A jó úti fotózásnak nem arról kell szólnia, hogy helyszíneket pipálgatok ki a listámon. Nem azoknak az ismert célpontoknak a sorát kell meglátogatni, ahol az előttem járó fotósok állványai már kikoptatták a talajt. És nem is az a cél, hogy az alanyok úgy érezzék magukat, mint egy fotósszafari áldozatai.

Erdélyi Gábor szerint a nagyszerű képek készítésének a titka az, hogy teljesen elmerüljünk abban a világban, amely előttünk van, hogy megéljük. Végtére is, ha nem vagyunk részesei a kalandnak, akkor hogy várhatnánk el azoktól, akik a képeinket nézik, hogy beleéljék magukat?

„Számomra – mondja Gábor – az úti fotózás lényege az új élmények megörökítésének örömében rejlik. A kaland és a felfedezés öröme a fontos. Minden, amit tudnom kell az utazásaimmal kapcsolatban, az az érkezés és a hazaindulás időpontja. Nagyvonalakban megtervezem, hogy mi az, ami érdekel, de általában kerülöm a klasszikus turistaattrakciókat. A helyieket kérdezem az útvonalakról és ösvényekről, és csak akkor használok tömegközlekedést, ha tényleg szükséges. Ha tehetem, mindenhová gyalog megyek.”

„Az úti fotózásban számos műfaj keveredik, így a portré-, a természet-, a tájképfotózás, és a dokumentarista fényképészet is, – mondja Gábor – ezért az utazásaim megörökítése számomra inkább egyfajta lelkiállapot. Egy-egy túra akár négy vagy öt hétig is eltarthat, így van lehetőségem valóban átadhatom magam a kultúrának és a hely légkörének. Lényegében a túra maga a projekt – a fényképek csupán a belső élmények leképezései.”

Gábor elmondása szerint, ami igazán hasznosnak bizonyult az utazási projektjei során, az a Sony tükör nélküli fényképezőgépeire való átállás. „Az α7R III-as modellel dolgozom a legtöbbet. – meséli Gábor – Kicsi és szinte észrevehetetlen, emellett pedig könnyű is, ami létfontosságú utazás közben. Egy két hónapos út során igenis számít mekkora súlyt cipelsz magaddal minden egyes nap. A kihajtható kijelzőjének és a szupergyors fókusznak köszönhetően ez a gép a tökéletes útitárs, az Eye AF funkciója pedig a portrékészítésnél hasznos igazán.”

Gábor szerint a képkészítés könnyedsége és a személyre szabható irányítás jelentik a legnagyobb előnyt, mivel így gyorsabban dolgozhat, és könnyeben reagálhat a megörökítendő témára. „Manuális üzemmódban dolgozom, – magyarázza – és saját magam programozom be a fő gombok beállításait: ezek közé tartoznak az ISO, az AF-módok és a csendes felvételkészítési beállítások, amelyek mind praktikusak az utazási témákhoz.”

Gábor sok esetben az utazásos projektjeit használja a mindennapos szakmai munka elleni gyógyírként; a hétköznapokban portrékat, divat- és aktfotókat készít nagy magazinoknak, és két teljesen különböző megközelítést alkalmaz a két különböző munkafajta esetében.

„A portrékészítésnél minden egyes fotónál folyamatosan koncentrálok, készülök rájuk, az utazásoknál ez teljesen más. Az esetek többségében nem tudatos művészként működöm, és nem is szervezem egyetlen projekt köré az utazásokat. A benyomásaimra hagyatkozom, és élvezem az utazás és a fényképészet nyújtotta szabadságot; a spontaneitás alapvető fontosságú számomra.”

A hosszabb utazások során – mondja Gábor – néha kutatásra is akad idő; „a legutóbbi utam Japánba vezetett, és három túrát foglalt magában, ami majdnem fél évig tartott. Itt volt időm kutatni is. Az első élmények rendkívül mély benyomást tesznek az utazókra, ezért csak a felszínt látják meg.”

Annak ellenére, hogy szándékosan mellőzi a tudatosságot a munkájából, mégis van egy átfogó tematikája Gábor utazási projektjeinek; „nagyon érdekel az ember és a környezet közötti viszony – legfőképp a nagyvárosi ember által létrehozott élettér, tehát a város és annak lakói közti viszony. Ha mégis tudatosan keresek valamit, akkor azok általában a zárt szubkultúrák.” Például „Japánban nagyon magukkal ragadtak az elhagyott vidéki területek elidegenedett városai és a fürdőkultúra, az onszenek világa.” 

Ezt a megközelítést alkalmazva Gábor mindig igyekszik kapcsolatba kerülni az utazásai során megörökített emberekkel, és próbálja elkerülni, hogy a végtermék egy lesifotós módjára elkészített személytelen utcai felvétel legyen. „Sokkal jobban érdekelnek az emberek, és így jóval hitelesebben tudom elmesélni az ő és a környezetük történetét. Az egésznek a lényege, hogy megpróbálok kapcsolatot teremteni velük, miközben utazok; van amikor beszélgetést kezdeményezek velük, vagy megiszunk együtt egy sört, de van, hogy a szemkontaktus is elég.”

Az objektívek tekintetében Gábor leggyakrabban az FE 12-24 mm-es f/4 G, az FE 24-70 mm-es f/2.8 GM, és az FE 70-200 mm-es f/2.8 GM modelleket használja, mivel „rendkívül nagy teret adnak a fotók megkomponálásban, és kiváló képminőséget biztosítanak. Emellett szeretek mindig magamnál tartani egy rögzített f/1.4-es beállítású objektívet a gyenge megvilágításban készített képekhez, ilyen például az FE 85mm f/1.4 GM.”

Ennek a környezetben való igazi elmerülésnek az eredményeként – mondja Gábor – az úti fotózás egymástól eltérő témái valahogy egytől egyig egységesen egzotikussá válnak; a különálló képek egy vizuális esszévé állnak össze, amely a meglátogatott helyszínek és a megélt kultúrák valódi történetét mondják el, és egy valódi környezetben helyezik el a megörökített alakokat.