OBJEKTÍVEK ALAPTULAJDONSÁGAI
Blende, f-szám és mélységélesség
Blende és exponálás
Az objektíven belül a blende – amelyet „rekesznek” vagy „írisznek” is neveznek – zseniális mérnöki alkotás, amely változó méretű nyílást biztosít az optikai útvonal számára, és az objektíven áthaladó fény mennyiségének szabályozására szolgál. A blende és a zársebesség az expozíció szabályozásának két legfőbb eszköze: adott zársebesség mellett csökkenő fényerőhöz nagyobb blendenyílás szükséges ahhoz, hogy több fény érje a képérzékelő síkját, erősebb fény mellett viszont kisebb blendenyílásra van szükség az optimális exponálás érdekében. Ennek alternatívájaként meg lehet tartani a blendebeállításokat, és ilyenkor a zársebesség változtatásával lehet elérni ugyanazt az eredményt. Ám a blende által biztosított nyílás azt is meghatározza, hogy mennyire lesz „kollimált” az objektíven áthaladó fény, és ez közvetlen hatással van a mélységélességre, így tehát egyszerre kell irányítás alatt tartani a blendét és a zársebességet, hogy olyan képeket hozhassunk létre, amelyek pontosan megfelelnek elképzeléseinknek.
Az F-szám matematikája
- Fotótechnikai gyorstalpaló -
Az F-szám az objektív gyújtótávolsága osztva a blende tényleges átmérőjével. Tehát a 35 mm-es F1.4 G Lens objektív esetén, ha a blende az F1.4-es maximumra van állítva, a blende tényleges átmérője 35 ÷ 1,4 = 25 mm lesz. Vegye figyelembe, hogy amint az objektív gyújtótávolsága változik, változni fog az adott F-szám mellett a blendenyílás átmérője is. Például F1.4-es blendenyílás mellett egy 300 mm-es teleobjektívnek 300 ÷ 1,4 = 214 mm-es tényleges blendenyílás-átmérőre van szüksége. Ennek az eredménye egy hatalmas, robusztus és nagyon drága objektív lenne, ezért nem is lehet találkozni túl sok olyan teleobjektívvel, amely nagyon magas maximumú blendenyílással rendelkezik. Jóllehet, semmi szükség arra, hogy egy fotós pontosan tudja, hogy mennyi a blendenyílás tényleges átmérője, de azért hasznos lehet megérteni az elvet.
„F-számok” vagy „F-stop” értékek
Minden objektív maximális és minimális blendeértékkel rendelkezik, amelyet „F-számokkal” fejezünk ki, de többnyire a maximális blendenyílás az, amelyet az objektívek műszaki adatainál fel szoktak tüntetni. Vegyük példaként a Sony 35 mm F1.4 G objektívjét. Ez egy 35 mm-es F1.4 objektív: 35 mm a gyújtótávolság (erről majd később beszélünk), és F1.4 a maximális blendenyílás. De mit is jelent pontosan az „F1.4”? „Az F-szám matematikája” szövegdoboz tartalmazza a további technikai részleteket, de a gyakorlati megértés érdekében elég annyit tudni, hogy a kisebb F-számok felelnek meg a nagyobb blendenyílásoknak, és az 1,4 nagyjából a legnagyobb maximális blendenyílás, amellyel az általános célú objektívek esetében találkozhatunk. Az F1.4, F2 vagy F2.8 objektívek általában „gyors” és „nagy fényerejű” objektívnek számítanak.
A fényképezőgép-objektíven használatos standard F-számok a nagy blendenyílástól a kisebb méretűig a következők: 1.4; 2; 2.8; 4; 5.6; 8; 11; 16; 22 és néha 32 is (a matematika rajongói kedvéért ezek a számok a 2 négyzetgyökének hatványai). Ezek a teljes fokozatok, de emellett részfokozatokat is megkülönböztetünk – a részfokozat lehet a teljes érték harmada vagy fele is. Ha egy teljes fokozattal növeljük a blendenyílás méretét, azzal megduplázzuk az objektíven átengedett fény mennyiségét. Ha egy teljes fokozattal csökkentjük a blendenyílás méretét, azzal megfelezzük az érzékelőt elérő fény mennyiségét.
[1] Tényleges blendenyílás (bemeneti pupilla mérete) [2] Blende [3] Gyújtótávolság Megjegyzés: A blende és gyújtótávolság adatai ezen az ábrán csak hozzávetőleges értékek.
Blende és mélységélesség
A „mélységélesség” arra a fényképezőgéptől mért távolságtartományra utal, amelyen belül a lefényképezett tárgy elfogadhatóan éles lesz.
Kis mélységélesség extrém eseteiben elképzelhető, hogy a fókusz mindössze pár milliméternyire van. A másik szélsőség esetén, egyes tájképeken nagyon nagy a mélységélesség, és éles fókuszban van minden, a fényképezőgép közvetlen közelétől több kilométernyi távolságig. A mélységélesség megfelelő használata a kreatív fotózás egyik leghasznosabb technikája.
Alapvetően a nagyobb blendenyílás kisebb mélységélességet eredményez, tehát ha egy portrét szeretne készíteni szépen defókuszált háttérrel, akkor teszi jól, ha nagyra nyitja a blendét. Emellett más tényezők is szerepet játszhatnak. A nagyobb gyújtótávolsággal rendelkező objektívek általában képesek kisebb mélységélesség elérésére (részben azért, mivel egy F1.4 blende egy 85 mm-es objektívben például sokkal nagyobb, mint egy 24 mm-es nagylátószögű objektív esetén – ahogy azt már megtudhattuk), és a fényképezett jelenet tárgyai közötti távolság szintén hatással lesz az észlelt mélységélességre.
Blende (Balról jobbra) : Nyitott (nagy) irányból Zárt (kicsi) irányba; Mélységélesség (Balról jobbra) : Kis értéktől a nagy értékig
A hatékony defókuszálás három kulcseleme
- Fotózási tippek -
Ha szépen defókuszált hátterű képeket szeretnénk készíteni, akkor többre van szükség annál, mint hogy kiválasztunk egy nagy fényerejű objektívet, és maximálisra nyitjuk a blendenyílást. Ez csak az első „kulcs”, de sokszor a nagy blendenyílás önmagában nem elég a kívánt eredmény eléréséhez. A második fontos elem a tárgy és a háttér távolsága. Ha a háttér túl közel van a tárgyhoz, előfordulhat, hogy még éppen beleesik a mélységélesség terébe, vagy a defókuszálás mértéke már nem elegendő. Amikor csak lehetséges, tartsunk nagy távolságot a tárgy és a defókuszálni kívánt háttér között. Ahogy azt már említettük, könnyebb kis mélységélességet tartani hosszabb gyújtótávolsággal, tehát bátran használja ki ennek a jellemzőnek az előnyeit is. Számos fotós vélekedik úgy, hogy portrékészítés esetén a szépen elmosódott háttér eléréséhez az ideális gyújtótávolság 75 mm és 100 mm közé esik.