Az esküvői fotós szerepe

Én úgy látom, hogy az esküvői fotózás szerepe az, hogy tovább adjuk az emlékeket a következő generációnak. Hogy neveljük a gyerekeket, és hogy megörökítsük a család életében oly fontos szerepet betöltő nap emlékét. Épp ezért az esküvői fotózásokon amellett, hogy természetesen szem előtt tartom a „hős” imázst, a fotóriporteri szerepbe is bele kell bújnom, hogy a teljes történetet megörökítsem.

Ez azonban több puszta dokumentarista fotózásnál. Megannyi különböző stílus és technika ötvöződik benne. Helyszín- és eseményfotózás, csendélet-, portré- és tájfotózás is – fel kell készülni rá, hogy mindegyikre szükség lesz, ráadásul nagyon rövid idő alatt. Éppen emiatt egy olyan gépre van szükségem, amelyik mindezen különböző helyezetekben a segítségemre van – ezért használom a Sony α7 III-at.

A Sony α7 III és a dinamikatartomány

Számomra a Sony α7 III olyan, mint egy toll, mint egy eszköz. Egy tollal azt írok le, amit csak szeretnék, és az α7 III modellel is azt örökítek meg, amit csak akarok. A gép könnyű, nagyszerű képstabilizálással rendelkezik, két memóriakártya-nyílás van rajta, a képminőség egyszerűen csodás, és a dinamikatartománya is óriási.

Rendkívül fontos a dinamikatartomány, ugyanis a világítás nem mindig a legjobb. Esetenként gyenge fényviszonyok között, máskor erős fényben kell dolgozni, de bármilyenek is legyenek a körülmények, a menyasszony ruhájának minden részletét meg kell örökítenem, méghozzá anélkül, hogy túlexponálnám a felvételt. A Sony α7 III dinamikatartományának köszönhetően ez sosem okoz gondot. Az egyik trükköm, hogy kissé alulexponálom a felvételt, hogy a ruha hangsúlyos részeit biztosan megörökítsem, majd az utómunka során növelem az árnyékok fényerősségét az ottani részletek visszaadásához.

A fényképezőgép beállításai és az objektív

Két α7 III-as fényképezőgépet szoktam magammal vinni az esküvőkre; mindkét vállamon ott lóg egy-egy. Van az α7 III-nak egy nagyon hasznos funkciója, amellyel az egyik fényképezőgépen elmentett beállításokat egy SD-kártya segítségével átvihetem egy másikra. Így mindkét fényképezőgépet mindig ugyanolyan beállításokkal tudom használni – minden beállítás, az összes egyedi gomb, és minden más is megegyezik, így nyugodtan kézbe vehetem bármelyik gépet.

A bal vállamon szoktam vinni az α7 III-at, amelyet vagy az FE 28 mm-es f/2 vagy az FE 35 mm-es f/1.8 objektívvel párosítom. Hihetetlennek tűnhet, de a Sony G Master sorozat összes objektíve megvan, az FE 28 mm-es f/2 és FE 35 mm-es f/1.8 modellek azonban könnyebbek, és nagyon élesek is. A nyári esküvőszezon során van, hogy napi szinten fotózok esküvőket, így számomra ezek az objektívek jelentik a minőség, a méret és a súly tökéletes ötvözetét. Egész nap dolgozhatok velük, anélkül, hogy aztán fizikailag megérezném. Emellett pedig közeli, nagy részletességű képek készítésére is alkalmasak.

A jobb vállamra pedig a másik Sony α7 III fényképezőgép kerül, amelyre a Sonnar T* FE 55 mm-es f/1.8 ZA objektívem tettem fel. Ahogy már mondtam, választhatnám az 50 mm-es f/1.4 modellt is, de az 55 mm-es f/1.8 objektív képminősége egyszerűen fantasztikus, emellett pedig kisebb és könnyebb is. Nyilvánvalóan a G és a G Master sorozat által nyújtott képminőség lenyűgöző, de ezek a középtávú objektívek is kivételes minőséget biztosítanak.

Fókuszban az arc

Az α7 III-mal nagyon könnyen fókuszálható az objektív. Ha valamilyen mozgást szeretnék megörökíteni, például, ahogy a menyasszony vagy a vőlegény sétál, akkor mindig a „Folyamatos fókusz” üzemmódot használom a témakövető üzemmóddal együtt. Portréknál az Eye AF funkcióval fókuszálok pontosan az alany szemére, így soha nem maradok le a pillanatról, és minden egyes portréképemen tökéletesen fókuszban vannak az alany szemei.

Van még egy trükk a tarsolyomban: mindig be van kapcsolva az Arcfelismerés és az Arcregisztrálás funkció. A nap elején mindig készítek egy egyszerű portrét a menyasszonyról és a vőlegényről az Arcregisztrálás funkcióval. Ez a funkció egyszerűen lenyűgöző; amikor a gép több arcot érzékel egy adott képen, automatikusan ráfókuszál a menyasszony vagy épp a vőlegény arcára, ha ők is rajta vannak a fotón. Még a prioritást is beállíthatom rajta, vagyis mondhatom, hogy a menyasszony arcára fókuszáljon jobban, mint a vőlegényére.

Ezeknek a fókuszálási funkcióknak hála én a munka legfontosabb részére összpontosíthatok – az érzelmek megörökítésére. Készen kell állnom, hogy megörökítsem a vőlegény tekintetét, amint először megpillantja a menyasszonyt, amikor az oltárhoz vezetik. Nekem azzal nem kell törődnöm, hogy milyen az arckifejezése – mosolyoghat vagy épp sírhat is; én azt tudom, hogy nekem hitelesen kell megragadnom a pillanatot, hogy ő élete végéig bármikor felidézhesse azt.