkodtató oldalát a természetnek. Nem akarok rákényszeríteni semmit. Ez egyben azt is jelenti, hogy fotósként a küldetésem vég nélküli.”

A szemtől szembeni közelség, amit Laurent megjelenít a képein, olyan érzést kelt a nézőben, mintha odanyúlhatna és megérinthetné a képen szereplő oroszlánokat. Mindazonáltal az igazság az, hogy Laurent nem csak, hogy biztonságos távolságot tart munka közben, hanem akkora távolságot, hogy lehetővé tegye az oroszlánoknak a természetes viselkedést, nehogy Laurent rájuk, és ezáltal a képre erőltesse magát.

„Gyakran kérdezik, milyen közel megyek az állatokhoz. Ami azt illeti, sosem vagyok túl közel.” Azt is elmagyarázza, hogy „általában a Sony 70–200 mm-es f/2.8 G Master objektívet vagy a 100–400 mm-es f/4.5-5.6 teleobjektívet használom, néha akár kétszerező átalakítóval is, ami 800 mm-es fókusztávolságot jelent. Ezek miatt a nyúlánk objektívek miatt tűnik úgy, hogy közel vagyok. A nagyobb látószögű képekhez, amelyek többet mutatnak a környezetből, a Sony 16–35 mm-es f/2.8 G Master objektívet is használom. Minden objektív a történetmesélés más-más részénél jelent segítséget.”

Majd folytatja: „állványt sem használok, ehelyett inkább a fényképezőgép beépített stabilizálására és objektívalapú stabilizálásra támaszkodom. Ez teszi lehetővé, hogy könnyen mozogjak, ami segít a felfedezésben és az érdekes kompozíciók megalkotásában.”

Azok számára pedig, akik a körülöttük lévő vadvilág történeteinek elmesélésébe kezdenének bele, Laurent egy kulcsfontosságú tanáccsal szolgál – „Mindig állj készen, mert a természet olyan különleges, hogy ugyanaz a jelenet nem ismétlődik meg kétszer.”