Sodródj az árral

Tolis ekkor már rendkívül tapasztalt utazó volt, bejárta Mexikót és Közép-Amerikát, a fényképészet pedig az utazásai szerves részévé vált. Teljesen természetes dolog lett, mondja. „Nem a pénzért kezdtem el fényképezni, és el is utasítottam ezt a felvetést, amikor az emberek rákérdeztek. Egyszerűen csak élveztem, hiszen ez is része volt annak, hogy más világokban elmerültem.”

Ez nagy hatással volt a fotózási stílusára is, amely saját bevallása szerint egyszerűen egy kreatív áramlatra épül. „Elengedek mindent, – mondja Tolis – nincsenek elvárások vagy kívánalmak, csak fogom a gépem és sodródom az árral. Úgy vettem észre, így tudom igazán megragadni egy hely, egy táj vagy az ott élő emberek lényét.”

Ahhoz, hogy sodródj, szabadnak kell lenned, és Tolis szerint részben azért is olyan vonzók a Sony kamerái, mert rendkívül könnyű mozogni velük. „Azok a gépek, amelyeket Nepálban használtam, például az α7S II és az α7R II, rendkívül nagy teljesítményűek, – magyarázza – de egyben könnyűek is. A súly mindig fontos tényező, mert sokat kell túrázni, így az ember próbál minden fölösleges grammot lefaragni. A videózáshoz állványt, drónt és stabilizátort is szoktam magammal vinni, így azért van súlya a felszerelésnek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a súlynak még nagyobb jelentősége van, amikor az ember 5000 méter magasban jár a hegyekben, és minden lépéssel fogy a szusz. A fényképezőgép teszi dolgát, és nagyszerű képeket csinál, te vagy az, akinek tartania kell a lépést!”

Egy másik dolog, ami segít Tolisnak sodródni az árral az az, hogy a Sony felszerelése messze nem olyan rémisztő, mint például a nagyobb DSLR gépek. Például, amikor rendkívül kifejező portrékat készített nepáli útján, arra lett figyelmes, hogy „természetesebben viselkednek az emberek, mint amikor egy nagyobb DSLR modellt használsz, – magyarázza – kevésbé vagy feltűnő. Nem olyan gyakran ismerik fel benned a hivatásos fotóst, könnyebb névtelennek maradni, és beleolvadni a pillanat valóságába.”

Tolis egyik lenyűgöző portréja, amelyen egy narancssárga ruhába öltözött szádhu látható a katmandui Pashupatinath templomnál, tökéletesen példája ennek. „India és Nepál minden sarkából érkeznek ide zarándoklatra, – meséli – és vannak közöttük, akik csak megjátszák magukat, pénzt kérnek, ha le akarod fényképezni őket, különösképp, ha azt hiszik, hogy hivatásos vagy. De ezzel a férfival beszélgettem is, jól megértettük egymást, és örült neki, hogy lefényképeztem.”

Az utazásai során készített portrékhoz Tolisnak szüksége volt az α7R II és az α7S kiváló fókuszálási és exponálási funkciói által nyújtott előnyökre, valamint arra, hogy az ő kötetlen stílusához igazodva reagáljanak és alkalmazkodjanak a gépek. „Egy kis sötét kunyhóban készítettem a portrét a nőről, – meséli Tolis – ahová ebédre hívtak meg. Csak úgy, mint a többi fotómnál, kizárólag természetes fényt használtam, ami az ajtón szűrődött be, így ISO 3200-as és f/1.4-es beállítást alkalmaztam az FE 35mm-es f/1.4 ZA objektíven a megfelelő exponálás érdekében. Az α7R azonban annyira jól szabályozza a zajt, hogy alig lehet látni.”

Az alkalmazkodási képesség az egyes jelenetek szembeállítása miatt is fontos Tolisanak: „Mindig próbálok az adott pillanatban maradni, és nem a fényképezőgépre koncentrálni; igyekszem magabiztosan csinálni a dolgom.”

Vegyük például ezt a képet a katmandui Baudhanáth templomról. „Három napig maradtam a templom közelében – meséli Tolis – és vártam, hogy megérkezzen a fény. Szeretek fénnyel szemben fotózni, hiszen ez nagyszerű eszköze az érzelmek közvetítésének, ezért fontos, hogy bízzak a felszerelésemben. Tudtam, hogy az α7R II dinamikus tartománya megbirkózik majd a templom mögött felbukkanó nappal, és az épület világos és árnyékos részeit is megörökíti, miközben egy másik géppel valószínűleg túl sötét vagy kiégett képet kaptam volna.”

Tolis utazási projektjeivel szeretné az értékmegőrzés gondolatát is elültetni az emberek fejében. „Több módja van a figyelemfelkeltésnek, – magyarázza – de számomra az utazás célja, hogy a bolygónkat lenyűgözővé varázsoló vidékekről és emberekről alkossak és adjak tovább történeteket. Meggyőződésem, hogy egy embernek sem áll szándékában olyasvalamit elpusztítani, ami szép; ami szép, az az elménkre és a jólétünkre is serkentően hat.”

És hogy Tolis szerint miként járulhat hozzá a fotózás az értékmegőrzési erőfeszítésekhez? „Úgy hiszem, minél több ember figyelmét tudom felhívni a bolygó szépségeire, annál valószínűbb, hogy az emberek meg is őrzik ezen értékeket. Mindennel összekapcsolódik az életünk, és a jólétünk függ a bolygótól.”