A káoszból rend – ez írja le tökéletesen Jorge Miguel Jaime Báez fotóművészetét. Jorge összegyűjti az esküvő összes érzelmét és kiszámíthatatlanságát, majd dokumentarista stílusú sorozattá fűzi, olyan pillanatokat is megörökítve, amelyeket egy normál esküvői fotós valószínűleg elmulasztana. És ezek a pillanatok különben elvesznének. Ezért olyan különlegesek Jorge képei.
A ceremóniára várakozó menyasszony csak egy példa arra, hogyan működik az őszinte megközelítés, amikor a nyers érzelmeket kell megörökíteni. Jorge ezt így magyarázza:
„Korábban megállt anyja bekeretezett képe előtt, aki két évvel korábban hunyt el. Először elkéstem, ezért csendesen vártam a helyemen, beállított expozícióval és fókusszal. Ő ismét közelebb jött, és én kattintottam. Kicsit meg kellett döntenem a fényképezőgépet, hogy minden a helyére kerüljön. A háttérben az apa sziluettjének mindenképpen a képre kellett kerülnie, hogy teljesen tisztán érezhető legyen a magány. Ez lett a menyasszony kedvenc képe.”
Jorge megközelítése személyes tapasztalatokból ered: saját 2006-os esküvőjéből, és egy olyan pillanatból, amelyet senki sem örökített meg, csak ő és akkori menyasszonya, valamint fotós társa, Maria emlékszik rá.
“María megkérdezte, melyik fülbevalót viselje, és a közönyös válaszomat hallva megkérdezte, mi a baj. Ideges voltam, és nem tudtam beszélni. Erről a napról ez a legerősebb és legszebb emlékem, amely a lényeget szimbolizálja: az életem jelenét és jövőjét.”
A fotós, akit felfogadtak, sajnos odakint ücsörgött, és rájuk várt. Jorge emlékszik, milyen csalódott volt a pár, amikor meglátták az elkészült képeket. „Amikor megláttuk a nap során készült képeket” – tűnődik Jorge –, „tudtuk, hogy semmit sem adnak vissza abból, amit éreztünk.” Ez volt a fordulópont, az a pillanat, amikor rájött, hogy változtatnia kell fotózási stílusán, és arra kell összpontosítania, ami a legfontosabb: „az emberekre, a szenvedélyeikre és az érzéseikre: az esküvő történetére.”
A kendőzetlenül őszinte stílust – állítja Jorge – az adja, hogy elmerülünk a káoszban. Az örömben, a szomorúságban, a lármában és az idegességben. Magában az életben. Mindennek elsősorban a bizalom a kulcsa. „Ki kell vívnod elég bizalmat ahhoz, hogy olyan helyeken és helyzetekben is jelen lehess, ahova más személyek nem juthatnak be. Úgy kell jelen lenned, mintha ott sem lennél – nem veszel részt, nem adsz véleményt, csak dokumentálsz. Ha beavatkozol, ha módosítasz, ha rendezel, akkor az összes esküvő ugyanazt a mintát fogja követni. Ha viszont hagyod a dolgokat maguktól alakulni, lenyűgöző helyzetekre fogsz rácsodálkozni, és rendkívüli pillanatokat fogsz megörökíteni. Nyitott hozzáállással megyek az esküvőkre, készen állva az érzelmek rögzítésére.” Az esküvői fotózáshoz Jorge testre szabja a fókusztávolságot a kamerán belüli körbevágással, hogy hatékonyan megnövelhesse. „Az α7R III lehetőséget ad arra, hogy testreszabjak egy gombot 42 megapixeles Full Frame formátumban, vagy APS-C levágással 18 megapixelesen készíthessek felvételt, tehát az 55 mm-esem hasznos kis 82 mm-essé változik. Imádom ezt az újítást, és hogy gyorsan válthatok rá.”
Jorge tudja, milyen fontos ismerni a párt, hogy mit szeretnek, mire kíváncsiak, hogyan éreznek, így felkészülhet azokra a pillanatokra, amikor a legőszintébb felvételeket készítheti. A menyasszonyi csokor alatt két fénykép volt, mely a menyasszony nagyszüleit ábrázolta. Jorge készített pár képet, de nem találta őket elég impozánsnak. Miután beszélt a párral, rájött, milyen fontos, hogy ez a kép tökéletes legyen, ezért módosított az irányon.
„Ahogy közeledtünk, tisztán láttam a két képet, és őt a háttérben, ezért úgy döntöttem, ezt a képet örökítem meg, amelyen nem látszik teljesen a menyasszony. Meg akartam mutatni az idő és a generációk elmúlását, és az idősek iránti tiszteletet. Ez volt az utolsó kép, amely az idős hölgyről készült, aki néhány nappal később elhunyt.”
Jorge azt szereti különösen az esküvői fotózásban, amikor sikerül elkapnia egy különleges, őszinte pillanatot, és az ereit elárasztja az adrenalin. Különösen akkor, ha azt a képet sikerül megörökítenie, amelyet keresett és a fejében megtervezett. „Ezen a képen” – magyarázza – „Veronica egy különleges emléket készített anyja számára, de mivel az anyjánál nem volt szemüveg, Veronica olvasta fel neki. Az érzelmek lassan fokozódtak, és el kellett döntenem, melyik pillanatot örökítsem meg, ezért az ölelésre koncentráltam, de a jobbra látható lányokat is belevettem a képbe.”
„Ahol káosz van, én ott vagyok! Épp a fényképezőgépem hátsó képernyőjét használtam, amikor megláttam, hogy egy gyerek fut felém jobbról. Nem szóltam hozzá, és ujjamat a kioldógombon tartottam. Szerencsém volt, mert a gyerek lábait sikerült lefotóznom. Ez ösztön – ha valami azt súgja, exponálj, akkor tedd azt – ez különböztet meg másoktól: a kíváncsiság, az erősségek és a gyengék.”
Jorge számára a tökéletes kép elkészítése nem egyenlő a sztereotípiák és a divat követésével, vagy a díjakról való álmodozással – hanem az érzelemgazdag pillanatok megragadásáról szól.
Ez a kép a vőlegényről, Juan Carlosról Jorge egyik kedvence. Juan Carlos ideges volt a ceremónia előtt, és egyedül akart maradni. Amikor Jorge rátalált, Juan nagyon nyugtalan volt, és Jorge tudta, hogy ezt a pillanatot mindenképpen meg kell örökítenie: „Felállt, és járkálni kezdett az étkezőasztal körül. Én pedig felkészültem a felvételre. Juan az asztalra tette a kezét, és egy nagyot sóhajtott. Majd így szólt: „Jorge, látod, hová jutottam?”
Jorge számára ebben a pillanatban testesült meg mindaz, ami miatt a fotózás a szenvedélye: „Ez mindent elmondott: hogy milyen fontos számukra ez a nap, hogy Juan mi mindenen ment keresztül, és hogy milyen jövő vár rá. Ezért olyan fontos megörökíteni ezeket a pillanatokat, őszintén és hittel.”