„A Déli-sark egy teljesen más világ” – meséli Maciek Jabłoński filmrendező egy olyan ember nosztalgikus áhitatával, aki valóban megjárta a bolygó utolsó nagy vadonját.
A Déli-óceán még úgy is egy kegyetlen és veszélyes környezet, hogy „már több mint 100 éve kutatják, valamint modern technológia segít bennünket a navigációban és a biztonságunk garantálásában”. Félelmetesen élethű képet kapunk a térség minden veszedelméről és gyönyöréről Maciek első egész estés dokumentumfilmjében, melynek a címe „Selma – Egy kaland a világ végéről”. A film egy lengyel jacht, az S/Y Selma Expedition, valamint 11-fős legénységének útját mutatja be, amely során a Ross-tengert járták be, a világ leghidegebb és legdélebbi vizeit.
Macieknek sikerült egy olyan filmet összevágnia a Ross-tengeri expedíció és a „jacht többi antarktiszi expedíciója” során a környéken készült felvételekből, amely nem csak a legénység eredményeit mutatja be, hanem azt is, hogy milyen erős jellemet kíván egy ilyen kis hajóval keresztülnavigálni ezeken az izgalmas, ámde halálos vizeken. „Én nem voltam a legénység tagja a Selma Ross-tengeri expedíciója során – akkoriban még nem ismertem a csapatot –, viszont az egyik barátomtól hallottam erről a kihívásról, ezért úgy döntöttem, részt veszek a Selma egy későbbi útján, amelyre az antarktiszi tavasz elején került sor, és végül, mint rendező és operatőr utaztam a csapattal, hogy képernyőre vihessem a történetüket.”
A Selma fedélzetén való forgatás, ahogy azt az ember várná, néhol igencsak trükkösnek bizonyult, különösképp, hogy Maciek a legénységben is szolgált és „ugyanazokat a feladatokat kellett ellátnia, mint mindenki másnak: strázsálás, kormányzás, és így tovább.” Az archív felvételek összeállításához, majd a filmnek a saját felvételeivel való kiegészítéséhez igen keményen kellett dolgoznia, épp ezért fontos volt, hogy mindig kéznél legyenek a fényképezőgépei, amikor reagálnia kellett egy adott lehetőségre. „Fényképezőgéppel aludtam, azzal mentem őrt állni, de még a WC-re is magammal vittem!” – mondja nevetve.
Mivel szigorúan korlátozva volt a fedélzetre felvihető csomag mérete, muszáj volt kis méretű, könnyű, és mégis nagy teljesítményre képes filmes felszereléssel készülnöm.
„Szinte az egész filmet Sony felszerelésen forgattam” – magyarázza Maciek. „A 2015-ös Ross-tengeri expedíciót többnyire a PXW-X70-as modellen örökítették meg, amely a minőség és a mozgékonyság tökéletes elegyét testesíti meg. Elsődleges és másodlagos vázként az Alpha 7 III és az Alpha 7R III modelleket vittem magammal az útra. Olyan fényképezőgépekre volt szükségem, amellyel videókat és állóképeket is készíthetek, mindezt moziminőségben – és a Sony Alpha 7 sorozata az egyetlen Full-Frame készlet, amely mindezen tulajdonságokat egyesíti. Emellett az FS5 modellel is dolgoztam; ez volt az első számú opcióm, amikor a szárazföldön kellett fényképezni a Selma-forgatás alatt. Az FS5-ben azt szerettem nagyon, hogy rendkívül kompakt, mindazonáltal az Alpha 7 kapta a főszerepet a projekt során.”
Azon az előnyükön túl, hogy „Full-Frame érzékelő található ilyen kicsi és kompakt vázban”, Maciek a felvételek elkészítése során nagy mértékben hagyatkozott az Alpha gépek beépített képstabilizálására (IBIS), „mivel külső gimbalt nem használtam. Emellett a jobb minőség érdekében S-Log formátumban is fényképezhettem, és ilyenkor 50p/100p módban dolgoztam, hogy később az utómunkálatok során szabadon változtathassam a képkocka/mp beállítást. Ezen túl a kamerák akkumulátorteljesítménye is kiváló, és masszív, időjárásálló kialakításuk van, ráadásul rendkívül gyenge fényviszonyok közt is képesek szinte ugyanazt a képminőséget hozni – ezek mind elengedhetetlen tényezők voltak egy ilyen megpróbáltatásokkal teli hajóút során.”
Mivel volt, hogy nem csak a Selma fedélzetéről, valamint az árbóc tetejéről kellett képeket készítenie, az Alpha fényképezőgépek nyújtotta rugalmasság nagyon kapóra jött Maciek számára. „Így visszagondolva, – meséli Maciek –, ha egy nagyobb gépet vittem volna magammal, nem tudtam volna vele dolgozni. Higgyétek el – amikor a világ végén hajóztok, és folyamatosan jéghideg víz ömlik a fedélzetre, biztos, hogy nem arra fogsz figyelni, hogy hogyan bánj az ormótlan nagy kameráddal! A tengeren való fényképzésben a legnagyobb kihívás számomra a saját gyengeségeim leküzdése volt, például a tengeri betegség vagy épp az, hogy munkára ösztökéljem magam, és a képekre összpontosítsak. Néha rettentő nehéz volt.”
A Drake-átjárón való átkelés során tomboló vihar és a hatalmas hullámokkal küzdő legénység megörökítésétől kezdve egészen a szikrázó Ross-selfjég gyönyörű és kísértetiesen nyugodt látképének filmezéséig a Selmát „kétségtelenül a legszélsőségesebb körülmények közt készítettük el” – mondja Maciek. „Ráadásul nekem ez volt az első találkozásom a Déli-sarkkal. Ha a felszerelésem nem segített volna abban, hogy megalkossam ezt a filmet, valószínűleg soha nem is jutok el oda. Azt gondolhatjuk, hogy ma már az Antarktisz felfedezése jóval könnyebb a modern navigációnak és a jól felszerelt hajóknak köszönhetően, azonban itt nem csak a technológia vívmányain múlik a dolog. Mindig az ember volt, és az ember is marad a leggyengébb, de a legerősebb láncszem is. És ahogy a legénység egyik tagja fogalmaz a film végén, a Ross-tengeri expedíció jól bizonyítja, hogy ha valamit nagyon akarunk, akkor az igenis lehetséges, függetlenül attól, hogy kik vagyunk.”
