„A Galatasaray egy egészen más szinten motivál engem” – mondja Mine Kasapoğlu török sportfotós. Ezért amikor a futballklub felhívta Mine-t, hogy dokumentálja a csapat ausztriai edzőtáborát, a válasz nem lehetett kétséges. A Galatasaray Mine születése óta az ő csapata. „Emlékszem, hogy vörös-sárga ágyneműben aludtam, és a csapat mezét hordtam, amit a nagynéném készített”. De az isztambuli klub szeretete része Mine családi történetének is. „A nagyapám közel állt a klub alapítójához, és az evezős csapat egyik első kapitánya volt. Itt találkozott a nagyanyámmal, aki a női csapat kapitánya volt. Az anyám a Galatasaray úszója volt, és török rekordokat döntött, az apám pedig természetesen régóta tag” – emlékszik vissza Mine büszkén.

Mine az utóbbi három évben a Galatasarayt fényképezte a Sony Alpha kameráival és objektívjeivel, a klubnál dolgozva és alkalmanként sportfotósként a mérkőzéseiket is fényképezve. „Évekig fotóztam profi sporteseményeket világszerte, de soha nem fényképeztem a klubomat, ezért amikor lehetőséget kaptam erre, az fantasztikus volt. Mostanra ez majdnem egy személyes projektté vált. Sok képet küldök a sportolóknak, akik szeretik és megosztják azokat.”

A klub iránt érzett, ilyen mélyen gyökerező szeretetből kifolyólag Mine képei gyakran eltérnek azoktól a focistákról készített képektől, amelyeket jellemzően látunk. „Ezek nem a médiának vagy a sajtónak készült képek, például soha nem fotózom a másik csapatot, nem akarom, hogy akár csak megjelenjenek a képen, ami eltér attól, ahogy általában dolgozom. Csak egyetlen dolog lebeg előttem – hogy szuperhősökként ábrázoljam őket. Ahogy az úszás és más, általam gyakran fényképezett sportok esetében teszem, a pozitívumokat, a szuperhős mivoltukat akarom kiemelni, nem a vereségeiket. Mindig a pozitív érzelmeket keresem."

Mine a Sony Alpha 1 és az Alpha 9 II kamerákkal fényképez. „Imádom az Alpha 1-emet” – jelenti ki. „Tetszik a nagy fájlméret. 50 megapixellel filmezhetek, másodpercenként 30 képkockás sebességgel. Hihetetlen ez az adatmennyiség és a magas minőség, és hogy tetszés szerint vághatom a képeket, a részletek elvesztése nélkül.”

Mine Galatasaray és általában futball témájú képeinek nagy részét 50 megapixelen, másodpercenként 30 képkockás sebességgel készíti az FE 400mm f/2.8 GM OSS objektívvel. „Úgy találom, hogy a 400 mm-es gyújtótávolság jobb, mint a 600 mm vagy 300 mm a futballhoz, egyszerűen segíti a keretezést. És semmi sem múlja felül a 400 mm minőségét” – mondja. „A focihoz a tökéletes felszerelésem az Alpha 1 a 400 mm-es, és az Alpha 9 II az FE 70-200mm f/2.8 GM OSS objektívvel, amikor a játékosok közelebb vannak.” A szuperhősöket ábrázoló képekhez Mine saját szabályokat állított fel. „Nem igazán követem a mérkőzést. Szubjektíven, a labdának a képben kellene lennie, hogy a kép »jó« legyen, de én a testnyelvre is figyelek. Szeretem a játékosokat fényképezni, amikor felállnak a kezdéshez – olyan, mintha támadásra készülnének, mind egyszerre, egy csapatként. Megpróbálom elkapni ezt a pillanatot az arcukon, és f/2,8 blendével fotózok, a hátteret elmosva. Amikor a Galatasaray otthon játszik, a második félidő egy pontján a szurkolók mind feltartják a világító telefonjukat, ami csodás hátteret ad.”

A felvételkészítés több, mint csak a focisták fényképezése; a lényeg egy adott időpillanat és egy lehetséges történelmi esemény elkapása. „Néha varázslatot érzek, és ez vonz engem. Valami ilyesmi történik a Galatasaray-nál, és tart folyamatosan. Ha a csapat megtáltosodik a Bajnokok Ligájában, és továbbjut a negyeddöntőbe, az elődöntőbe… vagy ki tudja? Ott akarok lenni, hogy megérintsen a varázslat.”

A hosszú szezon sok elmesélni való történetet szül majd. A nyáron kezdődött, amikor Mine a török klubot választott hazájában, Ausztriában fényképezhette, ahová a csapat a szezon előtti edzésre és barátságos mérkőzésekre utazott. Az előszezon az érkező szezonra várakozás izgalmában telik, és idén különösen két játékos körül forr a levegő. „A klubunk egy csodás időszakot él meg, amelyben ilyen játékosok, mint Mauro Icardi és Victor Osimhen érkeznek, akiknek hatására mindenki ismét beleszeret a labdarúgásba Törökországban. A fiúk újraélesztik a foci szeretetét a gyerekekben egész Törökországban” – meséli Mine izgatottan.

„Olyan sokat jelent nekem ez, és olyan jó érzés, amikor a sportolóknak tetszenek ezek a képek, és megosztják azokat. Dokumentálni akarom ezt az időszakot, és visszaadni valamit a klubnak, amelynél felnőttem.”