Ha az ember fotósként magazinok vezércikkeihez készít portrékat, tudnia kell főzni. Úgy értem, hogy ugyanabban a magazinban, ugyanannál a fotóalanynál különféle típusú arcképekre van szükség, tehát tudni kell, hogyan készítsük el ezeket.

Különféle képek, különféle céllal

Amikor címlapfotót készítünk, el kell érni, hogy a fotóalany kapcsolatot létesítsen a képre ránéző személlyel; tehát a fotóalanynak egyenesen a kamerába kell néznie. Itt sokkal inkább hagyományos arcképről beszélhetünk.

A magazin oldalain a kiemelt cikkhez négy-öt különböző arcképet kell készíteni különféle helyzetekben. Bármit is kell fotóznom, mindig a Sony Alpha 7R III gépet használom. A 42,4 millió képpont megadja a számomra szükséges felbontást a stúdióban és a különféle helyszíneken is. Rengeteg különféle típusú felvételhez alkalmas. Szeretem elegyíteni a klasszikus portrék és a hírességekről készült arcképek stílusjegyeit. Viszont úgy kell fotózni az alanyt, hogy a magazin sikeresen el tudja mesélni az illető történetét.

Itt vannak például az argentin focista, Paulo Dybala képei, amelyeket a Vanity Fair magazin olasz kiadása részére készítettem. Noha a címlapfotó a klasszikus portrékat idézi, a magazin oldalain lehetőségünk volt többet megmutatni a személyiségéből és karakteréből a története elmeséléséhez.

Nagyszerű volt a helyszín – a Fiat autógyár tetején voltunk Torinóban, ugyanis itt játszik Dybala a Juventus F.C. színeiben. A helyszín kapcsolódik a történethez, ugyanis a Fiat tulajdonosának birtokában van a labdarúgóklub is. Ezért Paulo Dybala az ikonikus tetőn rúgta a bőrt nekünk, miközben a háttérben láthatóak voltak a lakóházak, ahol a gyári munkások többsége lakik. Érdekes kép ez, amely az egész város történetét láttatja.

Együttműködés a fotóalannyal

Amikor fotózunk valakit egy magazin számára, nem egy természetes jellegű kommunikáció történik. A fotósnak és a fotóalanynak is jó színésznek kell lennie. Persze az ember megpróbál természetesen viselkedni, de amikor a fotóalany utasításokat kap, a fotósnak pedig adott elképzelései vannak, egyáltalán nem természetes és magától értetődő az interakció a portréfotózás során.

A Sony Alpha 7R III számos funkciója segíti a fotóalannyal való munkámat a fotózás során, de talán a legfontosabb mégis a Szem AF. Ez segít biztosítani, hogy a szemek minden alkalommal élesek legyenek a felvételen. Nem kell a szükségesnél több energiát szentelnem a fókuszra, így jobban tudok koncentrálni a fotóalannyal való kapcsolatteremtésre.

Előfordul, hogy a fotóalany kifejezetten természetes hatású képet szeretne, viszont ez unalmas hatást kelthet. Ha úgy érzem, hogy a fotózás ebbe az irányba mozdult el, és energiára van szükség, néha elkiáltom magam, hogy reakciót váltsak ki – ez lehet akár egy mosoly, kíváncsiság, vagy a meglepetés tükröződése a fotóalany arcán, de mindenképp energiát ad, és segít megtörni az unalmas helyzetet.

Légy egyedi az objektívek segítségével

Noha a portréfotózásnál a 85 mm-es objektív számít klasszikusnak, én a leggyakrabban mégis a Sony FE 24–70 mm-es f/2.8 GM objektívjét használom. Ez ugyanis lehetővé teszi a keret gyors módosítását, ami rendkívül fontos a számomra – különösen akkor, ha mozgó témával dolgozom.

A másik objektív, amelybe mostanában beleszerettem, az FE 200–600 mm-es f/5.6-6.3 G OSS objektív. Egy 85 mm-es objektívvel viszonylag közel kell lenned a fotóalanyhoz, a hosszabb fókusztávolság viszont azt jelenti, hogy távolabbról tudsz fotózni, és így merőben eltérő képeket tudsz létrehozni.

Itt van például Roberto Saviano, akit egy magazin címlapjára fotóztam. Saviano egy közismert író, aki a maffiáról és az olaszországi szervezett bűnözésről írt sikerkönyveket. Helyszíni fotózás keretében, egy tengerparton készítettem róla felvételeket, ahol megkértem, hogy lazítson, és csak sétáljon a homokdűnék között. Ez nagyszerűen működött, mert lehetővé tette, hogy az író szabadnak érezze magát, hiszen nem közvetlenül egy fotós előtt kellett állnia. Mivel távolabb tudtam elhelyezkedni és hosszabb objektívet használtam, olyan viselkedést tudtam nála megörökíteni, amelyre esélyem sem lett volna akkor, ha csupán néhány méterre állt volna tőlem.

Az évek során megtanultam, hogy az esztétika nyilvánvalóan nagyon fontos – hiszen az a dolgom, hogy gyönyörű képet alkossak –, de az ember valódi szépsége mindenekelőtt a személyiségéből árad. Fotózáskor az a legfőbb célom, hogy kiemeljem a fotóalany személyiségét – és az Alpha 7R III gépemtől kapott eszközöknek hála tényleg koncentrálhatok a köztem és a fotóalany közti kapcsolatra, így a lehető legjobb felvételek jönnek létre.