Teremtsen kapcsolatot

A jó úti fotózásnak nem arról kell szólnia, hogy helyszíneket pipálgatok ki a listámon. Nem azoknak az ismert célpontoknak a sorát kell meglátogatni, ahol az előttem járó fotósok állványai már kikoptatták a talajt. És nem is az a cél, hogy az alanyok úgy érezzék magukat, mint egy fotósszafari áldozatai.

Erdélyi Gábor szerint a nagyszerű képek készítésének a titka az, hogy teljesen elmerüljünk abban a világban, amely előttünk van – hogy megéljük. Végtére is, ha nem vagyunk részesei a kalandnak, akkor hogy várhatnánk el azoktól, akik a képeinket nézik, hogy beleéljék magukat?

„Az úti fotózásban számos műfaj keveredik, így a portré-, a természet-, a tájképfotózás és a dokumentarista fényképészet is – mondja Gábor –, ezért az utazásaim megörökítése számomra inkább egyfajta lelkiállapot. Egy-egy túra akár négy vagy öt hétig is eltarthat, így van lehetőségem valóban átadni magam a kultúrának és a hely légkörének. Lényegében a túra maga a projekt – a fényképek csupán a belső élmények leképezései.”

Gábor elmondása szerint, ami igazán hasznosnak bizonyult az utazási projektjei során, az a Sony tükör nélküli fényképezőgépeire való átállás. „Az α7R III-as modellel dolgozom a legtöbbet” – meséli Gábor. „Kicsi és szinte észrevehetetlen, emellett pedig könnyű is, ami létfontosságú utazás közben. Egy két hónapos út során igenis számít, mekkora súlyt cipelsz magaddal minden egyes nap. A kihajtható kijelzőjének és a szupergyors fókusznak köszönhetően ez a gép a tökéletes útitárs, a Szem AF funkciója pedig a portrékészítésnél hasznos igazán.”

Gábor szerint a képkészítés könnyedsége és a személyre szabható irányítás jelenti a legnagyobb előnyt, mivel így gyorsabban dolgozhat, és könnyeben reagálhat a megörökítendő témára. „Manuális üzemmódban dolgozom – magyarázza –, és saját magam programozom be a fő gombok beállításait: ezek közé tartoznak az ISO, az AF-módok és a csendes felvételkészítési beállítások, amelyek mind praktikusak az utazási témákhoz.”

Gábor sok esetben az utazásos projektjeit használja a mindennapos szakmai munka elleni gyógyírként; a hétköznapokban portrékat, divat- és aktfotókat készít nagy magazinoknak, és két teljesen különböző megközelítést alkalmaz a kétféle munka esetében.

Gábor elmondta, hogy a hosszabb utazások során néha kutatásra is jut idő; „a legutóbbi utam Japánba vezetett, és három túrát foglalt magában, ami majdnem fél évig tartott. Itt volt időm kutatni is. Az első élmények rendkívül mély benyomást tesznek az utazókra, ezért csak a felszínt látják meg.”

Annak ellenére, hogy szándékosan mellőzi a tudatosságot a munkájából, mégis van egy átfogó tematikája Gábor utazási projektjeinek; „nagyon érdekel az ember és a környezet közötti viszony – legfőképp a nagyvárosi ember által létrehozott élettér, tehát a város és annak lakói közti viszony. Ha mégis tudatosan keresek valamit, akkor azok általában a zárt szubkultúrák.” Például „Japánban nagyon magukkal ragadtak az elhagyott vidéki területek elidegenedett városai és a fürdőkultúra, az onszenek világa.”

Ezt a megközelítést alkalmazva Gábor mindig igyekszik kapcsolatba kerülni az utazásai során megörökített emberekkel, és próbálja elkerülni, hogy a végtermék egy lesifotós módjára elkészített személytelen utcai felvétel legyen. „Sokkal jobban érdekelnek az emberek, és így jóval hitelesebben tudom elmesélni az ő és a környezetük történetét. Az egésznek a lényege, hogy megpróbálok kapcsolatot teremteni velük, miközben utazok; van amikor beszélgetést kezdeményezek velük, vagy megiszunk együtt egy sört, de van, hogy a szemkontaktus is elég.”

Az objektívek közül Gábor leggyakrabban az FE 12-24 mm-es f/4 G, az FE 24-70 mm-es f/2.8 GM, és az FE 70-200 mm-es f/2.8 GM modellt használja, mivel „rendkívül nagy teret adnak a fotók megkomponálásban, és kiváló képminőséget biztosítanak. Emellett szeretek mindig magamnál tartani egy rögzített f/1.4-es beállítású objektívet a gyenge megvilágításban készített képekhez, ilyen például az FE 85mm f/1.4 GM.”

Ennek a környezetben való igazi elmerülésnek az eredményeként – mondja Gábor – az úti fotózás egymástól eltérő témái valahogy egytől egyig egységesen egzotikussá válnak; a különálló képek egy vizuális esszévé állnak össze, amely a meglátogatott helyszínek és a megélt kultúrák valódi történetét mondják el, és egy valódi környezetben helyezik el a megörökített alakokat.