Szeretné belevetni magát a nagy felbontású hang izgalmas (és néha igazán lehengerlő) világába? Rengeteg tudnivaló van a nagy felbontású hanggal kapcsolatban, azonban könnyű elveszni a szaknyelv rövidítéseinek és zavarba ejtő kifejezéseinek tengerében.
Ne aggódjon. A Sony célja, hogy felvértezze Önt a nagy felbontású hanggal kapcsolatos tudással, így igazi audioszakértővé válhat és a lehető legjobb zenei élményben lehet része.
Íme a nagy felbontású hanggal kapcsolatos, a zenerajongók körében mostanában gyakran használt alapvető kifejezések listája és definíciói:
Nagy felbontású hang:
A zene titkosításához és lejátszásához a CD-lemezeken és MP3-fájlokban alkalmazottnál nagyobb mintavételezést használó hang. A tűéles tisztaság és az apró részletek jellemezte nagy felbontású hanggal úgy kelnek életre a kedvenc dalai, hogy több adat marad meg, mint az eredeti felvett zeneszámok MP3-fájlokká történő átalakítási folyamata során. A nagy felbontású hang fájlformátumai többek között az alábbiak: WAV, DSD, ALAC, FLAC és AIFF.
DSD vagy PCM:
Két fő módja van a hangfelvételek digitálisan használható formátumúra történő feldolgozásának/titkosításának – a PCM és a DSD. Ha igazán tömören szeretnénk fogalmazni, azt mondhatnánk, a PCM segítségével könnyebb dolgozni. A DSD a hangstúdiókban használt archiválási mesterformátum, és egyesek szerint a DSD biztosítja az eredeti analóg forráshoz legközelebbi digitális fájlmintákat. Íme a két módszer jellemzői:
DSD:
A Direct Stream Digital (DSD) technológia impulzussűrűség-modulációt alkalmaz az audiojelek titkosítására a digitális adathordozókon. A technológia által kínált mintavételezés vagy 2,8224 MHz-en vagy 5,6448 MHz-en történik, amely a CD hang-mintavételezés 64-szeresének, illetve 128-szorosának felel meg.
PCM:
A PCM, azaz impulzuskód-moduláció (Pulse Code Modulation) egy olyan technológia, amely a szabványos audiojeleket digitális hanggá alakítja. Ez a digitális hang szabványos formája a számítógépek és CD-lemezek esetében. A jel amplitúdóját azonos időközönként mintavételezik, majd minden egyes mintát a legközelebbi értékre korlátozzák digitális lépések sorával.
Veszteséggel járó:
A veszteséggel járó fájltömörítés adat- és minőségvesztést eredményez az eredeti verzióhoz képest, és a módszer leginkább az MP3 és AAC fájlokhoz köthető. Az eredményként kapott fájl az eredeti változatnál kisebb helyet foglal, a minőség azonban jelentős mértékben romlik.
Veszteségmentes:
A veszteségmentes tömörítés lehetővé teszi az eredeti adatok szinte tökéletes helyreállítását a tömörített adatokból különböző algoritmusok segítségével. A veszteségmentes adatok fájlméretei általában nagyobbak a veszteséggel járó fájlokénál, a hangminőség azonban lényegesen jobb. Ilyen fájlformátum például a FLAC és az Apple Lossless.
Tömörítetlen:
A tömörítetlen hang pontosan az, aminek hangzik: eredeti adatok tömörítés nélkül. Általánosságban a legjobb hangminőség az olyan tömörítetlen hangfájlokból származik, mint például a WAV és AIFF formátumok. A tömörítetlen hang hátrányai többek között a fájlok által elfoglalt nagy hely, valamint az ezen fájlok megnyitásához és lejátszásához szükséges sávszélesség.
kHz/bit:
Ez a mintavételezési frekvencia bitmélység szerinti szabványos megnevezése.
A kilohertzek száma (kHz)
a mintavételezési frekvenciát méri, ami azt jelenti, hogy másodpercenként hányszor történik mintavétel a hangból. Így a magasabb kHz szám jobb hangminőséget jelent.
A bitmélység
azt méri, hogy mennyi bit (vagy milyen mennyiségű adat) van az egyes mintákban. A bitmélység közvetlenül megfelel az egyes minták felbontásának. Minél nagyobb a bitmélység, annál jobb a hangminőség.
Most, hogy már birtokában van a nagy felbontású hanggal kapcsolatos kifejezéseknek, szánjon egy kis időt arra, hogy a valós életben is megismerkedjen velük.
Az összes kedvenc zeneszámát megtalálhatja nagy felbontású hanggal.
