Pehelykönnyű

A vadvilág megörökítésére specializálódott Kaisa Lappalainen számára ez egy kellemes meglepetésekkel tűzdelt út volt. „Korábban soha nem fotóztam még a Duna-delta élővilágát – mondja Kaisa –, éppen ezért igazán érdekes volt a saját szememmel látni. Nagyon hasonlít a botswanai Okavango deltájára, és mivel csónakkal mentünk, és sok ott megismert madárfaj itt is megtalálható, szinte olyan volt, mintha megint Afrikába csöppentem volna.”

Általában a Sony α9-es modelljével dolgozik, ez alkalommal azonban kizárólag az RX10 IV gépet használta. „Fantasztikus volt – meséli – annyira könnyű, csendes, és bármilyen körülmények vagy fényviszonyok között dolgoztam is, mindig kimagasló teljesítményt nyújtott. Kiváló felszerelés a madarak fotózásához.”

Mi vitte hát Romániába Kaisa útját? „Tavasszal a Duna-delta egy nagyon fontos állomása a vándormadaraknak – mondja Kaisa –, körülbelül 115 fajt láttunk a hét során, amikor ott voltunk. Vannak olyan madarak, amelyek csak rövidke pihenőre állnak meg, aztán repülnek tovább Európa felé, de vannak olyanok is, amelyek maradnak, és ott is raknak fészket. Elképesztő érzés, amikor rájössz, hogy egy ilyesfajta vadon létezik a nagyvárosokhoz ennyire közel.”

A terepen való fényképezéshez szükséges készségek alapvető fontosságúak Kaisa munkájában, és bár tapasztalt szafari túravezető is egyben, lényeges volt, hogy egy olyan helyi vezetőt felfogadjon, aki tudja, mikor és hol találhatók meg az egyes fajok. „Egy helyismerettel rendelkező vezető nélkül – mondja Kaisa – könnyű elszalasztani a lehetőségeket. Nekünk például nagy szerencsénk volt, hogy elkaptunk egy elképesztő naplementét és egy ködös, színpompás napfelkeltét az arra virradó reggelen. Tudtuk, hogy muszáj a legjobbat kihozni a lehetőségekből, és a vezetőm jókor kalauzolt jó helyre.”

Jókor jó helyen lenni csak egy dolog, fontos volt azonban az is, hogy a megfelelő felszerelés is adott legyen ahhoz, hogy Kaisa a legtöbbet hozza ki az alkalomból.

Az RX10 IV felettébb sokoldalú 24–600 mm-es zoomobjektívje nagyon hasznosnak bizonyult ezeknél a képeknél, ugyanis Kaisa így nagyobb látószöggel tudott dolgozni, és teljes valójába tudta megmutatni a környezetet. „Könnyen elcsábul az ember, és hajlamos az RX10 IV hatalmas, 600 mm-es nagyítását választani, – magyarázza – de ennél a projektnél szerettem volna néhány tájképet is készíteni. A 24 mm-es beállítással ez pofonegyszerű, ráadásul így gyorsan tudtam reagálni akkor is, ha kompozíciót kellett váltanom. Az RX10 IV-gyel készíthetek tájképeket, portrékat, akciófotókat, és mindezt egyetlen kis méretű géppel, anélkül, hogy váltogatnom kéne az objektíveket vagy a vázakat. Ezzel rettentő sokat nyerek a súly tekintetében!”

Kaisa számára rendkívül lényeges a méret és a súly, és számos lehetőség nyílt meg számára azáltal, hogy professzionális minőségű képeket tud készíteni egy ilyen kis fényképezőgéppel. „Természetesen a légiközlekedés során néha igencsak szigorúak a súlykorlátozások, – magyarázza – különösen azokon a kisebb járatokon, amelyek az általam látogatott vad helyekre visznek. Van, hogy fel sem engednek a repülőre a teljes felszerelésemmel! A könnyű hordozhatóság azt is jelenti, hogy messzebbre is tudok gyalogolni vagy biciklizni. Még ha épp nem is kifejezetten dolgozni megyek, akkor is magammal vihetem az RX10 IV-et, és ha felkínálkozik a lehetőség, ott a zsebemben egy 600 mm-es objektív.”

Kaisa elmondta, hogy ha épp távolról kell fotózni, az RX10 IV olyankor is megállja a helyét, a beépített képstabilizálásnak köszönhetően pedig még a legnagyobb nagyítás mellett is magabiztosan lehet dolgozni, a tollazat minden eleme tökéletesen mutat majd.

Mivel rendszeresen használja a Sony α9-es modelljét, Kaisa már hozzászokott a gép rendkívüli teljesítményéhez és sebességéhez, de mennyiben más hozzá képest az RX10 IV? „Tűélesek voltak a képek” – mondja nevetve. „Amikor az ember felszálló vagy épp a levegőben sebesen irányt váltó madarakat fényképez, akkor derül ki igazán mit is ér egy fényképezőgép, és itt a fókusz végig a madarakon maradt. Gyakorlatilag ugyanazt az AF-beállítást használtam, mint az α9-esemen; ezt használom mozgó témákhoz, vagy amikor hajóról fényképezek, mindig a folyamatos követést alkalmazom – magyarázza –, azonban amikor lesből várod, hogy a jégmadár leszálljon egy ágra, akkor az előzetes fókuszálásra kell helyezni a hangsúlyt. A 24 képkocka/mp-es sebesség lehetővé teszi, hogy felszállás és repülés közben is kövessem a madarakat, így én választhatom meg a legmegfelelőbb pillanatot.”

Ugyan a terepen való munka esetén megviseli az ember testét, ha órákon át kell az esőben fekve várni, vagy ha álcaruhában kell guggolni, hogy észrevétlenek maradjunk – mondja Kaisa –, az RX10 IV mégis mindenféle körülmények között tökéletesen dolgozott. „Az év ezen időszakában körülbelül 20 ˚C szokott lenni a Duna-delta vidékén, de mikor mi odaértünk, esett és havazott – meséli nevetve –, az RX10 IV azonban időjárásálló is. Kezdetben elgondolkodtam azon, hogy vajon bírja-e majd a mostoha körülményeket, de állta a sarat, bármi is történt.”